2016. június 25., szombat

20.rész: Nem várt események sorozata

Sziasztok! Már meg van a 4000 megtekintés, úristen, fantasztikusak vagytok! Köszönjük!❤ A 20.részről pedig csak annyit, hogy nem várt személy toppan be! Jó olvasást!:)

*Sarah szemszöge
Azonnal felébredtem, reakcióul pedig felugrottam, így a lábaimnál lévő fagyis üvegpohár a földön landolt hangos zajt csapva.
  - Szia életem!-topogott be Kate, megpuszilta Niall-t, kisebb féltékenység öntött el.
  - Szia!-köszönt vissza unottan a szöszi, amit teljes mértékben meg is értettem.
  - Szia Sarah a szerencsétlen!-gúnyolódott velem Kate, mire csak intettem neki egyet és összeszedegettem a padlón heverő szilánkokat. A konyhai szemetesbe dobtam mindent, ahol ránéztem az órára, délután 3 órát ütött. Lehoztam a laptopomat az emeletről, magamhoz hívtam Kate-t, leültünk a kanapéra és összeírogattuk a meghívottak listáját. Nehéz volt ezt az egészet úgy csinálni, hogy közbe a jegyesébe nyakig bele estem, de ilyen az én szerencsém. Miközbe már a meghívók színeit válogattuk eszembe jutott, hogy meg kéne tudakolnom az esküvő időpontját.
  - Ma ugye május 23-ika van, ugye?-mosolyogtam barátnőmre hamisan.
  - Igen, miért?-húzta fel szemöldökét és hullámos fürtjei közé túrt már-már undorítóan csontos ujjaival.
  - Mikorra tervezitek?-böktem az ölemben lévő laptop képernyőjére, így le is esett neki miről beszélek.
  - Hát..Nyár vége felé, augusztus utolsó hetében, addig bőven van idő!-meglepődtem, nagyon. Mi a francnak kell ilyen korán neki állni szervezni? Rendesen felidegeltem magam ezen az egészen, amúgy is későre járt, így elköszöntem a ház minden egyes lakójától és felmentem a saját szobámba. Rádőltem az ágyra, agyalni kezdtem a mai film nézésünkön Niall-el, mi van ha csak én képzelek bele sokat? Egy darabig még hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, aztán elmentem fürdeni és hajat mosni, már pizsamába dőltem vissza az ágyba. Megkerestem a tévé kapcsolóját és a Démonok Között második részét kezdtem el nézni, egyedül a sötétben. Csend honolt az egész házba, valószínű már csak én voltam ébren. Hirtelen valami neki csapódott az ablaknak, szívem kihagyott egy ütemet és mivel emeleten van a szobám, erkély is tartozik hozzá, aminek az üveg ajtaján kopogtak. Rettenetesen féltem, nem tudtam mit tegyek, de aztán elhatároztam magam és a távirányítóval a kezembe nyitottam ki az üvegajtót. Csak egy nagy barna loboncot és a fekete ruhás alakját láttam, kezem lendült és fejbe vágtam a kezemben lévő tárggyal. A villanykapcsolóhoz szaladtam, feloltottam. Arcomra a meglepettség minden fázisa végig szaladt.
  - Te vagy az?-meresztettem szemeimet a fejét fogó Klaus-ra.
  - Igen, én vagyok! Összevesztem anyuékkal, Kanadába nem megyek vissza, így kénytelen voltam felkeresni!-magyarázkodott azonnal. Szívem meglágyult, odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem, a családi vacsorán láttam utoljára.
  - Éhes, esetleg szomjas nem vagy?-kérdeztem miközbe megágyaztam neki hatalmas ágyam másik felét. Az erkélyajtót becsuktam, kulcsra zártam, a filmet kinyomtam, de a tévé valami idióta sorozatnál bekapcsolva maradt.
  - Mindkettő!-vigyorodott el unokaöcsém. Nevetve intettem, hogy menjünk le a konyhába. Mikor 360 sebességgel kezdett el száguldani a lépcsőn, kicsit sem hangosan szám elé tettem az ujjam, hogy halkan legyen mert mindeki mély álomba van itt már merülve. Leértünk, narancslevet és szendvicset adtam neki egy tálcán. Megköszönte, elfogyasztott mindent majd már halkan felment a szobámba fürdeni, én pedig lent maradtam inni egy pohár vizet. A mosdó felett hajoltam éppen, valaki megfogta a vállam. Azonnal megfordultam így nagyon közel kerültem az illetőhöz, aki történetesen Niall volt.
  - Úristen Niall! Megijesztettél!-fújtam ki a levegőt. Kezét két oldalom tartotta, így nem tudtam szabadulni.
  - Nem ez volt a célom!-hajolt egyre közelebb, szép szavakat suttogva fülembe.
  - Állj le, kérlek!-nyöszörögtem. Ajkai vészesen közeledtek, egészen addig amíg összeértek enyémekkel. Forró csókban forrtunk össze, keze derekam köré fonódott, enyémeket pedig vállára helyeztem. Idilli pillanat volt, csak Klaus hangja a lépcső elől ketté tépte, elszakadtunk egymástól. Adott egy puszit a homlokomra, majd visszament az emeletre.
  - Klaus mesélnem kell! Azonnal!-értem be az utolsó lépcsőfokon állva, kezét megfogva húztam felfele egyenesen szobámig..

