20.rész: Nem várt események sorozata

Sziasztok! Már meg van a 4000 megtekintés, úristen, fantasztikusak vagytok! Köszönjük!❤ A 20.részről pedig csak annyit, hogy nem várt személy toppan be! Jó olvasást!:)

*Sarah szemszöge
Azonnal felébredtem, reakcióul pedig felugrottam, így a lábaimnál lévő fagyis üvegpohár a földön landolt hangos zajt csapva.
  - Szia életem!-topogott be Kate, megpuszilta Niall-t, kisebb féltékenység öntött el.
  - Szia!-köszönt vissza unottan a szöszi, amit teljes mértékben meg is értettem.
  - Szia Sarah a szerencsétlen!-gúnyolódott velem Kate, mire csak intettem neki egyet és összeszedegettem a padlón heverő szilánkokat. A konyhai szemetesbe dobtam mindent, ahol ránéztem az órára, délután 3 órát ütött. Lehoztam a laptopomat az emeletről, magamhoz hívtam Kate-t, leültünk a kanapéra és összeírogattuk a meghívottak listáját. Nehéz volt ezt az egészet úgy csinálni, hogy közbe a jegyesébe nyakig bele estem, de ilyen az én szerencsém. Miközbe már a meghívók színeit válogattuk eszembe jutott, hogy meg kéne tudakolnom az esküvő időpontját.
  - Ma ugye május 23-ika van, ugye?-mosolyogtam barátnőmre hamisan.
  - Igen, miért?-húzta fel szemöldökét és hullámos fürtjei közé túrt már-már undorítóan csontos ujjaival.
  - Mikorra tervezitek?-böktem az ölemben lévő laptop képernyőjére, így le is esett neki miről beszélek.
  - Hát..Nyár vége felé, augusztus utolsó hetében, addig bőven van idő!-meglepődtem, nagyon. Mi a francnak kell ilyen korán neki állni szervezni? Rendesen felidegeltem magam ezen az egészen, amúgy is későre járt, így elköszöntem a ház minden egyes lakójától és felmentem a saját szobámba. Rádőltem az ágyra, agyalni kezdtem a mai film nézésünkön Niall-el, mi van ha csak én képzelek bele sokat? Egy darabig még hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, aztán elmentem fürdeni és hajat mosni, már pizsamába dőltem vissza az ágyba. Megkerestem a tévé kapcsolóját és a Démonok Között második részét kezdtem el nézni, egyedül a sötétben. Csend honolt az egész házba, valószínű már csak én voltam ébren. Hirtelen valami neki csapódott az ablaknak, szívem kihagyott egy ütemet és mivel emeleten van a szobám, erkély is tartozik hozzá, aminek az üveg ajtaján kopogtak. Rettenetesen féltem, nem tudtam mit tegyek, de aztán elhatároztam magam és a távirányítóval a kezembe nyitottam ki az üvegajtót. Csak egy nagy barna loboncot és a fekete ruhás alakját láttam, kezem lendült és fejbe vágtam a kezemben lévő tárggyal. A villanykapcsolóhoz szaladtam, feloltottam. Arcomra a meglepettség minden fázisa végig szaladt.
  - Te vagy az?-meresztettem szemeimet a fejét fogó Klaus-ra.
  - Igen, én vagyok! Összevesztem anyuékkal, Kanadába nem megyek vissza, így kénytelen voltam felkeresni!-magyarázkodott azonnal. Szívem meglágyult, odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem, a családi vacsorán láttam utoljára.
  - Éhes, esetleg szomjas nem vagy?-kérdeztem miközbe megágyaztam neki hatalmas ágyam másik felét. Az erkélyajtót becsuktam, kulcsra zártam, a filmet kinyomtam, de a tévé valami idióta sorozatnál bekapcsolva maradt.
  - Mindkettő!-vigyorodott el unokaöcsém. Nevetve intettem, hogy menjünk le a konyhába. Mikor 360 sebességgel kezdett el száguldani a lépcsőn, kicsit sem hangosan szám elé tettem az ujjam, hogy halkan legyen mert mindeki mély álomba van itt már merülve. Leértünk, narancslevet és szendvicset adtam neki egy tálcán. Megköszönte, elfogyasztott mindent majd már halkan felment a szobámba fürdeni, én pedig lent maradtam inni egy pohár vizet. A mosdó felett hajoltam éppen, valaki megfogta a vállam. Azonnal megfordultam így nagyon közel kerültem az illetőhöz, aki történetesen Niall volt.
  - Úristen Niall! Megijesztettél!-fújtam ki a levegőt. Kezét két oldalom tartotta, így nem tudtam szabadulni.
  - Nem ez volt a célom!-hajolt egyre közelebb, szép szavakat suttogva fülembe.
  - Állj le, kérlek!-nyöszörögtem. Ajkai vészesen közeledtek, egészen addig amíg összeértek enyémekkel. Forró csókban forrtunk össze, keze derekam köré fonódott, enyémeket pedig vállára helyeztem. Idilli pillanat volt, csak Klaus hangja a lépcső elől ketté tépte, elszakadtunk egymástól. Adott egy puszit a homlokomra, majd visszament az emeletre.
  - Klaus mesélnem kell! Azonnal!-értem be az utolsó lépcsőfokon állva, kezét megfogva húztam felfele egyenesen szobámig..

19.rész: Újra

Sziasztok! Itt az új rész:)
Köszönjük a sok megtekintést és feliratkozást! Sokat jelent hogy érdekel titeket ez a kis sztori! Jó olvasást!:)


#Tessa

Sarah szemszöge'

- Végre hogy ketten lettünk, legalább tudunk kicsit beszélgetni - perverz mosoly lepte el száját, mely kissé a félelmet keltette bennem.
  - Nincs miről beszélnünk Niall, hisz mindketten úgy gondoltuk hogy ez nem müködhet.
  - Sarah kérlek! - elindultam az ajtó felé, de hirtelen megfogta a karomat, és ezzel sikerült visszarántania.
  - Mond - semmit nem mondott, helyette mély csókkal lepte el számat, melybe sikerült totálisan belemerülnöm. Nem beszéltünk, helyette inkább a kanapén csókoloztunk. Nagyon elmerültünk egymásban, és sikerült betoppania az ajtón Chrisnek. Hurrá, mostmár hallgathatom tőle az oltásokat, meg a miegymásokat, amiket azért kapok mert Kate vőlegényével kavarok az esküvőjük előtt. Ismét okos voltál Sarah Wilson, gratulálok. Mikor már kezdted elfelejteni, újra megszeretted. Lehet hogy egy analfabéta barom vagyok amiért gondolatban saját magamat oltom, de ez már a lehető legszarabb helyzet ami lehet. Amint észrevett minket, elkezdett hátrálni, és ezután kiment a házból. Niall folytatni akarta a csókolozást, de én fagyira vágytam, ezért odamentem a hütőhőz, és magamhoz vettem két kanalat, és a fagyit. Odavittem, és a Szöszi kezébe nyomtam az eggyik kanalat. Ő bekapcsolt egy filmet, ami természetesen horror volt. A címét Niall elárulta, de valahogy kiment a fejemből, ezért a főcímre figyeltem legelőszőr. "Kedvencek temetője" Ni szerint brutális horror, de én nemnormális nem hittem neki.
  - Csodálom hogy nem félsz - olyan xD arcal nézett rám, de én csak egy félős hozzábújással válaszoltam. A fagyit bemajszoltuk de a filmből mêg hátravolt egy óra én pedig nagyon féltem ezért egész végig őt öleltem. De persze Kate pont akkor toppant be, mikor én elaludtam Ni ölében, és ő pedig a fejemet cirógatta...

18.rész: Véget vetettünk

Sziasztok! Megírtam a 18.részt, jó olvasást! Most kivételesen Niall szemszög is bekerül a történetbe!:) Hálásak vagyunk mindenért❤ xxIsabella

*Niall szemszöge
Lassan, gyengéd mozdulatokkal helyeztem vállára a puha anyagot, ami a sajátom volt. Miután ezt megtettem odasétáltam hozzá és leültem mellé, egyenesen egy közlámpa alá, ami miatt láttuk egymás arcán tükrözödő érzéseket.
  - Hogyan tovább?-kérdezte előre meredve, ajkait tépdesve.
  - Megtartjuk az esküvőt..-sajnáltam ezt az egészet, de nekünk nem lehet közös jövőnk.
  - Aztán?-lecsordultak az első könnycseppek angyalian gyönyörű arcán.
  - Nem tudom, de..-mélyet sóhajtottam.
  - De?-hunyta le szemeit szorosan, mintha tudta volna, hogy véget akarok vetni titkos kis románcunknak.
  - De nem folytassuk ezt tovább-szívem a fájdalomtól szenvedett, úgy éreztem szétszakad. Nem mertem ránézni, lehajtottam fejemet.
  - Ez lesz a legjobb!-emelte rám szemeit halvány, ködös és könnyes mosoly kíséretében. Aprót bólintottam, majd felálltam és elköszöntem tőle. Gondolatok százai merültek fel elmémben, egészen addig még haza értem.
  - Szia Kate!-mentem fel közös szobánkba. Jegyesem ott feküdt, ruha nélkül. Én pedig nem tudtam neki ellenállni, lefeküdtem vele...

*Sarah szemszöge
Nem sokkal később én is haza indultam. Már az emeleten jártam, mikor roppant hangos nyögések szűrődtek ki a mellettem lévő szobából. Szemöldökömet összeráncoltam, könny nem jött szememből, nem volt erőm sírni. Fejemet megrázva bementem szobámba és becsaptam az ajtót. Ágyamra vetődve próbáltam gondolkodni ezen az egészen. Arra jutottam, hogy Niall-nek igaza volt, jobb lesz nekünk ez így..vagy nem. Nyílván Ő sokkal könnyebben túl lép ezen, mint én. Nekem nincs senkim, aki vigasztaljon, neki meg ott van Kate. Gondolataim száguldását az ajtón történő két kopogás törte meg. Természetesen a remény megcsillant lelkemben, hogy az ír, szőke fiú az, de tévedtem.
  - Szia Sarah! Minden rendben?-jött be egy “gyere„ után Ash. Leült mellém, én fekvő helyzetben maradtam.
  - Szia! Minden..oké..-erőltettem hamis mosolyt ajkaimra. Tisztában volt vele, hogy hazudok, túl jól ismert.
  - Hazudsz!-szegezte nekem szemeit összehúzva. Erőtlenül sóhajtottam egyet majd hosszú mesélésbe kezdtem. Akárhányszor elkapott a sírás Ő magához húzott és megvigasztalt. Elmentem fürdeni, visszafeküdtem mellé és így aludtunk el...

 /reggel/
Békésen aludtam Ash ölébe, vagyis csak a fejemet tettem oda, egészen addig amíg valaki berontott az ajtómon. Szemeim kipattantak, azonnal arra kaptam fejemet. A levegő megfagyott, Ash is felkelt.
  - Ha befejeztétek majd beszélünk!-harapta el nyelvét Niall, hogy ne mondjon semmi mást elvakultan valószínű a féltékenységtől. Várjunk mivan? Miattam valaki féltékeny? Ugyan. De vajon mit akar mondani? Talán elhagyja Kate-t?
  - Hahó! Itt vagy?-lengette meg tenyerét fejem előtt Ash.
  - Igen, persze!-mosolyodtam el. Hálás voltam neki, hogy velem aludt. Ma sem kellett mennem dolgozni, mivel megkaptam itthoni munkának Kate és Niall esküvőjét. Ash átment a saját szobájába öltözni, én pedig maradtam és egy trikót, hosszú nadrággal húztam fel, hajamat felkötöttem és lementem reggelizni. Kate és Niall felhőtlenül nevetgéltek az asztalnál, én a pulthoz ültem egy pirítós és egy pohár narancslé kíséretében.
  - Én Ash-el elmentem ruhákat nézni az esküvőre, este jövünk!-jelentette ki Kate, le is lépett az említett fiúval.
  - Végre ketten vagyunk!-csapta össze tenyerét Niall és vállamra tette kezeit...

17.rész: Lebuktunk..

