*Sarah szemszöge
-Ne! Ash!-toltam el magamtól, kezemet mellkasára helyezve.
- Csak..Kérlek! Probáljuk meg!-nézett rám boci szemekkel. Bármennyi fájt el kellett küldenem. Meg is tettem, ő pedig poker arccal kiviharzott a szobából. Levágódtam az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Arra az elhatározásra jutottam, hogy Niall marad a legjobb barátnőm jegyese, Kate-val újra jóba leszünk, Ash-el nen kommunikálok sokat és elfelejtem a Niall iránt érzett nem helyes dolgokat...
/1 héttel később/
A terveim a legnagyobb sikerrel mentek végbe. Ott ültünk öten a ház konyhájába, az isteni ebédet eszegetve, nevetgéltünk is közben párszor. Niall furcsa módon nem sokat beszélt velem, sőt olyan volt mintha be lenne fenyítve, pedig ezt is megbeszéltük Kate-val, hogy nem talál ki szabályokat a fiú számára.
- Én viszont elindulok a plázába! Este jövök!-nyomott puszit Kate Niall szájára majd tőlünk is elköszönt és elment.
- Engem pedig vár Klaus! Szóval mentem!-vigyorgott Chris és ő is lelépett. Hárman mardtunk, egészen addig amíg Ash-nek nem jött telefon hívása, biztosan egy lánytól, ez által ő is elhagyta a házat. Igazándiból Ash-el azóta mióta szerelmet vallott nem beszéltünk szinte egy szót sem, viszont többször jártak lányok naponta a szobájába. Gondolataimból Niall még mindig édes hangja szakított ki.
- Ketten maradtunk!-csapta kezét combjára és gondterhesen sóhajtott egyet. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy azok a gyönyörű szemei az egy hetes sikeremet lebombázzák ezért egyből probáltam menekülni a vele való kommunikálás elől.
- Én felmegyek!-mosolyodtam el cseppet kínosan, nem néztem szemébe úgy indultam el a lépcső felé. Szinte imádkoztam, hogy ne jöjjön utánam. Azt hittem nem is fog, de mielőtt felléptem volna az első fokra ujjait csuklóm köré tekerte és konkrétan a falhoz nyomott. Meg se bírtam szólalni, csak vártam ‚sorsomat’
- Szerinted nem tűnt fel, hogy hozzám se szólsz? Előtte meg leplezni se tudtad, hogy belém vagy zúgva!-nézett rám magyarázatot várva. Őszintén szólva teljesen igaza volt, most is szerettem, teljes szívemből, de felfogtam, hogy soha nem lehetünk együtt.
- Niall állj le! Nem lehetünk soha együtt!-probáltam mellkasára helyezve a kezemet eltolni magamtól. Válaszul felkuncogott, majd ajkát enyém felé közelítette. Összeszorítottam fogaimat, tudtam, hogy ezt nem szabad. Már megcsókolt volna mikor nyílt a bejárati.
- Haliho! Itthon hagytam a pénztárcámat!-csengett fel Kate hangja. Niall enyhített szorításán, én pedig kihasználtam a helyzetet és felrohantam oda ahova indultam, a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és térdre rogytam előtte. Megint hibáztam, megint elgyengített, majdnem megcsókolt. Bármennyire rossz volt ezt bevallani, nem tudtam tagadni előtte, hogy szerelmes vagyok belé. Szemeimet megtörölve ültem ágyamra, laptopomat ölembe véve. Tudatosult bennem, hogy nincs értelme Kate-val harcolnom, soha nem engedné el Niall-t..Ezekkel a gondolatokkal kezdtem neki az esküvőjök díszlet tervezéséhez. Többször bekönnyeztem, de muszáj volt kibírnom..Ezt a játékot elvesztettem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése