20.rész: Nem várt események sorozata

Sziasztok! Már meg van a 4000 megtekintés, úristen, fantasztikusak vagytok! Köszönjük!❤ A 20.részről pedig csak annyit, hogy nem várt személy toppan be! Jó olvasást!:)

*Sarah szemszöge
Azonnal felébredtem, reakcióul pedig felugrottam, így a lábaimnál lévő fagyis üvegpohár a földön landolt hangos zajt csapva.
  - Szia életem!-topogott be Kate, megpuszilta Niall-t, kisebb féltékenység öntött el.
  - Szia!-köszönt vissza unottan a szöszi, amit teljes mértékben meg is értettem.
  - Szia Sarah a szerencsétlen!-gúnyolódott velem Kate, mire csak intettem neki egyet és összeszedegettem a padlón heverő szilánkokat. A konyhai szemetesbe dobtam mindent, ahol ránéztem az órára, délután 3 órát ütött. Lehoztam a laptopomat az emeletről, magamhoz hívtam Kate-t, leültünk a kanapéra és összeírogattuk a meghívottak listáját. Nehéz volt ezt az egészet úgy csinálni, hogy közbe a jegyesébe nyakig bele estem, de ilyen az én szerencsém. Miközbe már a meghívók színeit válogattuk eszembe jutott, hogy meg kéne tudakolnom az esküvő időpontját.
  - Ma ugye május 23-ika van, ugye?-mosolyogtam barátnőmre hamisan.
  - Igen, miért?-húzta fel szemöldökét és hullámos fürtjei közé túrt már-már undorítóan csontos ujjaival.
  - Mikorra tervezitek?-böktem az ölemben lévő laptop képernyőjére, így le is esett neki miről beszélek.
  - Hát..Nyár vége felé, augusztus utolsó hetében, addig bőven van idő!-meglepődtem, nagyon. Mi a francnak kell ilyen korán neki állni szervezni? Rendesen felidegeltem magam ezen az egészen, amúgy is későre járt, így elköszöntem a ház minden egyes lakójától és felmentem a saját szobámba. Rádőltem az ágyra, agyalni kezdtem a mai film nézésünkön Niall-el, mi van ha csak én képzelek bele sokat? Egy darabig még hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, aztán elmentem fürdeni és hajat mosni, már pizsamába dőltem vissza az ágyba. Megkerestem a tévé kapcsolóját és a Démonok Között második részét kezdtem el nézni, egyedül a sötétben. Csend honolt az egész házba, valószínű már csak én voltam ébren. Hirtelen valami neki csapódott az ablaknak, szívem kihagyott egy ütemet és mivel emeleten van a szobám, erkély is tartozik hozzá, aminek az üveg ajtaján kopogtak. Rettenetesen féltem, nem tudtam mit tegyek, de aztán elhatároztam magam és a távirányítóval a kezembe nyitottam ki az üvegajtót. Csak egy nagy barna loboncot és a fekete ruhás alakját láttam, kezem lendült és fejbe vágtam a kezemben lévő tárggyal. A villanykapcsolóhoz szaladtam, feloltottam. Arcomra a meglepettség minden fázisa végig szaladt.
  - Te vagy az?-meresztettem szemeimet a fejét fogó Klaus-ra.
  - Igen, én vagyok! Összevesztem anyuékkal, Kanadába nem megyek vissza, így kénytelen voltam felkeresni!-magyarázkodott azonnal. Szívem meglágyult, odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem, a családi vacsorán láttam utoljára.
  - Éhes, esetleg szomjas nem vagy?-kérdeztem miközbe megágyaztam neki hatalmas ágyam másik felét. Az erkélyajtót becsuktam, kulcsra zártam, a filmet kinyomtam, de a tévé valami idióta sorozatnál bekapcsolva maradt.
  - Mindkettő!-vigyorodott el unokaöcsém. Nevetve intettem, hogy menjünk le a konyhába. Mikor 360 sebességgel kezdett el száguldani a lépcsőn, kicsit sem hangosan szám elé tettem az ujjam, hogy halkan legyen mert mindeki mély álomba van itt már merülve. Leértünk, narancslevet és szendvicset adtam neki egy tálcán. Megköszönte, elfogyasztott mindent majd már halkan felment a szobámba fürdeni, én pedig lent maradtam inni egy pohár vizet. A mosdó felett hajoltam éppen, valaki megfogta a vállam. Azonnal megfordultam így nagyon közel kerültem az illetőhöz, aki történetesen Niall volt.
  - Úristen Niall! Megijesztettél!-fújtam ki a levegőt. Kezét két oldalom tartotta, így nem tudtam szabadulni.
  - Nem ez volt a célom!-hajolt egyre közelebb, szép szavakat suttogva fülembe.
  - Állj le, kérlek!-nyöszörögtem. Ajkai vészesen közeledtek, egészen addig amíg összeértek enyémekkel. Forró csókban forrtunk össze, keze derekam köré fonódott, enyémeket pedig vállára helyeztem. Idilli pillanat volt, csak Klaus hangja a lépcső elől ketté tépte, elszakadtunk egymástól. Adott egy puszit a homlokomra, majd visszament az emeletre.
  - Klaus mesélnem kell! Azonnal!-értem be az utolsó lépcsőfokon állva, kezét megfogva húztam felfele egyenesen szobámig..