Sziasztok:) bocsi a késésért, de a lényeg hogy itt van a rész. És köszönjük a megtekintéseket, és NÉGY, igen NÉGY feliratkozót. Mégegszer nagyon köszönjük, imádunk titeket😍

Puszil titeket: #Tessa

 *Sarah szemszöge

Niall szinte már rémült fejjel nézett rám, míg Ash csak meglepedten, de hamár kapcsolt, hogy mi a fedősztori. Niallre csak egy megnyugtató kacsintást küldtem, míg Mrs. Ashmor vidámat cíkázott Ash-en, és közöttem.
 - Igen, Sarahval tényleg együtt vagyunk.
 - Sokáig - Ni, csak hisztisen idevágta ezt a szót. De megértettem. Egy hülye voltam, hogy ezt kimondtam Kate anyja előtt. Mert ha ez eljut az állítólagos bestemhez, akkor egy darabig nem lesz nyugtom. Mrs. Ashmor nem sokáig maradt ezért Ash kikisérte, míg én a duzzogó Niallel voltam.
  - Haragszol? - nagyon sokáig síri csend volt de aztán válaszolt. Nem szerettem ezt a Niallt amit most előadott. Nem így szoktam hozzá. Nem a szükszavú, undók, és hisztis énjébe zúgtam bele. De jogosan csinálta ezt, hisz konkrétan csókoloztunk és én még azt mondtam Kate anyjának, h Ash-el vagyok együtt. Gratulálok Sarah Wilson, okos vagy. Már saját magamat tapsikoltam, de Ni csak nézett, mivel én nem válaszoltam neki.
  - Nem úgy nézel ki mint aki nem haragszik - visszavágtam a "nem"-jére, de ezen nem tudtam sokat gondolkodni, mert konkrétan hozzám fordult és letepert az ágyra. Mély csókban olvadtunk össze, melytől már alig kaptunk levegőt. Fél percre elengedett, majd újra megcsókolt. Egy darabig csak feküdtünk egymás mellett, de ő megszólalt.
   - Mostmár elhiszed hogy nem haragszom? - mosolyogva, majd kissé huncut mosolyra huzta száját.
   - Hát nem is tudom.. - perverzűl, majd egoistán néztem rá.
   - Te akartad. - hirtelen rám mászott, csókokkal lepte el nyakam környékét, és nem sokkal róla, majd rólam is lekerültek a ruhák. Niall megkérdezte, biztos ezt akarom e. De mire válaszolni tudtam volna, Kate, és nem sokkal ez után Ash is ott állt az ajtóban.
  - Niall! Mit müvelsz?! Hogy tehetted ezt? A hátam mögött mikor nem vagyok itthon megfekteted a legjobb barátnőmet? Egy szánalom vagy Niall Horan! És Sarah. Nagyot csalódtam benned. Nem ezt vártam volna. Főleg tőled. Óvi óta ismerlek, erre ezt kapom vissza? Hát köszönöm. Nem vártam volna. Mert ha megcsal, akkor inkább mással mint veled - teljesen igaza volt mindenben. Kivéve egyet. Hiszen, ő is megcsalta Ni-t. A saját szememmel láttam ahogy ott fekszik pucéran azzal a sráccal. De Niall ezt nem tudja. Kate pedig biztosan azt hiszi, hogy én pedig ezt elfelejtettem. A kis jelenete után kiszáltam az ágyamból és bementem összeszedni magam a fürdőszobába. Egy kiadós zuhanyzásra gondoltam volna, ha nem jött volna be Kate.
  - Mit csinálsz? - hülyén, majd ezzel a "mi a fasz lesz, ribanc?" fejjel nézett csillogó szemeimbe.
 - Zuhanyozni probálnék ha nem kontárkodnál be a fürdőmbe. - visszavágtam, de csak annyit mondott ha végeztem, menjek le. Hurrá, kaphatom az észosztást, mint mindig. Vagy, túllép ezen és az esküvőről akar majd beszélni, amivel persze, nekem, ismétlem NEKEM, kell majd gürcölni, ő pedig hawaii-ozhat itthon. Zuhanyzás közbe csak ezen járt az agyam, mivel már nem tudtam nem máson gondolkodni. Felkötöttem a hajam, majd egy trikót, és egy rövidnadrágot vettem fel, amiben majd késöbb aludni fogok. Kimentem, leugráltam a lépcsőn, és már láttam hogy összehívta a kis "családi gyűlést". Leültem(Ni mellé), és megkérdeztem miről akar beszélni.
  - Nos, Niall-el, megbeszéltük ezt az egészet, és arra jutottunk, hogy kibékülünk és megtartjuk az esküvőt. Ehez, viszont a te segítséged kellene Sarah. - meg sem szólalva, Niallre néztem felpattantam az asztaltól, majd odamentem a cipőmhöz, és könnybe lápdt szemekkel, indultam neki az éjszakának. A közeli parkhoz ültem le, a hintához. Mindig itt sírtam ki magam régen. Úgy mint most. Egy darabig ücsörögtem, de hirtelen egy meleg kéz érintette jéghideg vállamat, amire éppen egy pulcsit rakott...

16.rész: Álkapcsolat, avagy nem vagyok normális

Sziasztok! Megérkezett a 16.rész^^ Köszönjük a megtekintést és a kommenteket😍 Jó olvasást!:)

*Sarah szemszöge
Lassú, forró csókban forrtunk össze. Ez volt az első igazi csókunk, olyan érzés kapott el mintha minden sérelmünket “átadtuk„ volna egymásnak. Nem tudtam neki ellenkezni, megtörtént. Lehet,  hogy nem nagy dolog, de tisztába voltam azzal, hogy elárultam a legjobb barátnőmet, akivel ráadásul most rendeződött a kapcsolatunk. Hiába hoztam fel több ezet érvet az mellett, hogy toljam el magamtól, nem tettem. Csak álltunk egymást ölelve, csókolva, de már nem a szoba falánal hanem a kellős közepén. Levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól.
  - Hát..Meglepődtem, hogy nem toltál el!-kuncogott fel édesen és kezemet megfogva maga mellé rántva engem. Mikor már feküdtünk ezeket a szavakat suttogta fülembe:
  - Tartsuk titokba! Kate ma este elmegy, két napot nem lesz itthon, nekünk pedig lesz időnk egymásra!-puszilt bele hajamba és mint egy féltő édesapa úgy szorított magához.
  - Rendben! Az esküvő utánig birjuk ki!-hajtottam rá fejemet mellkasára és lassan álomba szenderültünk, mind a ketten..
/másnap reggel/
Arra ébredtem fel, hogy valaki erő teljesen bámul. Lassan, de biztosan szememet megtörölve felültem és egy ágy szélén ülő, vigyorgó Ash-el találtam szembe magamat.
  - Nem mondom el senkinek!-suttogta halkan, továbbra is vigyorogva, azt hiszem lemondott rólam. A meglepődöttség azonnal kiült arcomra hisz Niall ott szundikált édesen mellettem, egyből megértettem miről beszélt Ash.
  - Úristen! Menj már ki!-pattantam ki az ágyból szinte üvöltve, hát ezt nem kellett volna mert az eddig édesen alvó ír fiú azonnal felébredt.
  - Mi folyik itt?-dörgölte meg szemeit és felült. Tekintete köztem és lakótársam között cikázott.
  - Na én mentem! Csak nyugodtan, Kate elment, két nap múlva jön!-vigyorgott a reggeli zaklatónk perverzül majd azonnal távozott. Niall megkönnyebbülten sóhajtott és visszadőlt az ágyba. Hogy bírja ilyen könnyen venni?
  - Ash a legnagyobb spicli akit ismerek! Nem hagyhatjuk ennyiben!-morogtam és mellé dőltem. Fejét bele nyomta a párnámba és nevetni kezdett, mire én enyhén háton vágtam mivel hason feküdt.
  - Hé!-mordult fel. Pozíciót váltott, elkapta csuklomat és magára húzott, éppen megcsókoltuk volna egymást, mikor kopogtak a szobaajtón.
  - Sarah! Én vagyok az, Kate anyukája! A fura hajú fiú azt mondta itt vagy!-hallottam meg legjobb barátnőm anyukájának lágy hangját. A mellettem fekvő fiú szemei kipattantak, állammal a fürdőszoba felé böktem, Ő bement oda, én pedig ajtót nyitottam.
  - Üdv!-mosolyogtam.
  - Szia! Bemehetek?-mosolygott ő is rám. Nagyobbra nyitottam az ajtót így be tudott lépni. Viszont arra nem gondoltam, hogy észre fogja venni a két oldalt besüppedt ágyat.
  - Vendéged volt az este?-nevetett fel kicsit furán, majd az ágyra ült.
  - Nem, dehogy! Csak..Ash..-harapdáltam ajkaimat össze-vissza és természetesen dadogtam.
  - Ohh a fura hajú fiú?-huzogatta szemöldökét. Úgy viselkedett mintha húsz éves lenne én meg a meglepettségtől majd' lehidaltam.
  - Uh..Hagyjuk! Mondja miért jött!-tereltem azonnal a témát, közben a szekrényemnek támaszkodtam.
  - Kate nem veszi fel a telefont, itt sincs, és a vőlegény sincs meg!-pillantott rám gyanúsan.
  - Kate elment két napra, majd jön, gondolkodni ment! Niall elment reggel a boltba, tíz perce!-indokoltam. Még egyszer gyanúsan rám nézett, pár másodperccel később becsapta maga után az ajtót és távozott.
  - Kijöhetsz fiú!-kiáltottam fel, Ő meg kijött. Elmeséltem neki a történteket, megcsókolt. Vészes és heves csókcsatát folytattunk, ami ölelkezésbe torkolt. Ölelésünket ajtóm nyitódása törte meg.
  - Gondoltam, hogy itt vagy Niall!-nevetett fel gúnyosan Mrs. Ashmor. Mit keres itt?
  - Ez nem..-engedtem el a fiút és azonnal magyarázkodni kezdtem.
  - Ez nem az aminek gondolom, csak egy baráti ölelés, ugye?-karba tett kézzel prédikált.
  - Igen az!-húztam ki magamat, kiálltam igazam mellett. Ugyanis nem tudhatta meg, hogy az ölelés előtt egymás ajkait faltuk. Rohanna vele Kate-hez.
  - Mi folyik itt?-jött be szobámba Ash, félre lökve az ajtóból Kate anyukáját és az ágyra vágodott.
  - Az volt és kész! Ne tessék teli tömni Kate fejét butaságokkal, ugyanis én meg Ash boldog párkapcsolatban élünk!-fogalmam sincs, hogy mit tudnék kitalálni, más nem jutott eszembe, csak ez..Nem vagyok normális..

15.rész:Haragszik...

Sziasztook! Sajnálom ezt a nagyon sok késést, de egyszerűen nem volt ihletem megírni a részt. Mégegyszer sajnálom! Ha tetszett jelezzétek kommenttel, és iratkozzatok fel!

# Tessa

    *Sarah szemszöge

Nem tudtam mit kezdjek ezzel az egésszel. Niall vajon megcsókolt volna ha nem jön be Kate? Nem, nem szabad ilyeneken gondolkoznom. Sokkal inkább azon kellene, hogy mi lesz azzal ami Kate-el volt. Nem értem, miért történnek velem ilyen furcsa dolgok. Hiába. Sok ordibálást, kiabálást hallottam, de eljutottam addig, hogy lemegyek. Gyorsan kicsaptam az ajtót, és lefutottam a lépcsőn le a konyhába, ahol Niall várt egy törött tányér kiséretében. Várható volt, hogy valamelyikük elmegy. De nem gondoltam volna, hogy Kate lesz az.
  - Mi történt Ni? - nem válaszolt azonnal. Egy darabig csak nézett előre, utánna pedig, elmondta mi volt.
  - Elment. Azt mondta...gondolkodási időre van szüksége. Ezért, elment a hétvégére a szüleihez. De még nem indul. - meglepődtem, Kate-en, hogy miért megy el. Lehet, hogy csak azért, hogy hirtelen benyisson a házba.
  - Értem. De én most elmegyek sétálni. - felvettem kedvenc tornacipőmet, és a napszemüvegem. Lassú tempóban mentem. De nem szimpla séta miatt, Kate-et probáltam megtalálni. És meglepő módon a lehető leghamarabb ráakadtam. Egy hintán ücsörgött, melyhez még kiskoromból gyönyörű emlékek kötnek. Oda mentem, majd leülltem a mellette lévő, kissé nyikorgó hintára. Nem szóltam hozzá. Rám se nézett. Csak bámult előre, zöldeskék szemével, melyet a műszempillája is felülmúlt. Megszólalni, nem tudott. Úgy ahogyan én sem. Aztán véletlenül elhagyta a számat ez a mondat.
  - Haragszol rám? - nem akartam mondani, de muszály volt. Hiába, nem tudtam mást tenni megvártam míg feleszmél és válaszol.
  - Nem... Nem tudom. Őszíntén szólva rád nem tudok haragudni mivel, Niall akart megcsókolni téged és nem te őt. - bűntudatom volt ez miatt. Mert valójában tudatban, már sokszor elképzeltem ahogy Ni megcsókol.
  - De, nem megyek haza. Majd hétfőn találkozunk. Szia. - és elment tőlem. Én hazafelé vettem az irányt. Niall az ajtó mellett ülve nézett fel rám gyönyörű szemeivel.
  - Már azt hittem sose érsz vissza.
  - Kate-et kerestem. - válaszul ezt adtam neki. Lehet nem a legszebb, de ez megfelelt az elvárásainak. Felált majd megfogta a kezem és felhúzott magával az emeletre. Bezárta magunk mögött az ajtót amitől szemeim elkerekedtek, furcsán néztem rá. És rá is jött, hogy ezzel mire célzok.
  - Többé nem követem el ugyanazt a hibát mint egy órával ezelőtt. - nem habozott nekilökött a falnak majd hosszan megcsókolt engem....

