6.rész: Nyílt lapokkal

Sziasztok! A 4.részhez egy komment sem érkezett, ez kissé elszomorított:/ Kommenteljetek, és iratkozzatok fel, hogy tudjam/tudjuk tetszenek a részek:) Viszont köszönjük az egyre növekvő betekintők számát:)*-* Itt a 6.rész, jó olvasást!:) U.I.: bocsi, hogy lapos és unalmas lett:/ xxIsabella

*Sarah szemszöge

Megálltam a fürdőszoba ajtajában, szorosan tartottam a törülközőt nehogy lecsavarodjon rólam.
- Mit szeretnél? - néztem Ash-re az ajtófélfának támaszkodva. Fejemben a tegnap esti csók járt, nem tehettem róla, ha csak ránéztem lakótársamra mindig eszembe jutott.
- Én sajnálom a tegnap estét! Tényleg! - emelte fel fejét és bűnbánó szemeket meresztett rám.
- Tudod te is, hogy te másztál rám! - rántottam meg vállamat hanyagul. Úgy tettem mintha nem is érdekelne ez az egész, de nagyon is megrendített.
-Ne mond, hogy nem élvezted!-kacsintott rám kajlán, de elnevette magát, mire belőlem is nevetés tört ki.
- Annyira hülye vagy! Felejtsük el inkább ezt az egészet! Tudjuk, hogy hiba volt! - adtam meg magamat, olyan érzésem támadt mintha szívemről egy hatalmas kő esett volna le.
- Tereljük ezt a témát! Hallottad lent a kiabálást? - sóhajtott fel.
- Umh..Nem..De inkább felöltözök, mert ez így kicsit ciki! - mentem a szekrényhez. Csőgatyát, trikót, fehérneműt vittem be magammal a mosdóba, felrángattam cuccaimat és visszacsoszogtam Ash-hez, aki már az ágyamon feküdt. Csend honolt a szobámba, sőt, az egész házba. Az idilli képet hangos csörömpölés, eztán ajtócsapódás törte ketté. Meglepődve néztem lakótársamra. Egyszerre pattantunk fel a fekvőgarnitúráról, szaladtunk le a lépcsőn. Ash a nappaliba, míg én konyhába rohantam ahol Kate szedegette a tányér szilánkokat a földről. Szemeim kikerekedtek, azonnal mellé guggoltam és segíteni kezdtem.
- Mi történt? - dobtam ki a kukába a darabokat, aggódóan fordultam „barátnőm” felé.
- Niall beidegesedett, összetört egy tányért, majd lelépett! - könnyek gyűltek a szemébe, de valamiért olyan érzésem lett, hogy hazudik és a könnyei sem igazak. Megszeppentem, nem így ismertem Niall-t, mint aki egy idegbeteg barom.
- Megkeresem! - vetettem fel az ötletet, ott is hagytam Kate-t. Kabátot rántottam, cipőt húztam, a fűző bekötésekor tűnt fel, hogy kezemből folyik a vér, elvágta a szilánk. Zsepit fogtam rá, nem fájt, csak vérzett.
- Ash elmentem! - kiabáltam vissza már a küszöbön állva. Becsaptam magam mögött az ajtót. Arcomat megcsapta a csípős szellő. Agykerekeim forogni kezdtek, hogy hova is mehetett. Belegondoltam ha én kerülnék ilyen helyzetbe hova mennék. Volt egy régi, elhagyatott hely pár utcányira innen, én mindig oda szoktam menni, ha gondolkodásra volt szükségem. Lábaim tudták az utat, közben egy kukába kidobtam a zsebkendőt. Teli grafitizett falak között sétáltam el, amikor hirtelen megpillantottam azt az elhagyatott hidat, amin valaki fekete kabátban, felhúzott lábakkal üldögélt. Arra vettem az irányt, megkocogtattam az illető vállát, ki lerántotta kapucniját, így már fel is ismertem.
- Hello Niall! - mosolyogtam rá biztatás képen.
- Szia! -köszönt vissza egyhangúan.  
- Leülhetek? -idióta kérdés volt, de nem tudtam mit kéne mondanom, és azt sem, hogy minek is jöttem utána, talán tudni akartam mi van vele. Gondolatmenetemből egy erős kéz rántott ki, egyenesen lefele kezdett húzni, ez által leültem az ír fiú mellé. Miért kell ilyeneket csinálnia? Nem lett volna egyszerűbb csak azt mondania, hogy „Igen, leülhetsz”? Megráztam, majd lehajtottam fejemet. „török” ülésbe tettem lábaimat. Csend szállt le közénk, amit ő tört meg.