19.rész: Újra

Sziasztok! Itt az új rész:)
Köszönjük a sok megtekintést és feliratkozást! Sokat jelent hogy érdekel titeket ez a kis sztori! Jó olvasást!:)


#Tessa

Sarah szemszöge'

- Végre hogy ketten lettünk, legalább tudunk kicsit beszélgetni - perverz mosoly lepte el száját, mely kissé a félelmet keltette bennem.
  - Nincs miről beszélnünk Niall, hisz mindketten úgy gondoltuk hogy ez nem müködhet.
  - Sarah kérlek! - elindultam az ajtó felé, de hirtelen megfogta a karomat, és ezzel sikerült visszarántania.
  - Mond - semmit nem mondott, helyette mély csókkal lepte el számat, melybe sikerült totálisan belemerülnöm. Nem beszéltünk, helyette inkább a kanapén csókoloztunk. Nagyon elmerültünk egymásban, és sikerült betoppania az ajtón Chrisnek. Hurrá, mostmár hallgathatom tőle az oltásokat, meg a miegymásokat, amiket azért kapok mert Kate vőlegényével kavarok az esküvőjük előtt. Ismét okos voltál Sarah Wilson, gratulálok. Mikor már kezdted elfelejteni, újra megszeretted. Lehet hogy egy analfabéta barom vagyok amiért gondolatban saját magamat oltom, de ez már a lehető legszarabb helyzet ami lehet. Amint észrevett minket, elkezdett hátrálni, és ezután kiment a házból. Niall folytatni akarta a csókolozást, de én fagyira vágytam, ezért odamentem a hütőhőz, és magamhoz vettem két kanalat, és a fagyit. Odavittem, és a Szöszi kezébe nyomtam az eggyik kanalat. Ő bekapcsolt egy filmet, ami természetesen horror volt. A címét Niall elárulta, de valahogy kiment a fejemből, ezért a főcímre figyeltem legelőszőr. "Kedvencek temetője" Ni szerint brutális horror, de én nemnormális nem hittem neki.
  - Csodálom hogy nem félsz - olyan xD arcal nézett rám, de én csak egy félős hozzábújással válaszoltam. A fagyit bemajszoltuk de a filmből mêg hátravolt egy óra én pedig nagyon féltem ezért egész végig őt öleltem. De persze Kate pont akkor toppant be, mikor én elaludtam Ni ölében, és ő pedig a fejemet cirógatta...

18.rész: Véget vetettünk

Sziasztok! Megírtam a 18.részt, jó olvasást! Most kivételesen Niall szemszög is bekerül a történetbe!:) Hálásak vagyunk mindenért❤ xxIsabella

*Niall szemszöge
Lassan, gyengéd mozdulatokkal helyeztem vállára a puha anyagot, ami a sajátom volt. Miután ezt megtettem odasétáltam hozzá és leültem mellé, egyenesen egy közlámpa alá, ami miatt láttuk egymás arcán tükrözödő érzéseket.
  - Hogyan tovább?-kérdezte előre meredve, ajkait tépdesve.
  - Megtartjuk az esküvőt..-sajnáltam ezt az egészet, de nekünk nem lehet közös jövőnk.
  - Aztán?-lecsordultak az első könnycseppek angyalian gyönyörű arcán.
  - Nem tudom, de..-mélyet sóhajtottam.
  - De?-hunyta le szemeit szorosan, mintha tudta volna, hogy véget akarok vetni titkos kis románcunknak.
  - De nem folytassuk ezt tovább-szívem a fájdalomtól szenvedett, úgy éreztem szétszakad. Nem mertem ránézni, lehajtottam fejemet.
  - Ez lesz a legjobb!-emelte rám szemeit halvány, ködös és könnyes mosoly kíséretében. Aprót bólintottam, majd felálltam és elköszöntem tőle. Gondolatok százai merültek fel elmémben, egészen addig még haza értem.
  - Szia Kate!-mentem fel közös szobánkba. Jegyesem ott feküdt, ruha nélkül. Én pedig nem tudtam neki ellenállni, lefeküdtem vele...