14.rész: Újra fáj..

Sziasztok! Megérkezett az új rész! Ha tetszett kommentelj vagy iratkozz fel! Köszönjük a kommenteket és a megtekintést!:)  Jó olvasást!:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
-Ne! Ash!-toltam el magamtól, kezemet mellkasára helyezve.
  - Csak..Kérlek! Probáljuk meg!-nézett rám boci szemekkel. Bármennyi fájt el kellett küldenem. Meg is tettem, ő pedig poker arccal kiviharzott a szobából. Levágódtam az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Arra az elhatározásra jutottam, hogy Niall marad a legjobb barátnőm jegyese, Kate-val újra jóba leszünk, Ash-el nen kommunikálok sokat és elfelejtem a Niall iránt érzett nem helyes dolgokat...
/1 héttel később/
A terveim a legnagyobb sikerrel mentek végbe. Ott ültünk öten a ház konyhájába, az isteni ebédet eszegetve, nevetgéltünk is közben párszor. Niall furcsa módon nem sokat beszélt velem, sőt olyan volt mintha be lenne fenyítve, pedig ezt is megbeszéltük Kate-val, hogy nem talál ki szabályokat a fiú számára.
  - Én viszont elindulok a plázába! Este jövök!-nyomott puszit Kate Niall szájára majd tőlünk is elköszönt és elment.
  - Engem pedig vár Klaus! Szóval mentem!-vigyorgott Chris és ő is lelépett. Hárman mardtunk, egészen addig amíg Ash-nek nem jött telefon hívása, biztosan egy lánytól, ez által ő is elhagyta a házat. Igazándiból Ash-el azóta mióta szerelmet vallott nem beszéltünk szinte egy szót sem, viszont többször jártak lányok naponta a szobájába. Gondolataimból Niall még mindig édes hangja szakított ki.
  - Ketten maradtunk!-csapta kezét combjára és gondterhesen sóhajtott egyet. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy azok a gyönyörű szemei az egy hetes sikeremet lebombázzák ezért egyből probáltam menekülni a vele való kommunikálás elől.
  - Én felmegyek!-mosolyodtam el cseppet kínosan, nem néztem szemébe úgy indultam el a lépcső felé. Szinte imádkoztam, hogy ne jöjjön utánam. Azt hittem nem is fog, de mielőtt felléptem volna az első fokra ujjait csuklóm köré tekerte és konkrétan a falhoz nyomott. Meg se bírtam szólalni, csak vártam ‚sorsomat’
  - Szerinted nem tűnt fel, hogy hozzám se szólsz? Előtte meg leplezni se tudtad, hogy belém vagy zúgva!-nézett rám magyarázatot várva. Őszintén szólva teljesen igaza volt, most is szerettem, teljes szívemből, de felfogtam, hogy soha nem lehetünk együtt.
  - Niall állj le! Nem lehetünk soha együtt!-probáltam mellkasára helyezve a kezemet eltolni magamtól. Válaszul felkuncogott, majd ajkát enyém felé közelítette. Összeszorítottam fogaimat, tudtam, hogy ezt nem szabad. Már megcsókolt volna mikor nyílt a bejárati.
  - Haliho! Itthon hagytam a pénztárcámat!-csengett fel Kate hangja. Niall enyhített szorításán, én pedig kihasználtam a helyzetet és felrohantam oda ahova indultam, a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és térdre rogytam előtte. Megint hibáztam, megint elgyengített, majdnem megcsókolt. Bármennyire rossz volt ezt bevallani, nem tudtam tagadni előtte, hogy szerelmes vagyok belé. Szemeimet megtörölve ültem ágyamra, laptopomat ölembe véve. Tudatosult bennem, hogy nincs értelme Kate-val harcolnom, soha nem engedné el Niall-t..Ezekkel a gondolatokkal kezdtem neki az esküvőjök díszlet tervezéséhez. Többször bekönnyeztem, de muszáj volt kibírnom..Ezt a játékot elvesztettem..

13.rész: Megváltoztam

Na sziasztok:8 Meghoztam az új részt. Nagyon sok meglepődöttség lesz ebben a részben amire talán a címből is tudtok következtetni:) És nagyon szépen szeretném/szeretnénk megköszönni azoknak akik olvassák/feliratkoztak/kommentelnek a blogunkhoz. Így még nagyobb örömmel csináljuk ezt az egészet. Na de nem húzom tovább az időt, ha tetszett iratkozz fel, kommentelj:)

#Tessa

/Sarah szemszöge

Még körülbelül ott feküdtem öt percig az örömömben amíg nem hallottam meg a veszekedés hangját. Ismételten. Kate hamarosan idegesen bejött a szobámba, de megijedtem tőle mivel egyből magunkra zárta az ajtót. De ő csak nézett majd az ajtónak támaszkodott, és lerogyott a földre. Nem akartam rossz barátnőt, se a mindig megbocsátó kis hülye libát játszani, ezért úgy döntöttem hogy odamegyek, és leülök mellé. Nem szólt semmit csak nézett és nézett. Majd beszélni nyitotta száját, de nem mondott semmit. Láttam ahogy könnybe lábadt szeme és elsírja magát. Borzalmas volt. Nem gondoltam volna, hogy azok után amik történtek Kate és köztem még tudok így tekinteni rá. Megváltoztam. Úgy érzem el tudom viselni őt, nem hányok attól amit művel. Ez azért van mert szeretem. Hiába a "volt" legjobb barátnőm, akkor is szeretem mint barátként. Nem értettem magam, azóta hogy megtudtam hogy megcsalja Niallt azt hittem nem fogom tudni elviselni. De aztán át kellett gondolnom miket éltünk át együtt, és elsírtam magam mellette. Könnyes szemmel öleltem át. Nem érdekelt mit tett, vagy éppen én mit tettem. Ő akkor is a legjobb barátnőm, ha utál is nem érdekel. Bármit mond rólam azt is leszarom. Mert ő az egyetlen olyan ember,
Aki megértett mikor szerelmes voltam.
Aki megvigasztalt mikor szomorú voltam.
Aki ha kellett anyjaként viselt.
És aki.. Igazán ismert engem.
Már patakokban folytak a könnyeim, nem hittem hogy fogok ennyit sírni. Muszáj volt megszólalnom mert már nagyon rossz volt hallani ezt a fülsüketítő csendet.
  - Mi történt?
  - Összevesztünk. Megint... - nem bírtam tovább. Ismételten sírtam és sírtam.
Már a depresszió zaklatott ezért, elráncigáltam magamat és Kate-et az ágyhoz. Bekapcsoltam az egyik kedvenc filmemet. A ha maradnék-ot. Egyikünk sem bírta ki sírás nélkül. Végül megbeszéltem Kate-el, bármennyire is fájt, hogy béküljenek ki Niall-el. Kiment majd elfeküdtem az álmosság miatt. Arra keltem, hogy valaki eszeveszettül dörömböl az ajtómon. A lehető legkomásabb fejjel kinyitottam. Ash állt ott. Kisírt szemekkel, és elázott fejjel. Beengedtem és megkérdeztem mi történt.
  - Eláztam. És arra a személyre gondoltam akit a világon a legjobban szeretek, de tudom hogy ő sohasem lehet az enyém -nem bírtam, nem akartam de kiejtettem a számon ezt a szót.
  - Kire?
  - Azt még egyenlőre nem mondhatom el. De szeretnék kérdezni tőled valamit amiből talán lekövetkeztetheted - előre féltem válaszától, de inkább csak bólogattam neki.
  - Szeretsz? - nem válaszoltam csak néztem előre rá. Mivel látta hogy nagyon kínos nekem ez a pillanat még rátett egy lapáttal.
Mivel odahajolt és megcsókolt....

12.rész: Jó hatással

Sziasztok! Megérkezett a 12.rész! Nagyon szépen köszönjük a kommenteket, és a megtekintést! Fantasztikusak vagytok^^ Ha tetszett a rész kommentelj, iratkozz fel! Jó olvasást! xxIsabella

*Sarah szemszöge
Ott álltam csendben, magamban őrlödve, hallgatva a veszekedő párt.
  - Azt, hogy nem..teheted ezt! Gondolj bele milyen neki!-túrt ingerültem Niall dús, szőke tincsei közé, miközben erősen szorította az egyik konyhaszék karfáját.
  - Miért is? Milyen neki?-vágta oda neki flegmán Kate, miközbe tekintete közte, és köztem cikázott.
  - Így is rengeteg dolga van! Térj már észhez!-vágott vissza a Szöszi. Szinte érezni lehetett a feszültséget a levegőben, de én nem tettem semmit, gyomrom még mindig fájt, és így is ki voltam készülve most meg Kate rátesz még egy lapáttal.
  - Csak nem lefektetted már? Azért véded ennyire?-szegezte felém mutatóujját dühösen a veszekedő tag női ‚szereplője’. Éreztem, hogy egy ideg elpattan valahol a fejemben.
  - Na jó! Most lesz elég ebből! Nem történt köztünk soha semmi, nem fogod fel?-üvöltöttem kikelve magamból, nem hagyhattam, hogy az egykori barátnőm konkrétan az higyje, hogy lefeküdtem a jegyesével. Mind a ketten visszafolytották lélegzetüket és csendben maradtak. Meguntam a várakozást, horkantottam egy szánalmasat Kate-nak célozva és visszarohantam a szobámba, az ajtót újra kulcsra zártam, nem akartam, hogy bárki is rám nyisson  így szétesve. Ugyanis sírva, könnyek között hullottam a földre mint egy darab rongybaba, amikor elejti egy kisgyermek. Semmi másra nem volt szükségem, mint Niall ölelésére. Ezekkel a vágyakozó gondolatokkal dőltem el ágyamon, lábaimat felhúzva, valami még mindig olyan érzést kelltett gyomromban, mintha késsel vagdalták volna belülről. Már egész héten nem kellett mennem dolgozni, azaz volt négy kerek napom, mivel még csak csütörtök volt. Eltelt bő két óra, addigra már lecsillapodott a lenti vita, de a gyomromban lévő fájdalom nem. A szobámba telepedett csendet lenti ajtócsapódás szakította félbe, majd rá két percre valaki az én ajtómon dörömbölt. Mivel a kulcs rá fordítva helyezkedett el az ajtóban, belülről, így nagy nehezen fel kellett tápászkodnom kinyitni.
  - Szia!-rontott be kérdezés nélkül Niall, engem gyorsaságával majdnem fellökve, mire felszisszentem a fájdalomtól.
  - Uhh bocsi!-húzta el száját és mintha régi jó barátok lettünk volna levágódott az ágyra, én pedig mellé ültem, hasam továbbra is fájt, már hányingerrel cifrázva.
  - Mit keresel itt?-probáltam szolídan feltenni a kérdést, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
  - Téged! Filmezhetnénk! Elterelem a figyelmedet..-mutatott hasam felé, mire csak elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy akkor is feltud vidítani, mikor legszívesebben levetném az életemet egy hídról, egyenesen a mélybe. Egy fej rázással tértem vissza gondolataim közül, Ő addigra már a dvd lejátszóba pakolta be a Démonok Között című filmet, még nem láttam de a címből vettem, hogy horror.
  - Horror, de nem vészes!-biztatott és lefeküdt mellém, mivel én már addigra elterültem az ágyon. A filmkockák pörögni kezdtek, olyan részek jöttek ahol kénytelen voltam Niall-hez bújni, amin Ő csak vigyorgott. Még mindig fájt a hasam, ezt észre is vette. Váratlanul felhúzta pólómat és az adott fájó részt kezdte simogatni. Mélyeket sóhajtottam, egyszer ki is néztem az ablakon már délután öt órát ütött az óra. Ezt sem akartam elhinni, hogy vele rettenetes gyorsan ment az idő. Már a második filmet néztük, csendben. Nem kérdeztünk semmit, így is pontosan értettük egymást. Meleg tenyere végig hasamon pihent, a fájdalom el is tűnt. Talán az érintésétől, talán mástól, nem tudom. Már csak arra emlékszem, hogy magához ölel, ad egy puszit, majd elalszunk.
/péntek reggel/
Valaki halk szuszogása csiklandozta nyakamon lévő bőrt. Kinyitottam látókáimat és másik kettővel találkoztam közvetlen közelről, ugyanis Niall-el orrunk már-már egymáshoz ért.
  - Kate? Ha ezt megtudja!-pattantam fel hirtelen.
  - Nyugi! Tegnap este összevesztünk, és lelépett! Haza se jött!-probált lenyugtatni, már felülve az ágyba. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt visszafekve mellé, de a plafont nézve.
  - Gyere ide! Fáj még?-nyúlt felém, közelebb húzodott és magához ölelt. Tiltakoztam volna, de azaz isteni illatta teljesen elvette eszemet, ezért nem is tudtam válaszolni. Szinte de ja vu érzésem volt, hisz ez tegnap este is megtörtént, ölelés nélkül. Tökéletes idilli, romantikus pillanatunkat lépcsőről származó trappolás szakította ketté. Niall felpattant, de az ajtómban állva még visszanézett.
  - Ha kérdezi, csak beszélgettünk!-kacsintott és elment. Én pedig ott feküdtem az ágyamon, egyedül, vigyorogva, a takarót szorongatva ami teljesen átvette az illatát...