2016. június 19., vasárnap

19.rész: Újra

Sziasztok! Itt az új rész:)
Köszönjük a sok megtekintést és feliratkozást! Sokat jelent hogy érdekel titeket ez a kis sztori! Jó olvasást!:)


#Tessa

Sarah szemszöge'

- Végre hogy ketten lettünk, legalább tudunk kicsit beszélgetni - perverz mosoly lepte el száját, mely kissé a félelmet keltette bennem.
  - Nincs miről beszélnünk Niall, hisz mindketten úgy gondoltuk hogy ez nem müködhet.
  - Sarah kérlek! - elindultam az ajtó felé, de hirtelen megfogta a karomat, és ezzel sikerült visszarántania.
  - Mond - semmit nem mondott, helyette mély csókkal lepte el számat, melybe sikerült totálisan belemerülnöm. Nem beszéltünk, helyette inkább a kanapén csókoloztunk. Nagyon elmerültünk egymásban, és sikerült betoppania az ajtón Chrisnek. Hurrá, mostmár hallgathatom tőle az oltásokat, meg a miegymásokat, amiket azért kapok mert Kate vőlegényével kavarok az esküvőjük előtt. Ismét okos voltál Sarah Wilson, gratulálok. Mikor már kezdted elfelejteni, újra megszeretted. Lehet hogy egy analfabéta barom vagyok amiért gondolatban saját magamat oltom, de ez már a lehető legszarabb helyzet ami lehet. Amint észrevett minket, elkezdett hátrálni, és ezután kiment a házból. Niall folytatni akarta a csókolozást, de én fagyira vágytam, ezért odamentem a hütőhőz, és magamhoz vettem két kanalat, és a fagyit. Odavittem, és a Szöszi kezébe nyomtam az eggyik kanalat. Ő bekapcsolt egy filmet, ami természetesen horror volt. A címét Niall elárulta, de valahogy kiment a fejemből, ezért a főcímre figyeltem legelőszőr. "Kedvencek temetője" Ni szerint brutális horror, de én nemnormális nem hittem neki.
  - Csodálom hogy nem félsz - olyan xD arcal nézett rám, de én csak egy félős hozzábújással válaszoltam. A fagyit bemajszoltuk de a filmből mêg hátravolt egy óra én pedig nagyon féltem ezért egész végig őt öleltem. De persze Kate pont akkor toppant be, mikor én elaludtam Ni ölében, és ő pedig a fejemet cirógatta...

2016. június 12., vasárnap

18.rész: Véget vetettünk

Sziasztok! Megírtam a 18.részt, jó olvasást! Most kivételesen Niall szemszög is bekerül a történetbe!:) Hálásak vagyunk mindenért❤ xxIsabella

*Niall szemszöge
Lassan, gyengéd mozdulatokkal helyeztem vállára a puha anyagot, ami a sajátom volt. Miután ezt megtettem odasétáltam hozzá és leültem mellé, egyenesen egy közlámpa alá, ami miatt láttuk egymás arcán tükrözödő érzéseket.
  - Hogyan tovább?-kérdezte előre meredve, ajkait tépdesve.
  - Megtartjuk az esküvőt..-sajnáltam ezt az egészet, de nekünk nem lehet közös jövőnk.
  - Aztán?-lecsordultak az első könnycseppek angyalian gyönyörű arcán.
  - Nem tudom, de..-mélyet sóhajtottam.
  - De?-hunyta le szemeit szorosan, mintha tudta volna, hogy véget akarok vetni titkos kis románcunknak.
  - De nem folytassuk ezt tovább-szívem a fájdalomtól szenvedett, úgy éreztem szétszakad. Nem mertem ránézni, lehajtottam fejemet.
  - Ez lesz a legjobb!-emelte rám szemeit halvány, ködös és könnyes mosoly kíséretében. Aprót bólintottam, majd felálltam és elköszöntem tőle. Gondolatok százai merültek fel elmémben, egészen addig még haza értem.
  - Szia Kate!-mentem fel közös szobánkba. Jegyesem ott feküdt, ruha nélkül. Én pedig nem tudtam neki ellenállni, lefeküdtem vele...