*Sarah szemszöge
Nem sokkal később én is haza indultam. Már az emeleten jártam, mikor roppant hangos nyögések szűrődtek ki a mellettem lévő szobából. Szemöldökömet összeráncoltam, könny nem jött szememből, nem volt erőm sírni. Fejemet megrázva bementem szobámba és becsaptam az ajtót. Ágyamra vetődve próbáltam gondolkodni ezen az egészen. Arra jutottam, hogy Niall-nek igaza volt, jobb lesz nekünk ez így..vagy nem. Nyílván Ő sokkal könnyebben túl lép ezen, mint én. Nekem nincs senkim, aki vigasztaljon, neki meg ott van Kate. Gondolataim száguldását az ajtón történő két kopogás törte meg. Természetesen a remény megcsillant lelkemben, hogy az ír, szőke fiú az, de tévedtem.
  - Szia Sarah! Minden rendben?-jött be egy “gyere„ után Ash. Leült mellém, én fekvő helyzetben maradtam.
  - Szia! Minden..oké..-erőltettem hamis mosolyt ajkaimra. Tisztában volt vele, hogy hazudok, túl jól ismert.
  - Hazudsz!-szegezte nekem szemeit összehúzva. Erőtlenül sóhajtottam egyet majd hosszú mesélésbe kezdtem. Akárhányszor elkapott a sírás Ő magához húzott és megvigasztalt. Elmentem fürdeni, visszafeküdtem mellé és így aludtunk el...

 /reggel/
Békésen aludtam Ash ölébe, vagyis csak a fejemet tettem oda, egészen addig amíg valaki berontott az ajtómon. Szemeim kipattantak, azonnal arra kaptam fejemet. A levegő megfagyott, Ash is felkelt.
  - Ha befejeztétek majd beszélünk!-harapta el nyelvét Niall, hogy ne mondjon semmi mást elvakultan valószínű a féltékenységtől. Várjunk mivan? Miattam valaki féltékeny? Ugyan. De vajon mit akar mondani? Talán elhagyja Kate-t?
  - Hahó! Itt vagy?-lengette meg tenyerét fejem előtt Ash.
  - Igen, persze!-mosolyodtam el. Hálás voltam neki, hogy velem aludt. Ma sem kellett mennem dolgozni, mivel megkaptam itthoni munkának Kate és Niall esküvőjét. Ash átment a saját szobájába öltözni, én pedig maradtam és egy trikót, hosszú nadrággal húztam fel, hajamat felkötöttem és lementem reggelizni. Kate és Niall felhőtlenül nevetgéltek az asztalnál, én a pulthoz ültem egy pirítós és egy pohár narancslé kíséretében.
  - Én Ash-el elmentem ruhákat nézni az esküvőre, este jövünk!-jelentette ki Kate, le is lépett az említett fiúval.
  - Végre ketten vagyunk!-csapta össze tenyerét Niall és vállamra tette kezeit...

17.rész: Lebuktunk..

Sziasztok:) bocsi a késésért, de a lényeg hogy itt van a rész. És köszönjük a megtekintéseket, és NÉGY, igen NÉGY feliratkozót. Mégegszer nagyon köszönjük, imádunk titeket😍