11.rész:Bizonytalan..

Sziasztok! Hatalmasnagy késéssel de itt az új rész! Ennek az oka az volt hogy megírtam a részt de a microsoft word szépen kitörölte magától, de nem is szaporítom a szót olvassátok a részt, ha tetszett jelezd kommenttel vagy iratkozz fel  #Tessa

Hamar rájöttem hogy a Szöszi van velem ebben a remek és egyben nagyon kínos pillanatban. Nem értettem minek hisz Kate párja. És nem értem őt, utálom és imádom azt a remek, de hülye fejét. Szeretném ha vége lenne ennek az egésznek, de elveszíteni sem szeretném Niallt. Túl fontossá vált az életemben, ő lett az értelme. Ki kell jelentenem. Azt hiszem szeretem, nem tudom hogy juthattam el idáig. De semmit nem tehetek, hisz Mást választott, azaz nem engem. Szóval a lényeg ez lenne. Gondolataimban nem sokáig tudtam eszmélni, mivel Ni nem bírt csendben maradni.
- Beszélnünk kell Sarah!
- Nincs miről Niall.
- Akkor te nem gondolod hogy esetleg van köztünk... - félbe kellett szakítanom mivel nem volt értelme tovább beszélnem erről vele. Tudom hogy nem hagyná ott Kate-et. Főleg nem miattam, különben sem vagyok olyan lány aki elvenné más pasiját. Még az is rá dob egy lapáttal hogy ő a legjobb barátnőmé, vagyis csak a volt legjobb barátnőmé. Nem sokat kellett sétálnunk hazáig de ő lehajtott fejjel ballagott, na jó. Én sem voltam a legjobb kedvemben de azért ennyire nem lehet ilyen velem. Elég rég óta ismer ahhoz hogy tudja milyen vagyok. Tudja hogy állandóan bűntudatom lesz az ilyenek miatt. Ennyire nem lehet köcsög velem. Rám nézett mire én elmosolyodtam. Nem tudom miért de mást már nem tudtam csinálni. Sok minden történt velem mióta megismertem. Jobb ember lettem, sőt azóta hogy mindent megbeszélek vele nem is gyújtottam rá. Megváltozott az életem miatta. Jó hatással van rám, lehet hogy jól is mutatnánk együtt de Kate soha nem viselné el. Az is meglehet hogy bosszút állna vagy hasonlót.
- Nem lehet Niall.
- De miért? Nem lehetne, hogy legalább egy kicsit átgondold? Kérlek Sarah, tudod hogy mi mindig is összeilletünk. Csak nem gondoltunk bele. Én nemrég rájöttem hogy nem szeretem Kate-et. A szüleim miatt van az egész. Kérlek! Csak annyit kérlek gondold át! – annyira aranyos volt de én viszont...
- Sajnálom de nem lehet – berohantam a szobámba. Mást nem igazán tudtam tenni, csak ez az egy dolog volt biztos. Bezártam, hogy méh véletlenül se  jöjjön utánam, ha akar ha nem. Utáltam az ilyen pillanatokat. Egyik pillanatról a másikra zuhantam a földre. Se kép, se hang. Azt hiszem elájulhattam.

/Másnap reggel/
Hatalmas fej és hasfájásra keltem fel. Nem tudom mit érezhettem de reméltem elmúlik. Borzasztó volt, olyan mintha késsel vágnák fel a gyomrom. Le kellett mennem reggelizni de előbb lecsekkoltam a telefonomat. Egy halom messengeres üzenet Nialltől, amiben harmincezerszer leírja hogy menjek le mert Kate szeretne kérdezni valamit. Úgy voltam vele, hogy miért ne annyira biztos nem lehet borzalmas. A konyhában először Niallt szúrtam ki aki odajött megkérdezni hogy szerintem mit akar Kate. Nem válaszoltam, hanem inkább odamentem és szépen egyszerűen megkérdeztem mit akar mondani.
- Niall, gyere te is mert nem csak én kérdezem ezt Sarah-tól. – Már megilyedtem mit akarhat, de előre nem tudhatok semmit. Annyi  biztos hogy nekem rossz dolog lesz.
- Sarah! Arra szeretnélek, pontosabban szeretnénk megkérni téged,  hogy szervezd meg az esküvőnket. – elállt a szavam ettől az egész szarságtól, és ahogy áttam nem csak én fagytam le, hanem Niall is. Látszott hogy Kate ezt is nélküle döntötte el.
- Kate! Nem zúdíthatod ezt egyből a nyakába! És amúgy is, megtudhatom kivel beszélted meg? Mert velem ugyan nem.
- Sarah kérlek válaszolj. Ez számunkra nagyon fontos.
- Kate, beszélj a magad nevében! – Ni-n látszott az idegesség és a megterheltség. Tudta hogy be fog következni ez a nap de ő még várni akart, a megfelelő pillanatra.
- Ezzel mit akarsz mondani? – hallatszott a félelem hangjában, amit fejlehajtással majd egy hatalmas sóhajtással jelzett.
- Azt hogy....

10.rész: Régi ismerős és a vacsora

Sziasztok! Megérkezett a 10.rész! Viszont már van chat is, és ha kommentbe linkelitek a blogotokat vagy a chatbe akkor kiteszem a cserékhez!:) Érdemes megnézni a szereplőket mert lett egy új srác, aki most még kevés szerepet tölt be a történetben, de később picivel több jelentősége lesz:) Köszönjük a kommenteket és a növekvő megtekintést:) Jó olvasást!:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
Az ajtót egy húsz évesnek látszó nő nyitotta ki, igazából ötven volt, de sokkal fiatalabbnak nézett ki. Természetesen megismertem, Ő Kate anyukája, Mrs. Ashmor. Bőre makulátlan, vékony kecsesek a lábai, néhány ékszer a nyakába, tiszta Kate és pontosan olyan, mint egy évvel ezelőtt, hisz akkor láttam utoljára. Feszülő térdig érő szoknyát és vajszínű inget viselt, most, hogy jobban megnéztem még a stílusa is hasonlít egykori legjobb barátnőmére.
  - Üdv itt gyerekek! - köszöntött minket kedvesen, kissé "nyalisan". Mielőtt becsapódott mögöttünk az ajtó hátra néztem, a parkolóba tucat autó állt. Nem családi vacsora? A ház falait fekete színek fedték le, csodálatos bútorokkal. A hatalmas konyhából eléggé hangos beszélgetés foszlányok szűrődtek ki. Besétáltunk az említett helyiségbe. A tizenöt emberből csak Kate apukáját, anyukáját, aki bevezetett minket és pár unokatestvért, akik Kate-é voltak természetesen, csak őket ismertem fel, régen sokat lógtunk együtt. A többi tíz emberhez csatlakoztunk, pontosabban én, Ash, Niall és Kate üdvözöltük az asztalnál ülőket, és helyet foglaltunk. Enni kezdtünk, mikor feltűnt, hogy két szék üres. Ahogy ez a gondolat megfordult a fejembe, csengettek.
  - Nyitom! - kiáltottunk fel szinkronba Niall-el. Pár másodperces hatásszünet után mindenki nevetésbe tört ki, kivétel Kate-t. Végül Mr. Ashmor nyitott ajtót. Hangos trappolás, majd egy nagy barna lóbonc jelent meg a konyha ajtajában. Vigyor kerekedett a fiú arcára, belém csapott a felismerés.
  - Klaus! - pattantam fel reflexszerűen. Az egyik unokatestvérem volt, akit biztosan Chris hozott magával, hisz pár perccel később Ő is belépett.
  - Sarah! - ölelt meg szorosan. Pontosan két éve annak, hogy nem láttam. Nagyon örültem, majd kicsattantam. Pár percig ölelgettük egymást, hátamat égette Niall féltékeny(?) tekintete. Leültünk, pontosan egymással szembe Klaus-sal. Végig hülyéskedtünk, szórakoztunk, rugdaltuk egymást az asztal alatt, megszakadtunk a nevetéstől, de aztán a sok-sok ember kínos kérdésekkel kezdett bombázni engem.
  - Azt hiszem megkeresem a mosdót! - tettem két kezemet az asztalra és feltápászkodtam. Elindultam a lépcsőn felfele, de volt egy bibi. Nem tudtam merre van a mosdó. Kikötöttem egy teljesen idegen helyen. Levágódtam az ágyra, és hosszan fújtam ki a levegőt.
  - Végre megszabadultam azoktól.. - mondtam magamnak, kicsit se halkan. Úgysem hallhatta senki, hiszen egyedül voltam, vagyis azt hittem.
  - Én is így vagyok vele, nyugi! - nevetett fel valaki az ajtóban állva. Szívem biztosan kihagyott egy ütemet, de aztán felültem és rájöttem, hogy a bolond Klaus az.
  - Ahh..a frászt hoztad rám! De akkor nem vagyok ezzel a véleménnyel egyedül! - röhögtem fel. Megpaskoltam a mellettem lévő helyet, becsukta az ajtót és leült. Biztosan eltelt tíz perc, nagyon jól elbeszélgettünk, sokat mesélt Kanadáról ahova kiköltözött, én pedig mosolyogva hallgattam. Megszokásunk volt nagyon régen, hogy szana-szét csikiztük egymást, hát ez most is megtörtént. Hangos nevetésünket ajtó nyitódás fojtotta vissza.
  - Bocsi ha megzavartam valamit-fintorgott Niall. Mit keres itt? - De elvagytok tűnve már vagy húsz perce! - magyarázkodott az ajtófélfának támaszkodva.
  - Szerintem beszéljétek meg! - slisszolt ki az ajtón Klaus. De mire is célzott ezzel? Nem tudom. Egyedül hagyva az ír fiúval engem, aki a távozott után bevágta az ajtót és szinte követelőző szemekkel vizslatott.
  - Ki ez a srác? - szűkítette össze szemeit, mondhatni undorodva.
  - Az unokaöcsém!-itt büszkén elmosolyodtam.  - Inkább magyarázd el mi volt a múltkori! - értetlen szemeket meresztett rám, ezért folytattam. - Mond el, hogy mit érzel Kate iránt! - nem gondolkodtam, kicsúszott a számon az amire igazából kíváncsi voltam, biztosan csak a kis pezsgő szállt a fejembe. Szemeit pár másodpercre szorosan lehunyta és mélyet sóhajtott. Miután visszanyitotta látókáit azzal a ‚Te ezt nem értheted’ arckifejezéssel bámult mereven rám, üveges tekintettel. Nem szólt semmit se, én pedig nem értettem semmit.
  - Akkor elmondom! Szerettem, tényleg. Aztán kiderült, hogy csak érdekből van velem, a családjaink miatt! Elmúlott az amikor ránézel és remeg a lábad, amikor ellep a rózsaszín köd! De erről csak te tudsz, így azt is tudhatod, hogy én - szakította félbe mondatát Kate hangja a küszöbről. Próbálkozott a mosollyal, ami természetesen sikerült is, de látszott, hogy nem igazi. Most nem volt dühös, sem haragos. Azt hiszem tökéletesen játszotta a szerepét. Együtt, szótlanul visszamentünk a konyhába. Roppantul elszaladt az idő, már este hét órát mutatott a bizsu karórám. Mr. Ashmor kiterelt minket a hatalmas nappaliba, míg a vacsora második fele elkészül. Néhányan beszélgettek, Olívia, azaz Kate anyukája szegény Niall-t nyaggatta az eljegyzéssel kapcsolatban. Én meg csak ott ültem a kanapén, és bámultam a szerepüket játszó színészeket a tévében. Ujjaimmal doboltam a combomon, közben azon gondolkodtam, hogy vajon mit is szeretett volna mondani Niall amikor jegyese félbe szakította. Talán azt akarta mondani, hogy nem vagyok számára közömbös? Ugyan dehogy! Sarah hova gondolsz, a barátnőd jegyese! Egészen addig ‚nyaggattam’ magamat ezekkel a kitalációkkal amíg az egyik aranyos kislány le nem ült mellém.
  - Téged hogy hívnak? - nézett rám aranyosan, amitől nekem azonnal mosolyognom kellett. Milyen ártatlan, fogalma sincsen még, hogy az élet milyen kemény is tud lenni.
  - Sarah vagyok, és te? - simogattam meg arcát, mire felkuncogott.
  - Sabrina! És mond szerelmes vagy? Én igen, van egy fiú az oviban! - áradozott kissé pöszén, de ez csak még aranyosabbá tette az egész szituációt. Valahogy a kisugárzása megnyugtatta szívemet, viszont a kérdése újabb kételyeket tépett fel bennem.
  - Nem, nem vagyok az! - kacsintottam rá, igazából nem is tudtam a választ. Hirtelen a kis testét egy anya védelmező kezei emelték el a kanapéról.
  - Bocsánat a sok buta kérdésért! - mosolyodott el Sabrina édesanyja, simogatva kislánya szőke tincseit. Közölte, hogy még a vacsora előtt el kell menniük, így már nem is beszélgettem többet a lánnyal, se az anyukájával. Újra egyedül éreztem magamat, hiába voltam társaságba, mégis a magány húzta a padló fele lelkemet. Mielőtt elkezdtem volna agyalni Niall-en addigra már bent helyezkedtünk el a konyhában. A lehető leggyorsabban elfogyasztottam az ételt.
  - Szerintem én haza indulok! - tisztába voltam vele, hogy vagy egy órás séta lesz, de nem érdekelt. Nem akartam Niall-el egy helyen tartózkodni. Vagy inkább nem akartam azt az érzést amit Ő okozott, igen erről van szó. Mindenkitől elköszöntem, kivételek a lakótársaim mivel velük ma még minden bizonnyal találkozom, őket úgy hagytam ott, hogy ‚majd gyertek’. A konyha ajtóból még visszapillantottam a kisebb ‚tömegre’, egyedül Niall tekintete volt aggódó, de zavart is. Mindenki más arcán a felhőtlen boldogság tükröződött. Miután a házi gazda kikísért a sötét úton, magányosan, összezárva agyszüleményeimmel sétáltam. Járt az eszem, mint a gép, hihetetlen elképzeléseim születtek Niall-ről, meg arról amit mondani akart. Legalább tíz percet sétálhattam, mikor valaki futólépéseit hallottam meg magam mögül. Szemeim kipattantak, majd' elállt a lélegzetem amikor a ‚titkos idegen’ kezét gyengéden szám elé helyezte. Várjunk! Mi van? Gyengéden?
  - Shht! Csak én vagyok! - szívemről hatalmas kő esett le..