*Sarah szemszöge
Nem sokkal később én is haza indultam. Már az emeleten jártam, mikor roppant hangos nyögések szűrődtek ki a mellettem lévő szobából. Szemöldökömet összeráncoltam, könny nem jött szememből, nem volt erőm sírni. Fejemet megrázva bementem szobámba és becsaptam az ajtót. Ágyamra vetődve próbáltam gondolkodni ezen az egészen. Arra jutottam, hogy Niall-nek igaza volt, jobb lesz nekünk ez így..vagy nem. Nyílván Ő sokkal könnyebben túl lép ezen, mint én. Nekem nincs senkim, aki vigasztaljon, neki meg ott van Kate. Gondolataim száguldását az ajtón történő két kopogás törte meg. Természetesen a remény megcsillant lelkemben, hogy az ír, szőke fiú az, de tévedtem.
  - Szia Sarah! Minden rendben?-jött be egy “gyere„ után Ash. Leült mellém, én fekvő helyzetben maradtam.
  - Szia! Minden..oké..-erőltettem hamis mosolyt ajkaimra. Tisztában volt vele, hogy hazudok, túl jól ismert.
  - Hazudsz!-szegezte nekem szemeit összehúzva. Erőtlenül sóhajtottam egyet majd hosszú mesélésbe kezdtem. Akárhányszor elkapott a sírás Ő magához húzott és megvigasztalt. Elmentem fürdeni, visszafeküdtem mellé és így aludtunk el...

 /reggel/
Békésen aludtam Ash ölébe, vagyis csak a fejemet tettem oda, egészen addig amíg valaki berontott az ajtómon. Szemeim kipattantak, azonnal arra kaptam fejemet. A levegő megfagyott, Ash is felkelt.
  - Ha befejeztétek majd beszélünk!-harapta el nyelvét Niall, hogy ne mondjon semmi mást elvakultan valószínű a féltékenységtől. Várjunk mivan? Miattam valaki féltékeny? Ugyan. De vajon mit akar mondani? Talán elhagyja Kate-t?
  - Hahó! Itt vagy?-lengette meg tenyerét fejem előtt Ash.
  - Igen, persze!-mosolyodtam el. Hálás voltam neki, hogy velem aludt. Ma sem kellett mennem dolgozni, mivel megkaptam itthoni munkának Kate és Niall esküvőjét. Ash átment a saját szobájába öltözni, én pedig maradtam és egy trikót, hosszú nadrággal húztam fel, hajamat felkötöttem és lementem reggelizni. Kate és Niall felhőtlenül nevetgéltek az asztalnál, én a pulthoz ültem egy pirítós és egy pohár narancslé kíséretében.
  - Én Ash-el elmentem ruhákat nézni az esküvőre, este jövünk!-jelentette ki Kate, le is lépett az említett fiúval.
  - Végre ketten vagyunk!-csapta össze tenyerét Niall és vállamra tette kezeit...

2016. június 8., szerda

17.rész: Lebuktunk..

Sziasztok:) bocsi a késésért, de a lényeg hogy itt van a rész. És köszönjük a megtekintéseket, és NÉGY, igen NÉGY feliratkozót. Mégegszer nagyon köszönjük, imádunk titeket😍

