8.rész: Haragtartó

Sziasztok! Meghoztam a 8.részt!:) Kivételesen Chris szemszögével kezdek:) A megtekintés növekszik!  Köszönjük!:) Jó olvasást!:) xxIsabella

*Chris szemszöge

  - Te itt? - torpant meg a küszöbön Kate, arcára meglepődöttség ült ki.
  - Igen! Hiányoztál! - álltam fel és felé indultam.
  - Annyi a szerencséd, hogy Niall elment Sarah-ért a munkahelyére, így nincs itthon! - vágta hozzám flegmán. Nem szokott így viselkedni, sőt néha letámadott..
  - Kérlek Kate! Beszéljük meg! - vetettem be bociszemeimet. Tekintete lassan, de biztosan megenyhült, mire arcomon győzelemittas mosoly szaladt át. Most ő közeledett felém, kezét vállamra helyezte és megölelt, én pedig válaszul erősen öleltem vissza.
  - Rendben! De akkor ne itt, menjünk el egy kávézóba! - vetette fel az ötletet, ami még nekem is tetszett. Elmondtuk Ash-nek, hogy tartsa a száját, majd elindultunk a kávézóba.

*Sarah szemszöge

Fáradtan estem ki munkahelyem ajtaján, viszont így is két órával előbb elengedtek. Elindultam a forgalmas utcán, mikor egy hófehér Mercedes márkájú autó sofőrje fékezett le mellettem. Megtorpantam, hiába néztem ki ül benne, nem láttam, mert sötétített ablakai voltak. Hirtelen kicsapódott az ajtaja és egy szőke hajú, igazán ismerős srác tolta le napszemüvegét, úgy pillantott rám.
  - Niall! De jó, hogy itt vagy! - nyögtem fel kellemesen, ami kissé félre érthetőre sikeredett. Mivel pont akkor szólaltam meg, mikor mondani akarta, hogy szálljak be, így halkan kezdett kuncogni.
  - Már mondani se kell, hogy ülj be! - nevetett továbbra is, mire én csak bevágódtam mellé. A gázra taposott, eleinte gyorsan ment, de aztán lelassított.
  - Köszi, hogy haza hozol!-hálálkodtam - Nos, hogy-hogy eljöttél? - kíváncsiskodtam.
  - Hát..Elszeretnélek hívni kávézni! - kacsintott rám, mosolyogva biccentettem, hogy benne vagyok és a kávézó fele vette az irányt. Amikor beléptünk a hely ajtaján elég kellemetlen meglepetés fogadott minket, ugyanis Kate és a bátyám nevetve társalogtak egy eléggé eldugott asztalnál. Niall zavaros mosolyt invitált felém és lépeseit bátyámék fele tette meg, követtem őt. ‚Barátnőm’ arcára kétségbeesés ült ki, mikor se szó, se beszéd leültünk melléjük, történetesen én Chris mellett foglaltam helyet.
  - Mi járatban erre? - csavargatta zavartan egyik ujjával haját Kate. Látszott, hogy valamibe bele rondítottunk, de nagyon.
  - Ezt én, vagyis mi is kérdezhetnénk! - vágtam oda flegmán. Esküszöm, ha megtudom, hogy a testvéremmel kavar nem lát soha többet és még a nyakát is kitekerem. De ja vu érzésem volt, mivel pár évvel ezelőtt a bátyám és Kate kavartak, a lány összetörte a szívét, akkor Kate megígérte, hogy egy újjal sem ér Chris-hez.
  - Tudod a családi vacsorát szerettem volna lebeszélni a bátyáddal, mivel ha ezt a házban teszem akkor elméleteket szősz! - vigyorodott el mocskosul. Arcomról lefagyott minden érzelem, mikor a naiv Niall homlokon csókolta a hazudozó lányt.
  - Nem régen még egy tányért akart hozzád vágni te meg ilyen naivan megbocsájtasz neki! - csaptam az asztalra. Nem bírtam tovább ezzel a csürhével ott maradni. Haragszom, haragszom mindenkire, de legfőképpen Niall-re, kisírja magát a vállamon, majd visszaszalad ahhoz az emberhez aki össze-vissza csalja, minden második jóképű pasival. Úgy döntöttem Ash az egyetlen épelméjű akihez ilyen helyzetekkor fordulhatok, ezért gyorsan írtam neki egy SMS-t.
‚Ash! Beszélnünk kell! Gyere az elhagyatott sulihoz! xxS’-pötyögtem be és az említett helyszín fele vettem az irányt. Távolról már láttam, hogy a fiú ott vár, messziről mosolyogva integetett. Ajkaimra nekem is a nevetés első jele húzódott, de még mindig forrtam a dühtől.