9.rész: Indulás

Sziasztok! Itt az új rész! Jó olvasást!:)
#Tessa

/Kate szemszöge\

 Na ne már... Egy Kate családjával lévő idill délutánunk lesz. Ash nem volt  ezeken a dolgokon, de most eljött. Kate biztosan említette neki, hogy lesz pár rokon, akik nő neműek és olyanok, mint a barbie babák. Csak engem és Ni-t lepte meg ez az egész dolog. Inkább nem is szóltam semmit, csak felálltam az asztaltól vetettem még egy pillantást Niall-re, majd felballagtam a szobámba. Átöltöztem, majd bekapcsoltam a tv-t. Nem ment semmi érdekes, ezért beraktam a pendrive-ot, és elkezdtem nézni egy random filmet. Tizenöt perc után álomba merültem. Nem volt különösebb álmom, ugyanaz mint mindig. Egy álom egy varázslatos sráccal, és az álom végén megcsókol. De hisz, ez csak egy hülye álom és sohasem fog valóra válni.
/a vacsora napja/
Elkezdtem öltözködni, míg Kate be nem rontott a szobába. Sírva leült mellém majd rám nézett.
- Kate? Mi a baj? – próbáltam együtt érző pillantást vetni rá, de valahogy olyan „mi a faszt keresel a szobámban” lett.
- Niallel összevesztünk... megint.. -
Nem tudtam mit mondani neki. Hisz biztosan a vacsora miatt vesztek össze. Őszintén nem érdekel mi lesz velük. Lehet hogy ez bunkóság, de én így gondolom. Várva válaszomra, rám nézett, majd az ajtóban álló Niall-re. Tudtam hogy ott áll. Mikor Kate mondta mondandóját én össze vissza nézegettem, és megpillantottam öt. De csendre intett mielőtt még megszólalhattam volna. Nem szóltak egymáshoz, míg Kate sírt Niall dühös volt. De ennek az okát ki kellett derítenem. Arra a döntésre jutottam, hogy kimegyek a szobámból, had beszéljék meg a dolgaikat. Átmentem Ash-ez beszélgetni, de főként kideríteni a dolgokat. Igazam volt, a vacsora miatt vesztek össze.

/fél órával később\

Kate bekopogott az ajtón, és elkezdett beszélni.
- Öltözzetek tíz perc múlva indulunk!-
Fura hanggal beszélt hozzánk. Semmilyen kedve nem volt, ahogy nekünk sem. Niall és Kate sokáig birtokolták a szobámat, addig én Ash-nél voltam. Szó nélkül átmentem kuckómba. Passzos fekete pólót és térdnél szaggatott nadrágot húztam fel, tornacipővel. Lekullogtam a lépcsőn, nekem kellett bezárnom az ajtót. Beszálltam Kate autójába. Ash-el hátul ültünk, Chris másik autóval ment. Úgy tűnt hogy csak rám vártak, na meg a lassan kullogó Ash-re, aki valahonnan a hátsó kertből jött, azt hiszem telefonált. Sokat utaztunk míg el nem értük a hatalmas Ashmor birtokot. Kate lefékezett majd tisztázta a ”szabályokat”. Nyitódtak a kapuk majd bementünk autóval a „házi-parkolóba”, kiszálltunk és kopogtattunk a bazi nagy ajtón...

8.rész: Haragtartó

Sziasztok! Meghoztam a 8.részt!:) Kivételesen Chris szemszögével kezdek:) A megtekintés növekszik!  Köszönjük!:) Jó olvasást!:) xxIsabella

*Chris szemszöge

  - Te itt? - torpant meg a küszöbön Kate, arcára meglepődöttség ült ki.
  - Igen! Hiányoztál! - álltam fel és felé indultam.
  - Annyi a szerencséd, hogy Niall elment Sarah-ért a munkahelyére, így nincs itthon! - vágta hozzám flegmán. Nem szokott így viselkedni, sőt néha letámadott..
  - Kérlek Kate! Beszéljük meg! - vetettem be bociszemeimet. Tekintete lassan, de biztosan megenyhült, mire arcomon győzelemittas mosoly szaladt át. Most ő közeledett felém, kezét vállamra helyezte és megölelt, én pedig válaszul erősen öleltem vissza.
  - Rendben! De akkor ne itt, menjünk el egy kávézóba! - vetette fel az ötletet, ami még nekem is tetszett. Elmondtuk Ash-nek, hogy tartsa a száját, majd elindultunk a kávézóba.

*Sarah szemszöge

Fáradtan estem ki munkahelyem ajtaján, viszont így is két órával előbb elengedtek. Elindultam a forgalmas utcán, mikor egy hófehér Mercedes márkájú autó sofőrje fékezett le mellettem. Megtorpantam, hiába néztem ki ül benne, nem láttam, mert sötétített ablakai voltak. Hirtelen kicsapódott az ajtaja és egy szőke hajú, igazán ismerős srác tolta le napszemüvegét, úgy pillantott rám.
  - Niall! De jó, hogy itt vagy! - nyögtem fel kellemesen, ami kissé félre érthetőre sikeredett. Mivel pont akkor szólaltam meg, mikor mondani akarta, hogy szálljak be, így halkan kezdett kuncogni.
  - Már mondani se kell, hogy ülj be! - nevetett továbbra is, mire én csak bevágódtam mellé. A gázra taposott, eleinte gyorsan ment, de aztán lelassított.
  - Köszi, hogy haza hozol!-hálálkodtam - Nos, hogy-hogy eljöttél? - kíváncsiskodtam.
  - Hát..Elszeretnélek hívni kávézni! - kacsintott rám, mosolyogva biccentettem, hogy benne vagyok és a kávézó fele vette az irányt. Amikor beléptünk a hely ajtaján elég kellemetlen meglepetés fogadott minket, ugyanis Kate és a bátyám nevetve társalogtak egy eléggé eldugott asztalnál. Niall zavaros mosolyt invitált felém és lépeseit bátyámék fele tette meg, követtem őt. ‚Barátnőm’ arcára kétségbeesés ült ki, mikor se szó, se beszéd leültünk melléjük, történetesen én Chris mellett foglaltam helyet.
  - Mi járatban erre? - csavargatta zavartan egyik ujjával haját Kate. Látszott, hogy valamibe bele rondítottunk, de nagyon.
  - Ezt én, vagyis mi is kérdezhetnénk! - vágtam oda flegmán. Esküszöm, ha megtudom, hogy a testvéremmel kavar nem lát soha többet és még a nyakát is kitekerem. De ja vu érzésem volt, mivel pár évvel ezelőtt a bátyám és Kate kavartak, a lány összetörte a szívét, akkor Kate megígérte, hogy egy újjal sem ér Chris-hez.
  - Tudod a családi vacsorát szerettem volna lebeszélni a bátyáddal, mivel ha ezt a házban teszem akkor elméleteket szősz! - vigyorodott el mocskosul. Arcomról lefagyott minden érzelem, mikor a naiv Niall homlokon csókolta a hazudozó lányt.
  - Nem régen még egy tányért akart hozzád vágni te meg ilyen naivan megbocsájtasz neki! - csaptam az asztalra. Nem bírtam tovább ezzel a csürhével ott maradni. Haragszom, haragszom mindenkire, de legfőképpen Niall-re, kisírja magát a vállamon, majd visszaszalad ahhoz az emberhez aki össze-vissza csalja, minden második jóképű pasival. Úgy döntöttem Ash az egyetlen épelméjű akihez ilyen helyzetekkor fordulhatok, ezért gyorsan írtam neki egy SMS-t.
‚Ash! Beszélnünk kell! Gyere az elhagyatott sulihoz! xxS’-pötyögtem be és az említett helyszín fele vettem az irányt. Távolról már láttam, hogy a fiú ott vár, messziről mosolyogva integetett. Ajkaimra nekem is a nevetés első jele húzódott, de még mindig forrtam a dühtől.
  - Szia DühöngőHercegnő! - lepődött meg utálkozó arckifejezésemen.
  - De jó, hogy itt vagy! Kérdeznem kell valamit! - tértem egyből a lényegre. Tisztába voltam vele, ha valaki tudja, hogy Kate és Chris kavarnak az Ash.
  - Neked bármit! Mond! - pillantott rám biztatóan, miközben leültünk egy régi, roncsolt padra. Mély levegőt vettem és mondandómba kezdtem.
  - Szerinted Kate és Chris között történt valami, mióta Kate-nak jegyese van? - lassan ejtettem ki a szavakat számon. Hezitálni kezdett, de aztán egy egyszerű választ adott.
  - Nem! - ajkait beharapta, mint aki nem akarja, hogy leleplezzék a hazugságát. Vagy talán képzelődöm? Megköszöntem neki a választ, az egész találkozás hülyülésbe torkollott. Elköszönt, de én még maradtam. Ott ültem egyedül a sötétbe, akár el is rabolhattak volna. Nem volt nálam semmi, csak telefon meg cigi, még pénz se, mivel azt táskástól Niall kocsijában hagytam. Ahogy ez a név „elhangzott” gondolataimban eszembe jutott minden. Felálltam, megigazítottam ruhámat. Lehet hiba volt, de rágyújtottam. Egy elhagyatott iskola előtt álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Belöktem a régi vasajtót, mert mért ne? Az egész épületet cipőm minimális kopogása töltötte be. Régi teremben találtam helyet magamnak, felfeküdtem egy iskolapadra és agyalni kezdtem. Niall és Kate meztelen teste jelent meg agyamban, hányni tudtam volna, de lehet azért mert féltékenység töltött el? Gondolataim éles mentét valakinek futólépései szakították darabokra. Azonnal feltápászkodtam és az ajtóban álló sötét alakra vezettem látókáimat. Egy hiba volt az egészben, bőre és haja(?) világosabb színben pompázott, mint fekete ruhája, azaz szőke.
  - Meg ne ijedj! Niall vagyok és azért jöttem, hogy haza vigyelek! - tartotta fel kezét védekezés képpen nehogy valami erőszakolónak nézzem és hozzá vágjak valamit.
  - Menj Kate-hez, mielőtt mást visz az ágyába helyetted! - mutattam rá flegmán.
  - Hogy mondhatsz ilyet? Ő igenis hűséges! - védte be jegyesét. Röhögés szakadt fel torkom mélyéről.
  - Inkább menjünk! - állítottam magam talpra. Győzelemittasan elvigyorodott, biztosan azért amiért nem kellett könyörögnie, hogy vele menjek. Csak azért mentem vele, hogy ne kelljen sétálnom hazáig. ‚-Dehogy Sarah! Azért jöttél vele, mert azt akarod, hogy megdöntsön!-’súgta egy belsőhang amitől a hideg kirázott. Bevágódtam autójába, ma már másodszor. Csend telepedett le közénk, amit Ő tört meg rekedtes hangjával.
  - Megint cigizel? - célzott a kezemben lévő szálra ami már a második volt, kifújtam a füstöt.
  - Igen - válaszoltam egyhangúan. Haragudtam rá, de mégis kívántam.
  - Dobd el! - telibe taposta a féket, mivel nem voltam bekötve kissé előre buktam.
  - Nem! - szűkítettem össze szememet.
  - De! - vágott vissza. Lemondóan sóhajtottam és egy utolsó szívás után kidobtam az ablakon a csikket. Elégedetten mosolygott, újra beindította a motort, azaz újra úton voltunk. Elég érdekes dolgokról fantáziáltam hazáig. Úristen, mi van velem? Begurult a garázsba, innen pedig ketté váltak útjaink. Ő lent maradt a konyhába, én meg felmentem a szobámba. Pár perc se kellett mire kopogtak. Unottan kikiabáltam, hogy bejöhet az illető.
  - Gyere le, Kate összehívott minket! - mutogatott zavartan Niall. Érdekelt mit akar mondani. Együtt lementünk a konyhába, ahol Kate, Ash és még Chris is ott volt. Helyet foglaltunk az asztalnál, csak barátnőm állt fel, mosolygott, de kifejezetten Niall és Chris között cikázott a tekintete.
  - Arra szeretnélek titeket kérni, hogy legyetek holnap szabadok, mivel családi vacsorára megyünk a szüleimhez! - jelentette ki, ellentmondást nem tűrően. Na ne..