Puszil titeket: #Tessa

 *Sarah szemszöge

Niall szinte már rémült fejjel nézett rám, míg Ash csak meglepedten, de hamár kapcsolt, hogy mi a fedősztori. Niallre csak egy megnyugtató kacsintást küldtem, míg Mrs. Ashmor vidámat cíkázott Ash-en, és közöttem.
 - Igen, Sarahval tényleg együtt vagyunk.
 - Sokáig - Ni, csak hisztisen idevágta ezt a szót. De megértettem. Egy hülye voltam, hogy ezt kimondtam Kate anyja előtt. Mert ha ez eljut az állítólagos bestemhez, akkor egy darabig nem lesz nyugtom. Mrs. Ashmor nem sokáig maradt ezért Ash kikisérte, míg én a duzzogó Niallel voltam.
  - Haragszol? - nagyon sokáig síri csend volt de aztán válaszolt. Nem szerettem ezt a Niallt amit most előadott. Nem így szoktam hozzá. Nem a szükszavú, undók, és hisztis énjébe zúgtam bele. De jogosan csinálta ezt, hisz konkrétan csókoloztunk és én még azt mondtam Kate anyjának, h Ash-el vagyok együtt. Gratulálok Sarah Wilson, okos vagy. Már saját magamat tapsikoltam, de Ni csak nézett, mivel én nem válaszoltam neki.
  - Nem úgy nézel ki mint aki nem haragszik - visszavágtam a "nem"-jére, de ezen nem tudtam sokat gondolkodni, mert konkrétan hozzám fordult és letepert az ágyra. Mély csókban olvadtunk össze, melytől már alig kaptunk levegőt. Fél percre elengedett, majd újra megcsókolt. Egy darabig csak feküdtünk egymás mellett, de ő megszólalt.
   - Mostmár elhiszed hogy nem haragszom? - mosolyogva, majd kissé huncut mosolyra huzta száját.
   - Hát nem is tudom.. - perverzűl, majd egoistán néztem rá.
   - Te akartad. - hirtelen rám mászott, csókokkal lepte el nyakam környékét, és nem sokkal róla, majd rólam is lekerültek a ruhák. Niall megkérdezte, biztos ezt akarom e. De mire válaszolni tudtam volna, Kate, és nem sokkal ez után Ash is ott állt az ajtóban.
  - Niall! Mit müvelsz?! Hogy tehetted ezt? A hátam mögött mikor nem vagyok itthon megfekteted a legjobb barátnőmet? Egy szánalom vagy Niall Horan! És Sarah. Nagyot csalódtam benned. Nem ezt vártam volna. Főleg tőled. Óvi óta ismerlek, erre ezt kapom vissza? Hát köszönöm. Nem vártam volna. Mert ha megcsal, akkor inkább mással mint veled - teljesen igaza volt mindenben. Kivéve egyet. Hiszen, ő is megcsalta Ni-t. A saját szememmel láttam ahogy ott fekszik pucéran azzal a sráccal. De Niall ezt nem tudja. Kate pedig biztosan azt hiszi, hogy én pedig ezt elfelejtettem. A kis jelenete után kiszáltam az ágyamból és bementem összeszedni magam a fürdőszobába. Egy kiadós zuhanyzásra gondoltam volna, ha nem jött volna be Kate.
  - Mit csinálsz? - hülyén, majd ezzel a "mi a fasz lesz, ribanc?" fejjel nézett csillogó szemeimbe.
 - Zuhanyozni probálnék ha nem kontárkodnál be a fürdőmbe. - visszavágtam, de csak annyit mondott ha végeztem, menjek le. Hurrá, kaphatom az észosztást, mint mindig. Vagy, túllép ezen és az esküvőről akar majd beszélni, amivel persze, nekem, ismétlem NEKEM, kell majd gürcölni, ő pedig hawaii-ozhat itthon. Zuhanyzás közbe csak ezen járt az agyam, mivel már nem tudtam nem máson gondolkodni. Felkötöttem a hajam, majd egy trikót, és egy rövidnadrágot vettem fel, amiben majd késöbb aludni fogok. Kimentem, leugráltam a lépcsőn, és már láttam hogy összehívta a kis "családi gyűlést". Leültem(Ni mellé), és megkérdeztem miről akar beszélni.
  - Nos, Niall-el, megbeszéltük ezt az egészet, és arra jutottunk, hogy kibékülünk és megtartjuk az esküvőt. Ehez, viszont a te segítséged kellene Sarah. - meg sem szólalva, Niallre néztem felpattantam az asztaltól, majd odamentem a cipőmhöz, és könnybe lápdt szemekkel, indultam neki az éjszakának. A közeli parkhoz ültem le, a hintához. Mindig itt sírtam ki magam régen. Úgy mint most. Egy darabig ücsörögtem, de hirtelen egy meleg kéz érintette jéghideg vállamat, amire éppen egy pulcsit rakott...