Puszil titeket: #Tessa

 *Sarah szemszöge

Niall szinte már rémült fejjel nézett rám, míg Ash csak meglepedten, de hamár kapcsolt, hogy mi a fedősztori. Niallre csak egy megnyugtató kacsintást küldtem, míg Mrs. Ashmor vidámat cíkázott Ash-en, és közöttem.
 - Igen, Sarahval tényleg együtt vagyunk.
 - Sokáig - Ni, csak hisztisen idevágta ezt a szót. De megértettem. Egy hülye voltam, hogy ezt kimondtam Kate anyja előtt. Mert ha ez eljut az állítólagos bestemhez, akkor egy darabig nem lesz nyugtom. Mrs. Ashmor nem sokáig maradt ezért Ash kikisérte, míg én a duzzogó Niallel voltam.
  - Haragszol? - nagyon sokáig síri csend volt de aztán válaszolt. Nem szerettem ezt a Niallt amit most előadott. Nem így szoktam hozzá. Nem a szükszavú, undók, és hisztis énjébe zúgtam bele. De jogosan csinálta ezt, hisz konkrétan csókoloztunk és én még azt mondtam Kate anyjának, h Ash-el vagyok együtt. Gratulálok Sarah Wilson, okos vagy. Már saját magamat tapsikoltam, de Ni csak nézett, mivel én nem válaszoltam neki.
  - Nem úgy nézel ki mint aki nem haragszik - visszavágtam a "nem"-jére, de ezen nem tudtam sokat gondolkodni, mert konkrétan hozzám fordult és letepert az ágyra. Mély csókban olvadtunk össze, melytől már alig kaptunk levegőt. Fél percre elengedett, majd újra megcsókolt. Egy darabig csak feküdtünk egymás mellett, de ő megszólalt.
   - Mostmár elhiszed hogy nem haragszom? - mosolyogva, majd kissé huncut mosolyra huzta száját.
   - Hát nem is tudom.. - perverzűl, majd egoistán néztem rá.
   - Te akartad. - hirtelen rám mászott, csókokkal lepte el nyakam környékét, és nem sokkal róla, majd rólam is lekerültek a ruhák. Niall megkérdezte, biztos ezt akarom e. De mire válaszolni tudtam volna, Kate, és nem sokkal ez után Ash is ott állt az ajtóban.
  - Niall! Mit müvelsz?! Hogy tehetted ezt? A hátam mögött mikor nem vagyok itthon megfekteted a legjobb barátnőmet? Egy szánalom vagy Niall Horan! És Sarah. Nagyot csalódtam benned. Nem ezt vártam volna. Főleg tőled. Óvi óta ismerlek, erre ezt kapom vissza? Hát köszönöm. Nem vártam volna. Mert ha megcsal, akkor inkább mással mint veled - teljesen igaza volt mindenben. Kivéve egyet. Hiszen, ő is megcsalta Ni-t. A saját szememmel láttam ahogy ott fekszik pucéran azzal a sráccal. De Niall ezt nem tudja. Kate pedig biztosan azt hiszi, hogy én pedig ezt elfelejtettem. A kis jelenete után kiszáltam az ágyamból és bementem összeszedni magam a fürdőszobába. Egy kiadós zuhanyzásra gondoltam volna, ha nem jött volna be Kate.
  - Mit csinálsz? - hülyén, majd ezzel a "mi a fasz lesz, ribanc?" fejjel nézett csillogó szemeimbe.
 - Zuhanyozni probálnék ha nem kontárkodnál be a fürdőmbe. - visszavágtam, de csak annyit mondott ha végeztem, menjek le. Hurrá, kaphatom az észosztást, mint mindig. Vagy, túllép ezen és az esküvőről akar majd beszélni, amivel persze, nekem, ismétlem NEKEM, kell majd gürcölni, ő pedig hawaii-ozhat itthon. Zuhanyzás közbe csak ezen járt az agyam, mivel már nem tudtam nem máson gondolkodni. Felkötöttem a hajam, majd egy trikót, és egy rövidnadrágot vettem fel, amiben majd késöbb aludni fogok. Kimentem, leugráltam a lépcsőn, és már láttam hogy összehívta a kis "családi gyűlést". Leültem(Ni mellé), és megkérdeztem miről akar beszélni.
  - Nos, Niall-el, megbeszéltük ezt az egészet, és arra jutottunk, hogy kibékülünk és megtartjuk az esküvőt. Ehez, viszont a te segítséged kellene Sarah. - meg sem szólalva, Niallre néztem felpattantam az asztaltól, majd odamentem a cipőmhöz, és könnybe lápdt szemekkel, indultam neki az éjszakának. A közeli parkhoz ültem le, a hintához. Mindig itt sírtam ki magam régen. Úgy mint most. Egy darabig ücsörögtem, de hirtelen egy meleg kéz érintette jéghideg vállamat, amire éppen egy pulcsit rakott...