7.rész: Találkoztunk...

Sziasztok! Meghoztam a 7.részt. Bocsi hogy megint nagyon rövid
lett. De nagyon szépen köszönjük, hogy ennyi embert érdekel a blogunk! Nagyon sokat jelent ez nekünk. Ha tetszett a rész jelezd kommentel, iratkozz fel :)

#Tessa

 *Sarah szemszöge
Reggel bánatomra korán kellett kelnem, a munka miatt. Kiszáltam az ágyból és elkezdtem öltözködni. Egy kék ing, és egy kék farmer mellett döntöttem, a fekete tornacipőmmel együtt. Elindulva, az ajtóból még visszanéztem és meglepetésemre megpillantottam Ash-t ahogy éppen lesétál az emeletről. Inkább gyorsan elindultam nehogy valamelyik lakótársam észrevegyen. Pár perc múlva már megláttam a hatalmas felhőkarcolót. Elgondolkoztam mi fog várni a munkahelyemen, sürgés-forgás biztos hogy lesz. Hirtelen kipattantam a gondolataim világából és bementem az ajtón.
  - Jó reggelt, Sarah! Késett öt percet! - utáltam a főnökömet, és szerintem ez felőle is kölcsönös volt.
  - Elnézést, a késésért- próbáltam bocsánatot kérni, de ez nem az erősségem.
  - Jólvan, de most menjen az irodájába!-Inkább már nem válaszoltam csak elindultam a lift felé. Balszerencsémre, egy tábla állt kint ami arra figyelmeztetett, hogy: „A lift most nem üzemel! Kérem fáradjon a lépcsőházhoz!”
De jó, most sétálhatok harminc emeletet. Örülhetek ha egyszer az életbe felérek. A lépcsőzés amit meg kellett tennem csöndben telt.  De aztán csodák-csodájára felértem. Már a kilincsért nyúltam, de valaki utánam kiáltott.
  - Sarah! - ismerős hang ütötte meg a fülemet. Chris volt az.
  - Chris?! Te mit keresel itt? - picit hallatszodott a gyanakvodás a hangomon.
  - Gondoltam meglátogatlak. Hol voltál eddig? Már tíz perce itt ültem rád várva!-pillantott rám zavaros tekintettel.
  - Elromlott a lift!-ráztam meg fejemet fintorogva.
  - Dehogy, én azzal jöttem fel!- nem válaszoltam csak, elkezdtünk szinkronban nevetni. Én bememtem az irodámba Chris pedig elment valahova. Nem tudtam hova megy, de nem követtem. Leültem a laptopom elé és kezdőthetett a fárasztó munka.                              
 *Chris szemszöge
Miútán eljöttem a hugomtól egyből régi lakhelyem felé vettem az irányt. Rég láttam Kate-et és ez már nagyon zavart. Igazából nem is annyira Sarah miatt jöttem. Nem azt mondom hogy nem szeretem, de engem Kate most jobban érdekelt. Meg akarom szerezni attól a Niall gyerektől de nagyon sürgösen.
Semmivel nem törődve csaptam ki majd eztán be az ajtót.
 - Chris? Te itt? - a legjobb haverom Ash köszöntött.
  - Csá tes'. Kate? - egyből a lényegre tértem. Nem akartam megbántani de már nagyon rég nem láttam és hiányzik a hangja.
  - Még nincs itthon, de megvárhatod a szobájában!- perverz mosolyt vetett arcára, de ettől még jobban hiányzott Kate. Felmentem a szobájába, és ráfeküdtem az ágyára. Körülbelül fél órát ültem a szobába de aztán bejött Kate.....

6.rész: Nyílt lapokkal

Sziasztok! A 4.részhez egy komment sem érkezett, ez kissé elszomorított:/ Kommenteljetek, és iratkozzatok fel, hogy tudjam/tudjuk tetszenek a részek:) Viszont köszönjük az egyre növekvő betekintők számát:)*-* Itt a 6.rész, jó olvasást!:) U.I.: bocsi, hogy lapos és unalmas lett:/ xxIsabella

*Sarah szemszöge

Megálltam a fürdőszoba ajtajában, szorosan tartottam a törülközőt nehogy lecsavarodjon rólam.
- Mit szeretnél? - néztem Ash-re az ajtófélfának támaszkodva. Fejemben a tegnap esti csók járt, nem tehettem róla, ha csak ránéztem lakótársamra mindig eszembe jutott.
- Én sajnálom a tegnap estét! Tényleg! - emelte fel fejét és bűnbánó szemeket meresztett rám.
- Tudod te is, hogy te másztál rám! - rántottam meg vállamat hanyagul. Úgy tettem mintha nem is érdekelne ez az egész, de nagyon is megrendített.
-Ne mond, hogy nem élvezted!-kacsintott rám kajlán, de elnevette magát, mire belőlem is nevetés tört ki.
- Annyira hülye vagy! Felejtsük el inkább ezt az egészet! Tudjuk, hogy hiba volt! - adtam meg magamat, olyan érzésem támadt mintha szívemről egy hatalmas kő esett volna le.
- Tereljük ezt a témát! Hallottad lent a kiabálást? - sóhajtott fel.
- Umh..Nem..De inkább felöltözök, mert ez így kicsit ciki! - mentem a szekrényhez. Csőgatyát, trikót, fehérneműt vittem be magammal a mosdóba, felrángattam cuccaimat és visszacsoszogtam Ash-hez, aki már az ágyamon feküdt. Csend honolt a szobámba, sőt, az egész házba. Az idilli képet hangos csörömpölés, eztán ajtócsapódás törte ketté. Meglepődve néztem lakótársamra. Egyszerre pattantunk fel a fekvőgarnitúráról, szaladtunk le a lépcsőn. Ash a nappaliba, míg én konyhába rohantam ahol Kate szedegette a tányér szilánkokat a földről. Szemeim kikerekedtek, azonnal mellé guggoltam és segíteni kezdtem.
- Mi történt? - dobtam ki a kukába a darabokat, aggódóan fordultam „barátnőm” felé.
- Niall beidegesedett, összetört egy tányért, majd lelépett! - könnyek gyűltek a szemébe, de valamiért olyan érzésem lett, hogy hazudik és a könnyei sem igazak. Megszeppentem, nem így ismertem Niall-t, mint aki egy idegbeteg barom.
- Megkeresem! - vetettem fel az ötletet, ott is hagytam Kate-t. Kabátot rántottam, cipőt húztam, a fűző bekötésekor tűnt fel, hogy kezemből folyik a vér, elvágta a szilánk. Zsepit fogtam rá, nem fájt, csak vérzett.
- Ash elmentem! - kiabáltam vissza már a küszöbön állva. Becsaptam magam mögött az ajtót. Arcomat megcsapta a csípős szellő. Agykerekeim forogni kezdtek, hogy hova is mehetett. Belegondoltam ha én kerülnék ilyen helyzetbe hova mennék. Volt egy régi, elhagyatott hely pár utcányira innen, én mindig oda szoktam menni, ha gondolkodásra volt szükségem. Lábaim tudták az utat, közben egy kukába kidobtam a zsebkendőt. Teli grafitizett falak között sétáltam el, amikor hirtelen megpillantottam azt az elhagyatott hidat, amin valaki fekete kabátban, felhúzott lábakkal üldögélt. Arra vettem az irányt, megkocogtattam az illető vállát, ki lerántotta kapucniját, így már fel is ismertem.
- Hello Niall! - mosolyogtam rá biztatás képen.
- Szia! -köszönt vissza egyhangúan.  
- Leülhetek? -idióta kérdés volt, de nem tudtam mit kéne mondanom, és azt sem, hogy minek is jöttem utána, talán tudni akartam mi van vele. Gondolatmenetemből egy erős kéz rántott ki, egyenesen lefele kezdett húzni, ez által leültem az ír fiú mellé. Miért kell ilyeneket csinálnia? Nem lett volna egyszerűbb csak azt mondania, hogy „Igen, leülhetsz”? Megráztam, majd lehajtottam fejemet. „török” ülésbe tettem lábaimat. Csend szállt le közénk, amit ő tört meg.
- Mit keresel itt? - vetette nekem hanyagul.
- Téged - magam elé meredtem, úgy beszéltem hozzá.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - fordította felém fejét kíváncsian Niall.
- Az mindegy. Te mondd inkább mi történt? - ráncoltam össze homlokomat és felé fordultam teljes testtel.
- Tudom, hogy azt mondta én törtem szét a tányért, de egyáltalán nem így volt! Összevesztünk, majd hozzám akarta vágni! - rázta meg fejét kissé dühösen. Szemöldökömet felhúztam, nem akartam elhinni, hogy Kate valahe veszélyeztetné bárki életét is, plána a vőlegényéét. Nagyot nyeltem, belegondoltam, hogy mi történ volna ha velem veszik össze és engem talál be a tányérral. Gondolataim kissé elkalandoztak.
- Hahó itt vagy? - lengette meg kezét a fiú arcom előtt.
- Persze! - erőltettem kínos mosolyt ajkaimra.
- Beszéljünk nyílt lapokkal! - csapta össze kezét-Ki vele, mi történt tegnap éjjel!-húzott pimasz vigyort arcára.
- Hát..Ash..Kicsit megcsókolt! - nem néztem szemeibe, nem tudom miért, de nem mertem, sőt nem akartam.
- Hogy lehet valakit kicsit megcsókolni? - nevet fel aranyosan, amin kicsit meglepődtem, hisz azt hittem mélyebben fogja érinteni ez a téma. Újra rávezettem tekintetem, így eszméletlen gyönyörű szemeivel találkoztam. Nevetése miatt az én számra is mosoly húzódott. Sokat beszélgettünk, talán órákig, már esteledett, úgy öt-hat óra lehetett. Sok mindent megtudtam róla, többek közt azt is, hogy kije és mikor halt meg tüdőrákban. Haza fele tartottunk, a csendes utcát párhuzamos hahotánk tette hangossá.
- Menjünk el valahova! Nem akarok még haza menni! - torpant meg a ház előtt. Agykerekeim forogni kezdtek, a buli az ki van zárva, egy ideig nem teszem be a lábam egyetlen szórakozóhelyre sem. Tovább agyaltam, mikor ötletem támadt.
- Parkba! Stipi-stopi enyém a hinta! - röhögtem fel. Egyszerre kezdtünk rohanni a köztér felé. Sikeresen előnyt szereztem, mert megbotlott egy tuskóban. Én ültem fel a hintára ő pedig hátulról lökött.
- Vesztettél! - dörgöltem orra alá a tényt. Pár percre hunytam le látókáimat ő meg ott termett előttem. Lábaimmal próbáltam lefékezni a gyerekeknek kitalált játékot, sikertelenül, ugyanis lábam elakadt, lerepültem róla, így pedig egyenesen Niall-re zuhantam, fellökve őt. A levegő megszilárdult, minden lecsendesedett, szívem a torkomban dobogott. Mentolos leheletét éreztem arcomon, mi a hideg miatt meglátszott. 
- Ö..Bocsi! - tértem észhez és leszálltam róla. Levertem ruhámról a port, ami igazából nem is volt, mert Niall-en feküdtem.
- Semmi baj! - kacsintott rám, miközben ő is felállt a földről. Eldöntöttük, hogy ideje lenne már tényleg haza indulni. Így is tettünk, a hatalmas ház most sötétségben pihent, már bőven este volt. Niall-től elköszöntem, lábujjhegyen másztam fel a lépcsőn, mivel már a „házlakói”, Ni kivételével, az igazak álmát aludták. Szobámban feloltottam a lámpát, kikészítettem a holnapi munkába szánt ruháimat. Úgy döntöttem gyorsan csak lemosakszom, fogat mosok, esti teendőimet meg is tettem. Átvettem pizsamámat, megágyaztam, ásítva dőltem be a párnák közé. Hiába éreztem, hogy fáradt vagyok, képtelen voltam elaludni. Ki és-be takargattam magam, hiába. Egyszer melegem volt, egyszer fáztam. Felkapcsoltam kislámpámat, jobb oldalamra fordultam, mire megszúrta szememet egy fekete póló, kinyújtottam kezemet, így elértem. Mélyen bele szagoltam, Niall-é, biztosan az első együtt alvásunkkor maradt itt. Gondolkodás nélkül magamhoz öleltem, leoltottam a lámpát, felhúztam lábaimat, majd álomba szenderültem...