2016. május 28., szombat

16.rész: Álkapcsolat, avagy nem vagyok normális

Sziasztok! Megérkezett a 16.rész^^ Köszönjük a megtekintést és a kommenteket😍 Jó olvasást!:)

*Sarah szemszöge
Lassú, forró csókban forrtunk össze. Ez volt az első igazi csókunk, olyan érzés kapott el mintha minden sérelmünket “átadtuk„ volna egymásnak. Nem tudtam neki ellenkezni, megtörtént. Lehet,  hogy nem nagy dolog, de tisztába voltam azzal, hogy elárultam a legjobb barátnőmet, akivel ráadásul most rendeződött a kapcsolatunk. Hiába hoztam fel több ezet érvet az mellett, hogy toljam el magamtól, nem tettem. Csak álltunk egymást ölelve, csókolva, de már nem a szoba falánal hanem a kellős közepén. Levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól.
  - Hát..Meglepődtem, hogy nem toltál el!-kuncogott fel édesen és kezemet megfogva maga mellé rántva engem. Mikor már feküdtünk ezeket a szavakat suttogta fülembe:
  - Tartsuk titokba! Kate ma este elmegy, két napot nem lesz itthon, nekünk pedig lesz időnk egymásra!-puszilt bele hajamba és mint egy féltő édesapa úgy szorított magához.
  - Rendben! Az esküvő utánig birjuk ki!-hajtottam rá fejemet mellkasára és lassan álomba szenderültünk, mind a ketten..
/másnap reggel/
Arra ébredtem fel, hogy valaki erő teljesen bámul. Lassan, de biztosan szememet megtörölve felültem és egy ágy szélén ülő, vigyorgó Ash-el találtam szembe magamat.
  - Nem mondom el senkinek!-suttogta halkan, továbbra is vigyorogva, azt hiszem lemondott rólam. A meglepődöttség azonnal kiült arcomra hisz Niall ott szundikált édesen mellettem, egyből megértettem miről beszélt Ash.
  - Úristen! Menj már ki!-pattantam ki az ágyból szinte üvöltve, hát ezt nem kellett volna mert az eddig édesen alvó ír fiú azonnal felébredt.
  - Mi folyik itt?-dörgölte meg szemeit és felült. Tekintete köztem és lakótársam között cikázott.
  - Na én mentem! Csak nyugodtan, Kate elment, két nap múlva jön!-vigyorgott a reggeli zaklatónk perverzül majd azonnal távozott. Niall megkönnyebbülten sóhajtott és visszadőlt az ágyba. Hogy bírja ilyen könnyen venni?
  - Ash a legnagyobb spicli akit ismerek! Nem hagyhatjuk ennyiben!-morogtam és mellé dőltem. Fejét bele nyomta a párnámba és nevetni kezdett, mire én enyhén háton vágtam mivel hason feküdt.
  - Hé!-mordult fel. Pozíciót váltott, elkapta csuklomat és magára húzott, éppen megcsókoltuk volna egymást, mikor kopogtak a szobaajtón.
  - Sarah! Én vagyok az, Kate anyukája! A fura hajú fiú azt mondta itt vagy!-hallottam meg legjobb barátnőm anyukájának lágy hangját. A mellettem fekvő fiú szemei kipattantak, állammal a fürdőszoba felé böktem, Ő bement oda, én pedig ajtót nyitottam.
  - Üdv!-mosolyogtam.
  - Szia! Bemehetek?-mosolygott ő is rám. Nagyobbra nyitottam az ajtót így be tudott lépni. Viszont arra nem gondoltam, hogy észre fogja venni a két oldalt besüppedt ágyat.
  - Vendéged volt az este?-nevetett fel kicsit furán, majd az ágyra ült.
  - Nem, dehogy! Csak..Ash..-harapdáltam ajkaimat össze-vissza és természetesen dadogtam.
  - Ohh a fura hajú fiú?-huzogatta szemöldökét. Úgy viselkedett mintha húsz éves lenne én meg a meglepettségtől majd' lehidaltam.
  - Uh..Hagyjuk! Mondja miért jött!-tereltem azonnal a témát, közben a szekrényemnek támaszkodtam.
  - Kate nem veszi fel a telefont, itt sincs, és a vőlegény sincs meg!-pillantott rám gyanúsan.
  - Kate elment két napra, majd jön, gondolkodni ment! Niall elment reggel a boltba, tíz perce!-indokoltam. Még egyszer gyanúsan rám nézett, pár másodperccel később becsapta maga után az ajtót és távozott.
  - Kijöhetsz fiú!-kiáltottam fel, Ő meg kijött. Elmeséltem neki a történteket, megcsókolt. Vészes és heves csókcsatát folytattunk, ami ölelkezésbe torkolt. Ölelésünket ajtóm nyitódása törte meg.
  - Gondoltam, hogy itt vagy Niall!-nevetett fel gúnyosan Mrs. Ashmor. Mit keres itt?
  - Ez nem..-engedtem el a fiút és azonnal magyarázkodni kezdtem.
  - Ez nem az aminek gondolom, csak egy baráti ölelés, ugye?-karba tett kézzel prédikált.
  - Igen az!-húztam ki magamat, kiálltam igazam mellett. Ugyanis nem tudhatta meg, hogy az ölelés előtt egymás ajkait faltuk. Rohanna vele Kate-hez.
  - Mi folyik itt?-jött be szobámba Ash, félre lökve az ajtóból Kate anyukáját és az ágyra vágodott.
  - Az volt és kész! Ne tessék teli tömni Kate fejét butaságokkal, ugyanis én meg Ash boldog párkapcsolatban élünk!-fogalmam sincs, hogy mit tudnék kitalálni, más nem jutott eszembe, csak ez..Nem vagyok normális..