- Mit keresel itt? - vetette nekem hanyagul.
- Téged - magam elé meredtem, úgy beszéltem hozzá.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - fordította felém fejét kíváncsian Niall.
- Az mindegy. Te mondd inkább mi történt? - ráncoltam össze homlokomat és felé fordultam teljes testtel.
- Tudom, hogy azt mondta én törtem szét a tányért, de egyáltalán nem így volt! Összevesztünk, majd hozzám akarta vágni! - rázta meg fejét kissé dühösen. Szemöldökömet felhúztam, nem akartam elhinni, hogy Kate valahe veszélyeztetné bárki életét is, plána a vőlegényéét. Nagyot nyeltem, belegondoltam, hogy mi történ volna ha velem veszik össze és engem talál be a tányérral. Gondolataim kissé elkalandoztak.
- Hahó itt vagy? - lengette meg kezét a fiú arcom előtt.
- Persze! - erőltettem kínos mosolyt ajkaimra.
- Beszéljünk nyílt lapokkal! - csapta össze kezét-Ki vele, mi történt tegnap éjjel!-húzott pimasz vigyort arcára.
- Hát..Ash..Kicsit megcsókolt! - nem néztem szemeibe, nem tudom miért, de nem mertem, sőt nem akartam.
- Hogy lehet valakit kicsit megcsókolni? - nevet fel aranyosan, amin kicsit meglepődtem, hisz azt hittem mélyebben fogja érinteni ez a téma. Újra rávezettem tekintetem, így eszméletlen gyönyörű szemeivel találkoztam. Nevetése miatt az én számra is mosoly húzódott. Sokat beszélgettünk, talán órákig, már esteledett, úgy öt-hat óra lehetett. Sok mindent megtudtam róla, többek közt azt is, hogy kije és mikor halt meg tüdőrákban. Haza fele tartottunk, a csendes utcát párhuzamos hahotánk tette hangossá.
- Menjünk el valahova! Nem akarok még haza menni! - torpant meg a ház előtt. Agykerekeim forogni kezdtek, a buli az ki van zárva, egy ideig nem teszem be a lábam egyetlen szórakozóhelyre sem. Tovább agyaltam, mikor ötletem támadt.
- Parkba! Stipi-stopi enyém a hinta! - röhögtem fel. Egyszerre kezdtünk rohanni a köztér felé. Sikeresen előnyt szereztem, mert megbotlott egy tuskóban. Én ültem fel a hintára ő pedig hátulról lökött.
- Vesztettél! - dörgöltem orra alá a tényt. Pár percre hunytam le látókáimat ő meg ott termett előttem. Lábaimmal próbáltam lefékezni a gyerekeknek kitalált játékot, sikertelenül, ugyanis lábam elakadt, lerepültem róla, így pedig egyenesen Niall-re zuhantam, fellökve őt. A levegő megszilárdult, minden lecsendesedett, szívem a torkomban dobogott. Mentolos leheletét éreztem arcomon, mi a hideg miatt meglátszott. 
- Ö..Bocsi! - tértem észhez és leszálltam róla. Levertem ruhámról a port, ami igazából nem is volt, mert Niall-en feküdtem.
- Semmi baj! - kacsintott rám, miközben ő is felállt a földről. Eldöntöttük, hogy ideje lenne már tényleg haza indulni. Így is tettünk, a hatalmas ház most sötétségben pihent, már bőven este volt. Niall-től elköszöntem, lábujjhegyen másztam fel a lépcsőn, mivel már a „házlakói”, Ni kivételével, az igazak álmát aludták. Szobámban feloltottam a lámpát, kikészítettem a holnapi munkába szánt ruháimat. Úgy döntöttem gyorsan csak lemosakszom, fogat mosok, esti teendőimet meg is tettem. Átvettem pizsamámat, megágyaztam, ásítva dőltem be a párnák közé. Hiába éreztem, hogy fáradt vagyok, képtelen voltam elaludni. Ki és-be takargattam magam, hiába. Egyszer melegem volt, egyszer fáztam. Felkapcsoltam kislámpámat, jobb oldalamra fordultam, mire megszúrta szememet egy fekete póló, kinyújtottam kezemet, így elértem. Mélyen bele szagoltam, Niall-é, biztosan az első együtt alvásunkkor maradt itt. Gondolkodás nélkül magamhoz öleltem, leoltottam a lámpát, felhúztam lábaimat, majd álomba szenderültem...