5.rész: Többet ésszel..

 Sziasztok! Bocsi hogy ilyen rövid lett! Ha tetszett kommentelj, iratkozz fel! Nagyon szépen köszönjük a 852 betekintést és azt az egy feliratkozást! Sokat jelent nekünk! ❤❤ #Tessa

*Sarah szemszöge

Azért szóltam utána, mert szerettem volna ha itt aludna mellettem.
- Kérlek itt maradnál? – ejtettem ki számon a talán meggondolatlan szavakat, de már aludtunk egyszer egymás mellett, így reméltem, hogy beleegyezik.
- Öhm... Sarah... Nem is tudom.. Ha Kate megtudja akkor összeveszik velem... És megvan arra is az esély, hogy neked esik!- érvelt. Még a sötétben is láttam ahogy szemei csillognak.
- Nem baj... A múltkor is melletted aludtam és akkor se hisztizett sokat, és túl is éltük! - nevettem fel. Nem tudom, hogy a pia beszélt-e belőlem vagy tényleg ennyire arra vágytam, hogy mellettem szenderüljön álomba.
- Ne Sarah, nem lehet! - sóhajtott fel sajnálattal a hangjába.
- Kérlek! – pillantottam rá kajlán, de aztán elfordultam, és azt tettettem, hogy haragszom. Az ágy besüppedt mellettem, Niall feküdt be mellém. Győzelem ittas mosoly keletkezett ajkaimon. Csak annyit értettem abból a mondatból amit mondott, hogy ”Jó éjt Sarah!” a mondat többi részét nem hallottam, mert egy kicsit még ott volt bennem az esti bulizásból való szeszes ital. Pár perccel később „alvótársam” már aludt, úgy gondoltam már ideje lenne nekem is.

/reggel/

 Arra ébredtem hogy az imádni való ír fiú halkan próbál trágárkodni, de sikertelenül. Felültem és pont láttam ahogy véletlenül bele rúg az ágy oldalába. Halk nevetés tört ki belőlem. Még mérgelődés közbe is aranyos volt.
  - Jó reggelt! Ne haragudj, hogy felkeltettelek! - nézett rám megbánással látókáiban.
- Neked is! - mosolyogtam-Mikor indulunk hazafelé? - tettem fel a kérdést, még mindig az ágyon ülve.
- Körülbelül egy óra múlva, úgyhogy ha szeretnél aludhatsz még egy kicsit - vakarta tarkóját kissé zavartan.
- Rendben. És még egyszer köszi, hogy nem haza vittél hanem erre a csodálatos helyre – nem akartam az a rámenős nagyvárosi csaj lenni aki bármelyik fiút ugráltatja azért hogy eljöjjön érte, és ne haza hanem egy másik helyre vigye.
Inkább elkezdtem öltözködni a tegnapi ruhámba, aminek egy picikét alkohol szaga volt. Úgy döntöttem nem alszok, inkább otthon, és a fürdéssel is így voltam.
  - Mehetünk? - trappoltam le a lépcsőn. Niall már készen várt rám. Kimentünk a házból, és megvártam míg „sofőröm” bezárja az ajtót. Pár percig sétáltunk majd odaértünk az autójához. Beszálltam a járműbe, Niall azonnal kérdésekkel bombázott.
  - Hogy kerültél arra a helyre? - szegezte nekem kissé élesen szavait.
  - Buliból! Szerintem érezted.. - húztam el számat fintorogva. Feltett még néhány hasonló kérdést, de azokra nem feleltem. Válaszomat várta, de amikor meglátta, hogy nem szívesen beszélek erről elhallgatott, ennek következtében síri csendben ültük végig az egész utat.
- Hol voltatok?! – megláttam felénk rohanni a dühös Kate-et. Éreztem, hogy mindjárt hallgathatom hogy miért voltam vele, mi a szart képzelek magamról stb..
- Buliba volt és megkért, hogy hozzam haza. És úgy gondoltam, nem hozom haza, mert sokat hányt! Nincs értelme ezen vitatkozni! - csapta kezét combjához Niall unottan.
- Felmentem zuhanyozni!  -bújtam ki a vita alól ami már a házban zajlott, pontosabban a nappaliban.
Elindultam a lépcső felé, hamarosan már szobámnál találtam magam mire feleszméltem gondolataim éles menetéből. Bementem és egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá, és megengedtem a meleg vizet. Szeretek így gondolkodni, megnyugtató. Bekentem testemet rózsa illatú tusfürdőmmel, ismerős volt ez az illat mivel Ash is hasonlót használ, ettől bódultam el tegnap Hirtelen eszembe jutott az egész buli. Átgondoltam mindent,  hogy Ash eljött a munkahelyemre, hogy elvitt bulizni, megcsókolt, és elkezdett tapizni. Ha belegondoltam egyből kirázott a hideg. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Miért kellett hagynom magam? Ezekkel a gondolatokkal mostam meg hajamat, majd lemostam a habot magamról. Még egy tíz percet bent áztattam magamat, eztán kiszálltam. Törülközőt csavartam magam köré, és hajamat bebugyoláltam. Kinyitottam az ajtót, de meglepetésemre Ash ott ült az ágyamon lehajtott fejjel..

