*Niall szemszöge
Lassan, gyengéd mozdulatokkal helyeztem vállára a puha anyagot, ami a sajátom volt. Miután ezt megtettem odasétáltam hozzá és leültem mellé, egyenesen egy közlámpa alá, ami miatt láttuk egymás arcán tükrözödő érzéseket.
- Hogyan tovább?-kérdezte előre meredve, ajkait tépdesve.
- Megtartjuk az esküvőt..-sajnáltam ezt az egészet, de nekünk nem lehet közös jövőnk.
- Aztán?-lecsordultak az első könnycseppek angyalian gyönyörű arcán.
- Nem tudom, de..-mélyet sóhajtottam.
- De?-hunyta le szemeit szorosan, mintha tudta volna, hogy véget akarok vetni titkos kis románcunknak.
- De nem folytassuk ezt tovább-szívem a fájdalomtól szenvedett, úgy éreztem szétszakad. Nem mertem ránézni, lehajtottam fejemet.
- Ez lesz a legjobb!-emelte rám szemeit halvány, ködös és könnyes mosoly kíséretében. Aprót bólintottam, majd felálltam és elköszöntem tőle. Gondolatok százai merültek fel elmémben, egészen addig még haza értem.
- Szia Kate!-mentem fel közös szobánkba. Jegyesem ott feküdt, ruha nélkül. Én pedig nem tudtam neki ellenállni, lefeküdtem vele...
*Sarah szemszöge
Nem sokkal később én is haza indultam. Már az emeleten jártam, mikor roppant hangos nyögések szűrődtek ki a mellettem lévő szobából. Szemöldökömet összeráncoltam, könny nem jött szememből, nem volt erőm sírni. Fejemet megrázva bementem szobámba és becsaptam az ajtót. Ágyamra vetődve próbáltam gondolkodni ezen az egészen. Arra jutottam, hogy Niall-nek igaza volt, jobb lesz nekünk ez így..vagy nem. Nyílván Ő sokkal könnyebben túl lép ezen, mint én. Nekem nincs senkim, aki vigasztaljon, neki meg ott van Kate. Gondolataim száguldását az ajtón történő két kopogás törte meg. Természetesen a remény megcsillant lelkemben, hogy az ír, szőke fiú az, de tévedtem.
- Szia Sarah! Minden rendben?-jött be egy “gyere„ után Ash. Leült mellém, én fekvő helyzetben maradtam.
- Szia! Minden..oké..-erőltettem hamis mosolyt ajkaimra. Tisztában volt vele, hogy hazudok, túl jól ismert.
- Hazudsz!-szegezte nekem szemeit összehúzva. Erőtlenül sóhajtottam egyet majd hosszú mesélésbe kezdtem. Akárhányszor elkapott a sírás Ő magához húzott és megvigasztalt. Elmentem fürdeni, visszafeküdtem mellé és így aludtunk el...
/reggel/
Békésen aludtam Ash ölébe, vagyis csak a fejemet tettem oda, egészen addig amíg valaki berontott az ajtómon. Szemeim kipattantak, azonnal arra kaptam fejemet. A levegő megfagyott, Ash is felkelt.
- Ha befejeztétek majd beszélünk!-harapta el nyelvét Niall, hogy ne mondjon semmi mást elvakultan valószínű a féltékenységtől. Várjunk mivan? Miattam valaki féltékeny? Ugyan. De vajon mit akar mondani? Talán elhagyja Kate-t?
- Hahó! Itt vagy?-lengette meg tenyerét fejem előtt Ash.
- Igen, persze!-mosolyodtam el. Hálás voltam neki, hogy velem aludt. Ma sem kellett mennem dolgozni, mivel megkaptam itthoni munkának Kate és Niall esküvőjét. Ash átment a saját szobájába öltözni, én pedig maradtam és egy trikót, hosszú nadrággal húztam fel, hajamat felkötöttem és lementem reggelizni. Kate és Niall felhőtlenül nevetgéltek az asztalnál, én a pulthoz ültem egy pirítós és egy pohár narancslé kíséretében.
- Én Ash-el elmentem ruhákat nézni az esküvőre, este jövünk!-jelentette ki Kate, le is lépett az említett fiúval.
- Végre ketten vagyunk!-csapta össze tenyerét Niall és vállamra tette kezeit...
Hát majd kiderül, hogy mi és hogyan történik:) Köszönjük❤ Puszi❤
VálaszTörlés