2016. május 25., szerda

15.rész:Haragszik...

Sziasztook! Sajnálom ezt a nagyon sok késést, de egyszerűen nem volt ihletem megírni a részt. Mégegyszer sajnálom! Ha tetszett jelezzétek kommenttel, és iratkozzatok fel!

# Tessa

    *Sarah szemszöge

Nem tudtam mit kezdjek ezzel az egésszel. Niall vajon megcsókolt volna ha nem jön be Kate? Nem, nem szabad ilyeneken gondolkoznom. Sokkal inkább azon kellene, hogy mi lesz azzal ami Kate-el volt. Nem értem, miért történnek velem ilyen furcsa dolgok. Hiába. Sok ordibálást, kiabálást hallottam, de eljutottam addig, hogy lemegyek. Gyorsan kicsaptam az ajtót, és lefutottam a lépcsőn le a konyhába, ahol Niall várt egy törött tányér kiséretében. Várható volt, hogy valamelyikük elmegy. De nem gondoltam volna, hogy Kate lesz az.
  - Mi történt Ni? - nem válaszolt azonnal. Egy darabig csak nézett előre, utánna pedig, elmondta mi volt.
  - Elment. Azt mondta...gondolkodási időre van szüksége. Ezért, elment a hétvégére a szüleihez. De még nem indul. - meglepődtem, Kate-en, hogy miért megy el. Lehet, hogy csak azért, hogy hirtelen benyisson a házba.
  - Értem. De én most elmegyek sétálni. - felvettem kedvenc tornacipőmet, és a napszemüvegem. Lassú tempóban mentem. De nem szimpla séta miatt, Kate-et probáltam megtalálni. És meglepő módon a lehető leghamarabb ráakadtam. Egy hintán ücsörgött, melyhez még kiskoromból gyönyörű emlékek kötnek. Oda mentem, majd leülltem a mellette lévő, kissé nyikorgó hintára. Nem szóltam hozzá. Rám se nézett. Csak bámult előre, zöldeskék szemével, melyet a műszempillája is felülmúlt. Megszólalni, nem tudott. Úgy ahogyan én sem. Aztán véletlenül elhagyta a számat ez a mondat.
  - Haragszol rám? - nem akartam mondani, de muszály volt. Hiába, nem tudtam mást tenni megvártam míg feleszmél és válaszol.
  - Nem... Nem tudom. Őszíntén szólva rád nem tudok haragudni mivel, Niall akart megcsókolni téged és nem te őt. - bűntudatom volt ez miatt. Mert valójában tudatban, már sokszor elképzeltem ahogy Ni megcsókol.
  - De, nem megyek haza. Majd hétfőn találkozunk. Szia. - és elment tőlem. Én hazafelé vettem az irányt. Niall az ajtó mellett ülve nézett fel rám gyönyörű szemeivel.
  - Már azt hittem sose érsz vissza.
  - Kate-et kerestem. - válaszul ezt adtam neki. Lehet nem a legszebb, de ez megfelelt az elvárásainak. Felált majd megfogta a kezem és felhúzott magával az emeletre. Bezárta magunk mögött az ajtót amitől szemeim elkerekedtek, furcsán néztem rá. És rá is jött, hogy ezzel mire célzok.
  - Többé nem követem el ugyanazt a hibát mint egy órával ezelőtt. - nem habozott nekilökött a falnak majd hosszan megcsókolt engem....