4.rész: Részeg csók

Sziasztok! Meghoztam a 4. részt! A 2. részhez köszönöm azt az egy kommentet, sokat jelent!:) A részhez ajánlom Alan Walker-Faded című számát, én ezalatt írtam meg a részt:) Na de jó olvasást! Ha tetszik a blog iratkozz fel és kommentelj:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
Miután megcsináltuk a fotót eltávolodtam Niall-től.
-Ne haragudj,hogy ilyen..közel-kezdtem hirtelen dadogásba. Kissé megbántam, hogy az előbb úgy hozzá simultam.
-Ugyan! Semmiség!-kuncogott fel úgy, mint akinek tetszett ez az egész dolog.
-Azt hiszem én inkább megyek!-fordítottam neki hátat.
-Hova?-hallottam meg aggódó hangját.
-Munkába!-sóhajtottam, majd inkább faképnél hagytam. El kell kerülnöm a közös pillanatokat. A tegnap este is nagy hiba volt. Fejemben össze-vissza cikáztak a gondolatok. Felérve a szobámba, azonnal öltözni kezdtem, ugyanis öt percem volt beérni a munkába. Hajamat kifésültem, alap sminket tettem fel, ruháimat kivételesen nem válogattam meg. Felkaptam oldaltáskámat, bele léptem lábbelimbe, kabát nélkül indultam el. Kirohantam a házból, gyalog kezdtem rohanni. A távolban hamar feltűnt az a hatalmas, sárga épület. Az automatikus ajtó magától kitárult előttem.
-Jó reggelt!-köszöntem többnyire munkatársaimnak.
-Késett, két percet!-dorgált le a főnőköm egyből mikor bekopogtattam az irodájába.
-Elnézést..csak..-megállított.
-Nem kell magyarázat!-mondta gúnyosan a nő, akinek a munkahelyemet köszönhetem. Arca makulátlan volt, ajkain vörös rúzs ‚pihent’, haja szorosan kontyba kötve meredt az égnek mozdulatlanul.
-Befejezné a bámulást?-szakította félbe gondolataimat Miss. Clary, ugyanis így hívták.
-Elnézést!-hajtottam le fejemet. Nem ez a legjobb napon, sőt eddig a munka volt a mindenem, de most képtelen voltam koncentrálni.
-Vágjunk a közepébe! Smith-éknek kellenne kiválasztani a meghívót, és megtervezni a virágok helyét a templomba..McCall-éknak rózsa bokrokat kell rendezni. Egyeztetni a virágboltossal. Mára ennyi!-csapta össze tenyerét. Sóhajtva bólintottam. Felkeltem a kényelmetlen iroda székből, elköszöntem, hátat fordítottam és becsaptam magam mögött az ajtót. Bedobtam táskámat irodámba, majd munkához láttam..
/munkaidő vége;18:00/
Mint egy élőhalott estem vissza a sok meló után munkahelyemre. A folyosók csak cipőm halk kopogásától voltak hangosak. Senki sem volt már az épületbe. Felmentem a márvány lépcsőn, egyenesen irodámba. Lassan nyitottam ki az ajtót, teljesen sötétség terítette be a helyiséget, ezért egyből a villanykapcsolót kerestem. Meg is találtam, feloltottam a lápmát. Megfordultam egyenesen egy erős mellkasnak ütköztem. Az ijedség lett úrrá rajtam, fogalmam sem volt ki lehetett az. Sikítani készültem, de az idegen befogta számat. Magassága miatt nem láttam arcát.
-Shhh! Csak én vagyok! Ash!-engedett el. Szívem még mindig gyorsan vert, felnéztem a fiú arcára, tényleg lakótársam állt előttem.
-Megmondanád mit keresel itt ilyenkor?-hátráltam meg tőle. Lassan probáltam lélegezni, így visszanyerte szívem az eredeti tempóját.
-Gondoltam jól esne egy kis kikapcsolódás, menjünk el a helyi szórakozóhelyre!-ajánlotta fel. Régen voltam már bulizni, ez tény. Holnap amúgy se kellett jönnöm dolgozni.
-Remélem nincs hátsószándékod!-löktem meg röhögve a fiú vállát. Tudtam, hogy az albérletbe költözése óta érzéseket táplál irántam, de ezt nem szerettem volna sohasem kihasználni.
-Min gondolkozol hercegnő?-most ő lökte meg az én vállamat.
-Na, úgy van, hogy nem csinálsz semmi kétértelműt!-szűkítettem össze szemeimet, de hiába probáltam meg komoly lenni elnevettem magamat. Csak megrántotta vállát.
-Inkább induljunk!-kacsintott rám. Egyetértettem vele, így el is indultunk. Táskámat bent hagytam ‚dolgozó’ szobámba, valamikor visszajövök érte. Jelen pillanatban semmi nem érdekelt, kiakartam kapcsolódni, bulizni és elengedni magamat. Amikor már a klub felé ballagtunk ‚forrni’ kezdett a vérem, agyamban az járt, hogy inkább visszafordulok mielőtt még hülyeséget csinálok. Sóhajtottam és megálltam Ash kezét is visszarántva.
-Nem megyek. Nem lehet, ne haragudj!-húztam el ajkaimat. Pont egy lámpafény alatt álldogáltunk. Megrázta fejét, halkan felnevett. Felém fordult teljes testével, megint picinek éreztem magam mellette.
-Fejezd be a hisztit, és told be abba a klubba a formás seggedet!-elnézett válla felett a neon fényektől vílágító szórakozóhely felé.
-Kétségeim támadtak! Ismersz milyen hülyeségek tudok csinálni részegen!-csaptam kezemet combomhoz.
-Most az egyszer! Légyszi!-kéklő szemeit a lámpa fényben láttam csak csillogni. Derekamat karjával köre fogta, közel rántott magához, megdőlt előre. Vészesen közeledett, én nem tettem semmit.
-Ezt többet ne!-toltam el mellkasát. Megadtam magam, haladtunk tovább az úton, de még mindig nem tartottam jó ötletnek ezt az egészet. A biztonságiőr könnyedén beengedett minket.
-Akkor kezdődjön a buli!-
/fél órával később/
Ott ültem az egyik bárszéken a sokadik felest lecsúsztatva torkomon.
-Jack Daniels-t!-nyögtem ki a pultosnak a sok pia már marta nyelőcsövemet. Elém tolta a srác a poharat, megköszöntem és megittam az italt. Valaki megkopogtatta a hátamat, átfordultam a székkel, Ash hívott táncolni. Azt gondoltam miért ne, így belementem. Még csak most kezdődtek az igazán vad zenék, a tánctér besötétült, csak a neon fények világították meg a sok részeg embert. Szégyen ezt kimondani, de én is egy voltam a ‚sok részeg ember tömegének’. Elvesztettem a fejemet, szorosan simultunk egymáshoz lakótársammal. Keze derekamom pihent, állát vállamra támasztotta, többször bele puszilt nyakamba amitől libabőrös lettem. Megfogta jobb kezemet, maga felé fordított, így táncoltunk tovább. Keze derekamról fenekemre vándorolt. Fejemet felhajtottam, mélyen bele néztem szemeibe, ő pedig egyre jobban közeledett ajkaim felé. Egészen addig jött, amíg ajka enyémhez nem ért. Vad csók csatába kezdtünk. A cigi íze bőszen átérződőtt, de nem érdekelt. Fogai közé vette alsóajkamat, gyengéden ráharapott. Viszonoztam gesztusát. Elszakadtunk egymástól, nyakamra tért át, nedves csókokat hagyott vékony bőrömön. Mancsai polóm alá csúsztak, elvesztette a fejét, én pedig feleszmélten és ellöktem magamtól. Hátat fordítottam, felkaptam kabátját a bárpultról, magamra rántottam. A táncoló tömegen keresztül rohantam ki a nyílt utcára. Futottam, nem néztem merre, csak mentem amerre vitt az út. Tüdőm nem jutott levegőhőz, azaz meg kellett állnom. Egy poros sikátor kellős közepén találtam magamat. Neki dőltem a falnak, agyalni kezdtem.
-Hülye vagy! Hülye vagy Sarah!-olyan erősen löktem fejemet hátra, hogy az hangosan csapódott a mögöttem levő épületnek. Kihalásztam telefonomat zsebemből. Kit hívjak? Ki jönne el értem? Úgy döntöttem egyik barátnőm számát tárcsázom, de nem vette fel. Az egyetlen ember akibe bízhatok az Niall, beütöttem mobilszámát, és vártam, hogy felvegye
„-Igen?-szólalt meg.
-Niall kérlek gyere értem!-
-Sarah? Hol vagy?-
-Egy húsbolt melletti sikátornál!-
-Azt hiszem tudom hol vagy! Indulok!-mondta, majd ki is nyomta.”
 Pár perccel később fékcsikorgásra eszméltem fel. Éj fekete BMW ajtaja csapódott ki. Benne egy szőke fiúval. Niall. Felpattantam, a járműhőz szaladtam és beültem.
-Istenem, de jó, hogy itt vagy!-csuktam be az ajtót. Gázt adott, otthunk fele vette az irányt. Nem szólt semmit, úgy látszott, hogy haragszik rám. Az ablakon bámultam ki, azt hittem haza akar vinni, de ez egy teljesen másik út volt.
-Ö..hova megyünk?-tettem fel neki a kérdést. Még bőven a pia hatalma alatt álltam.
-A régi házamba viszlek! Kate otthon van, alszik, de inkább ide hozlak!-mondta. Most szólalt meg először. Nem szeretném vele megosztani hogy is kerültem arra a sötét helyre. Lefékezett egy hatalmas ház előtt. Azonnal kiszálltam a kocsiból.
-Ez a tiéd?-ámultam el. Ő is kiszállt, kérdésemre pedig csak bólintott egyet. Kulcscsomót húzott elő zsebéből, kinyitotta a „palota” ajtaját. Lerúgtuk cipőnket, Ash kabátját ledobtam a nappaliban lévő kanapéra. Felvezetett az egyik szobába. Minden kék színű volt, a falak, az ágy, a szőnyeg, minden. Levágódtam az ágyra, de egyből le is szálltam róla mert hánynom kellett. Jött utánam a fürdőbe. Letérdeltem a vécé elé, ami bennem volt, az most ki is jött. Hajamat hátra fogta.
-Köszönöm!-töröltem meg számat. Segítségével feltápászkodtam a földről.
-Adok neked ruhát! Addig menj feküdj le! Holnap reggel megfürdesz!-ment ki a fürdőből, én is kimentem, a fekvőgarnitúrára dőltem. Hátam sajgott a fájdalomtól, ugyanúgy ahogyan fejem.
-Hoztam gyógyszert is!-úgy viselkedett mintha aggódna értem, de egyben harag is csillogott a szemében, mintha azért haragudna amiért nem vigyáztam magamra. Felültem, számba vettem a gyógyírt, vízzel lenyeltem. Lehámoztam ruháimat.
-Kikapcsolod?-céloztam a melltartóra. Tette amit kértem, és elfordult. Felvettem a polót amit hozott. Tudtam, hogy nézi ahogyan nadrágomat húzom le.
-Köszönöm!-háláltam meg neki. Újra ledőltem az ágyra, Niall betakart.
-Nincs mit! Jó éjszakát! Holnap reggel mesélsz..-köszönt el tőlem. Különös érzésem támadt.
-Niall! Várj!-szóltam utána..

3.rész: Szerencse vagy mégsem?

Sziasztok!
Meghoztam az új részt! :)
Mint a múltkori rész amit írtam (első) ez is rövid lett :(. Jelezzétek kommenttel, ha tetszett.
U.i: köszönjük Hanga Bálintnak a rész végén lévő képet!

#Tessa

*Sarah szemszöge*

-Persze. De ugye neked sem baj? – aranyosan próbálta leplezni mosolyát, de nem tudta.
- Nem dehogy is. Ugyanannyi jogod van itt lenni, mint ahogy Chris is itt lakhatott. – mosolyától nekem is mosolyognom kellett, olyan életvidám srác. Kate kifogta a főnyereményt. De a barátnőm valamit mondani akart, de csak valami elfojtott hangot hallottunk.
Megettük a vacsoránkat, és felmentünk mindannyian a szobánkba. Nem értettem a mai napot, csak gondolkodtam és gondolkodtam. Végül hangos kopogásra lettem figyelmes. Odamentem ajtót nyitni.
- Nem zavarok? - meglepődtem Ni állt az ajtóban.
- Nem, gyere csak. – beengedtem. A tévében persze pont az alkonyat ment. Elkezdtük nézni, de itt-ott beszélgettünk kicsit. Hangos veszekedésre lettünk figyelmesek. És persze lent pont Chris hangját hallottam. Hurrá! Párszor megfordult a fejembe, hogy Kate lefeküdt vele, de ez lehetetlen, egyszeűen csak nem bírják egymást. Szeretem a bátyámat, csak tudja hogy Niall itt van a házban, nem csak barátnőmet, de még vőlegényét se bírja. Még a vacsora előtt lefürödtem, így most nem kellett. Felálltam, lerángattam ruhámatés fehérneműben feküdtem vissza. A fiú is levette ruháját, csak egy CK boxer volt rajta. Megvártam míg Ő elalszik, így szuszogására merültem álomba.

*Kate szemszöge*

Megvacsoráztunk, és a többiek felmentek a szobájukba. Csak én maradtam itt lent.
Valaki nagyon nagy lendülettel berontott az ajtón... Chris volt az. Odajött hozzám. Sarah soha sem tudhatja meg, hogy Chirs-sel lefeküdtünk, már azt is megbántam, hogy megfenyegettem. Addig hátráltam amíg a falnak csapódtam.
- Itt van? – kezdett egyre  közelebb hajolni hozzám.
- Igen! – a határozott mondatom után nagyon gyorsan elhúzódtam tőle mielőtt többet akarna tőlem.
Nagyon gyorsan elkapta a kezem, és magához húzott. Azt hajtogatta egyfolytában, hogy ”tőlem nem menekülsz”. Nem értettem igazán mit jelentett ez. Egy órámba tellett  míg eltüntettem otthonról.
 Felballagtam a fürdőszobámba, és elkezdtem zuhanyozni. Elgondolkodtam ötünkről. Rólam, Sarah-ról, Niall-ről, Ash-ről, és Chris-ről. Egy közös van mind annyiónkban. Egy banda vagyunk\leszünk. Ez nem is annyira tulajdonság, de akkor is jó hogy közéjük tartozok! Kiszálltam a fürdőből, és Niall szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam. Semmi válasz. Biztos lent van a többiekkel. Ezután inkább saját szobám felé baktattam. Felvettem a rózsaszín pizsamámat, és már aludtam is.

\Reggel/

Az ébresztőm hangjára ébredtem. Úgy gondoltam ideje átmennem Niall-hoz, hátha már felébredt. Bementem a szobájába, de semmi. Megnéztem, hogy Ash-nél van e de nem. Ettől féltem. Ha Sarah-nál van biztos felpofozom. Bementem, és ott feküdt édesen Sarah ágyán, de amit láttam... Sarah-n egy bugyi és egy sport melltartó, Niall-en pedig csak egy alsónadrág. Odamentem és felráztam mind a kettőjüket. Sarah egyből feelébredt.
- Neked mi a szar bajod van? – rám ordított, de rohadtul nem érdekelt, mert jó érzés volt.
- Mondjuk, hogy Ni megcsalt veled! – ki kellett mondanom, de amint megláttam Sarah nem tetsző arcát...
- Ezt meg honnan veszed? –  kivételesen Niall mondta picit hangosabban, mint ahogyan beszélni szokott.
- Mondjuk hogy fél pucérak vagytok! – elordítottam magam, de végül kimentem és rájuk csaptam az ajtót.
      
* Sarah szemszöge*

 Miután Kate felkapta a vizet és kiment mi bent maradtunk beszélgetni. De egy idő után Ni elballagott megnézni hogy Kate le nyugodt- e már.
Ismét kopogásra lettem figyelmes, mint egy nappal ezelőtt. Ismét ajtót nyitottam, de most Ash állt az ajtóban.
-Jó reggelt! Keltettelek? – aranyos volt, rám meresztette gyönyörűen kéklő szemeit.
- Nem csak az előbb vesztem össze Kate-el – nem kellett volna megmondanom de egy idő után így is megtudta volna, hogy mi már nem vagyunk olyan jóba a ”legjobb barátnőmmel" mint, régen.
Ash nem válaszolt, mert tudta hogy most szarul érzem magam.
- Akkor inkább hagylak gondolkodni. – kiment és én azon agyaltam, hogy miért vesztünk össze? Mi rosszat tettem vele? Legalább Niall nem csalta meg őt. De ha meg is csalta volna, ugyanannyi joga van hozzá mint a menyasszonyának. Lementem a konyhába, de Kate nélkül Ni-t találtam az asztalnál ahol épp öt adag kávét főzött.
- Szia. Kiknek lesz a kávé? – próbáltam nem zavartnak tűnni, de az voltam.
- Nektek. Hogy szereted?-mosolyodott el halványan.
- Három kanál cukor, és nem sok tej-ültem le vele szemmben.
- Rendben. - annyira aranyos volt, hogy kávét főzött nekünk.
Megittam a jó forró koffeines italt, éppen felálltam a székről, de az ír fiú megállított.
-Csináljunk egy képet!-kacsintott rám. Bármennyire lepődtem meg ötletén belementem. Hátam mellkasának simult..