  - Szia DühöngőHercegnő! - lepődött meg utálkozó arckifejezésemen.
  - De jó, hogy itt vagy! Kérdeznem kell valamit! - tértem egyből a lényegre. Tisztába voltam vele, ha valaki tudja, hogy Kate és Chris kavarnak az Ash.
  - Neked bármit! Mond! - pillantott rám biztatóan, miközben leültünk egy régi, roncsolt padra. Mély levegőt vettem és mondandómba kezdtem.
  - Szerinted Kate és Chris között történt valami, mióta Kate-nak jegyese van? - lassan ejtettem ki a szavakat számon. Hezitálni kezdett, de aztán egy egyszerű választ adott.
  - Nem! - ajkait beharapta, mint aki nem akarja, hogy leleplezzék a hazugságát. Vagy talán képzelődöm? Megköszöntem neki a választ, az egész találkozás hülyülésbe torkollott. Elköszönt, de én még maradtam. Ott ültem egyedül a sötétbe, akár el is rabolhattak volna. Nem volt nálam semmi, csak telefon meg cigi, még pénz se, mivel azt táskástól Niall kocsijában hagytam. Ahogy ez a név „elhangzott” gondolataimban eszembe jutott minden. Felálltam, megigazítottam ruhámat. Lehet hiba volt, de rágyújtottam. Egy elhagyatott iskola előtt álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Belöktem a régi vasajtót, mert mért ne? Az egész épületet cipőm minimális kopogása töltötte be. Régi teremben találtam helyet magamnak, felfeküdtem egy iskolapadra és agyalni kezdtem. Niall és Kate meztelen teste jelent meg agyamban, hányni tudtam volna, de lehet azért mert féltékenység töltött el? Gondolataim éles mentét valakinek futólépései szakították darabokra. Azonnal feltápászkodtam és az ajtóban álló sötét alakra vezettem látókáimat. Egy hiba volt az egészben, bőre és haja(?) világosabb színben pompázott, mint fekete ruhája, azaz szőke.
  - Meg ne ijedj! Niall vagyok és azért jöttem, hogy haza vigyelek! - tartotta fel kezét védekezés képpen nehogy valami erőszakolónak nézzem és hozzá vágjak valamit.
  - Menj Kate-hez, mielőtt mást visz az ágyába helyetted! - mutattam rá flegmán.
  - Hogy mondhatsz ilyet? Ő igenis hűséges! - védte be jegyesét. Röhögés szakadt fel torkom mélyéről.
  - Inkább menjünk! - állítottam magam talpra. Győzelemittasan elvigyorodott, biztosan azért amiért nem kellett könyörögnie, hogy vele menjek. Csak azért mentem vele, hogy ne kelljen sétálnom hazáig. ‚-Dehogy Sarah! Azért jöttél vele, mert azt akarod, hogy megdöntsön!-’súgta egy belsőhang amitől a hideg kirázott. Bevágódtam autójába, ma már másodszor. Csend telepedett le közénk, amit Ő tört meg rekedtes hangjával.
  - Megint cigizel? - célzott a kezemben lévő szálra ami már a második volt, kifújtam a füstöt.
  - Igen - válaszoltam egyhangúan. Haragudtam rá, de mégis kívántam.
  - Dobd el! - telibe taposta a féket, mivel nem voltam bekötve kissé előre buktam.
  - Nem! - szűkítettem össze szememet.
  - De! - vágott vissza. Lemondóan sóhajtottam és egy utolsó szívás után kidobtam az ablakon a csikket. Elégedetten mosolygott, újra beindította a motort, azaz újra úton voltunk. Elég érdekes dolgokról fantáziáltam hazáig. Úristen, mi van velem? Begurult a garázsba, innen pedig ketté váltak útjaink. Ő lent maradt a konyhába, én meg felmentem a szobámba. Pár perc se kellett mire kopogtak. Unottan kikiabáltam, hogy bejöhet az illető.
  - Gyere le, Kate összehívott minket! - mutogatott zavartan Niall. Érdekelt mit akar mondani. Együtt lementünk a konyhába, ahol Kate, Ash és még Chris is ott volt. Helyet foglaltunk az asztalnál, csak barátnőm állt fel, mosolygott, de kifejezetten Niall és Chris között cikázott a tekintete.
  - Arra szeretnélek titeket kérni, hogy legyetek holnap szabadok, mivel családi vacsorára megyünk a szüleimhez! - jelentette ki, ellentmondást nem tűrően. Na ne..