2016. május 14., szombat

14.rész: Újra fáj..

Sziasztok! Megérkezett az új rész! Ha tetszett kommentelj vagy iratkozz fel! Köszönjük a kommenteket és a megtekintést!:)  Jó olvasást!:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
-Ne! Ash!-toltam el magamtól, kezemet mellkasára helyezve.
  - Csak..Kérlek! Probáljuk meg!-nézett rám boci szemekkel. Bármennyi fájt el kellett küldenem. Meg is tettem, ő pedig poker arccal kiviharzott a szobából. Levágódtam az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Arra az elhatározásra jutottam, hogy Niall marad a legjobb barátnőm jegyese, Kate-val újra jóba leszünk, Ash-el nen kommunikálok sokat és elfelejtem a Niall iránt érzett nem helyes dolgokat...
/1 héttel később/
A terveim a legnagyobb sikerrel mentek végbe. Ott ültünk öten a ház konyhájába, az isteni ebédet eszegetve, nevetgéltünk is közben párszor. Niall furcsa módon nem sokat beszélt velem, sőt olyan volt mintha be lenne fenyítve, pedig ezt is megbeszéltük Kate-val, hogy nem talál ki szabályokat a fiú számára.
  - Én viszont elindulok a plázába! Este jövök!-nyomott puszit Kate Niall szájára majd tőlünk is elköszönt és elment.
  - Engem pedig vár Klaus! Szóval mentem!-vigyorgott Chris és ő is lelépett. Hárman mardtunk, egészen addig amíg Ash-nek nem jött telefon hívása, biztosan egy lánytól, ez által ő is elhagyta a házat. Igazándiból Ash-el azóta mióta szerelmet vallott nem beszéltünk szinte egy szót sem, viszont többször jártak lányok naponta a szobájába. Gondolataimból Niall még mindig édes hangja szakított ki.
  - Ketten maradtunk!-csapta kezét combjára és gondterhesen sóhajtott egyet. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy azok a gyönyörű szemei az egy hetes sikeremet lebombázzák ezért egyből probáltam menekülni a vele való kommunikálás elől.
  - Én felmegyek!-mosolyodtam el cseppet kínosan, nem néztem szemébe úgy indultam el a lépcső felé. Szinte imádkoztam, hogy ne jöjjön utánam. Azt hittem nem is fog, de mielőtt felléptem volna az első fokra ujjait csuklóm köré tekerte és konkrétan a falhoz nyomott. Meg se bírtam szólalni, csak vártam ‚sorsomat’
  - Szerinted nem tűnt fel, hogy hozzám se szólsz? Előtte meg leplezni se tudtad, hogy belém vagy zúgva!-nézett rám magyarázatot várva. Őszintén szólva teljesen igaza volt, most is szerettem, teljes szívemből, de felfogtam, hogy soha nem lehetünk együtt.
  - Niall állj le! Nem lehetünk soha együtt!-probáltam mellkasára helyezve a kezemet eltolni magamtól. Válaszul felkuncogott, majd ajkát enyém felé közelítette. Összeszorítottam fogaimat, tudtam, hogy ezt nem szabad. Már megcsókolt volna mikor nyílt a bejárati.
  - Haliho! Itthon hagytam a pénztárcámat!-csengett fel Kate hangja. Niall enyhített szorításán, én pedig kihasználtam a helyzetet és felrohantam oda ahova indultam, a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és térdre rogytam előtte. Megint hibáztam, megint elgyengített, majdnem megcsókolt. Bármennyire rossz volt ezt bevallani, nem tudtam tagadni előtte, hogy szerelmes vagyok belé. Szemeimet megtörölve ültem ágyamra, laptopomat ölembe véve. Tudatosult bennem, hogy nincs értelme Kate-val harcolnom, soha nem engedné el Niall-t..Ezekkel a gondolatokkal kezdtem neki az esküvőjök díszlet tervezéséhez. Többször bekönnyeztem, de muszáj volt kibírnom..Ezt a játékot elvesztettem..