16.rész: Álkapcsolat, avagy nem vagyok normális

Sziasztok! Megérkezett a 16.rész^^ Köszönjük a megtekintést és a kommenteket😍 Jó olvasást!:)

*Sarah szemszöge
Lassú, forró csókban forrtunk össze. Ez volt az első igazi csókunk, olyan érzés kapott el mintha minden sérelmünket “átadtuk„ volna egymásnak. Nem tudtam neki ellenkezni, megtörtént. Lehet,  hogy nem nagy dolog, de tisztába voltam azzal, hogy elárultam a legjobb barátnőmet, akivel ráadásul most rendeződött a kapcsolatunk. Hiába hoztam fel több ezet érvet az mellett, hogy toljam el magamtól, nem tettem. Csak álltunk egymást ölelve, csókolva, de már nem a szoba falánal hanem a kellős közepén. Levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól.
  - Hát..Meglepődtem, hogy nem toltál el!-kuncogott fel édesen és kezemet megfogva maga mellé rántva engem. Mikor már feküdtünk ezeket a szavakat suttogta fülembe:
  - Tartsuk titokba! Kate ma este elmegy, két napot nem lesz itthon, nekünk pedig lesz időnk egymásra!-puszilt bele hajamba és mint egy féltő édesapa úgy szorított magához.
  - Rendben! Az esküvő utánig birjuk ki!-hajtottam rá fejemet mellkasára és lassan álomba szenderültünk, mind a ketten..
/másnap reggel/
Arra ébredtem fel, hogy valaki erő teljesen bámul. Lassan, de biztosan szememet megtörölve felültem és egy ágy szélén ülő, vigyorgó Ash-el találtam szembe magamat.
  - Nem mondom el senkinek!-suttogta halkan, továbbra is vigyorogva, azt hiszem lemondott rólam. A meglepődöttség azonnal kiült arcomra hisz Niall ott szundikált édesen mellettem, egyből megértettem miről beszélt Ash.
  - Úristen! Menj már ki!-pattantam ki az ágyból szinte üvöltve, hát ezt nem kellett volna mert az eddig édesen alvó ír fiú azonnal felébredt.
  - Mi folyik itt?-dörgölte meg szemeit és felült. Tekintete köztem és lakótársam között cikázott.
  - Na én mentem! Csak nyugodtan, Kate elment, két nap múlva jön!-vigyorgott a reggeli zaklatónk perverzül majd azonnal távozott. Niall megkönnyebbülten sóhajtott és visszadőlt az ágyba. Hogy bírja ilyen könnyen venni?
  - Ash a legnagyobb spicli akit ismerek! Nem hagyhatjuk ennyiben!-morogtam és mellé dőltem. Fejét bele nyomta a párnámba és nevetni kezdett, mire én enyhén háton vágtam mivel hason feküdt.
  - Hé!-mordult fel. Pozíciót váltott, elkapta csuklomat és magára húzott, éppen megcsókoltuk volna egymást, mikor kopogtak a szobaajtón.
  - Sarah! Én vagyok az, Kate anyukája! A fura hajú fiú azt mondta itt vagy!-hallottam meg legjobb barátnőm anyukájának lágy hangját. A mellettem fekvő fiú szemei kipattantak, állammal a fürdőszoba felé böktem, Ő bement oda, én pedig ajtót nyitottam.
  - Üdv!-mosolyogtam.
  - Szia! Bemehetek?-mosolygott ő is rám. Nagyobbra nyitottam az ajtót így be tudott lépni. Viszont arra nem gondoltam, hogy észre fogja venni a két oldalt besüppedt ágyat.
  - Vendéged volt az este?-nevetett fel kicsit furán, majd az ágyra ült.
  - Nem, dehogy! Csak..Ash..-harapdáltam ajkaimat össze-vissza és természetesen dadogtam.
  - Ohh a fura hajú fiú?-huzogatta szemöldökét. Úgy viselkedett mintha húsz éves lenne én meg a meglepettségtől majd' lehidaltam.
  - Uh..Hagyjuk! Mondja miért jött!-tereltem azonnal a témát, közben a szekrényemnek támaszkodtam.
  - Kate nem veszi fel a telefont, itt sincs, és a vőlegény sincs meg!-pillantott rám gyanúsan.
  - Kate elment két napra, majd jön, gondolkodni ment! Niall elment reggel a boltba, tíz perce!-indokoltam. Még egyszer gyanúsan rám nézett, pár másodperccel később becsapta maga után az ajtót és távozott.
  - Kijöhetsz fiú!-kiáltottam fel, Ő meg kijött. Elmeséltem neki a történteket, megcsókolt. Vészes és heves csókcsatát folytattunk, ami ölelkezésbe torkolt. Ölelésünket ajtóm nyitódása törte meg.
  - Gondoltam, hogy itt vagy Niall!-nevetett fel gúnyosan Mrs. Ashmor. Mit keres itt?
  - Ez nem..-engedtem el a fiút és azonnal magyarázkodni kezdtem.
  - Ez nem az aminek gondolom, csak egy baráti ölelés, ugye?-karba tett kézzel prédikált.
  - Igen az!-húztam ki magamat, kiálltam igazam mellett. Ugyanis nem tudhatta meg, hogy az ölelés előtt egymás ajkait faltuk. Rohanna vele Kate-hez.
  - Mi folyik itt?-jött be szobámba Ash, félre lökve az ajtóból Kate anyukáját és az ágyra vágodott.
  - Az volt és kész! Ne tessék teli tömni Kate fejét butaságokkal, ugyanis én meg Ash boldog párkapcsolatban élünk!-fogalmam sincs, hogy mit tudnék kitalálni, más nem jutott eszembe, csak ez..Nem vagyok normális..

15.rész:Haragszik...

Sziasztook! Sajnálom ezt a nagyon sok késést, de egyszerűen nem volt ihletem megírni a részt. Mégegyszer sajnálom! Ha tetszett jelezzétek kommenttel, és iratkozzatok fel!

# Tessa

    *Sarah szemszöge

Nem tudtam mit kezdjek ezzel az egésszel. Niall vajon megcsókolt volna ha nem jön be Kate? Nem, nem szabad ilyeneken gondolkoznom. Sokkal inkább azon kellene, hogy mi lesz azzal ami Kate-el volt. Nem értem, miért történnek velem ilyen furcsa dolgok. Hiába. Sok ordibálást, kiabálást hallottam, de eljutottam addig, hogy lemegyek. Gyorsan kicsaptam az ajtót, és lefutottam a lépcsőn le a konyhába, ahol Niall várt egy törött tányér kiséretében. Várható volt, hogy valamelyikük elmegy. De nem gondoltam volna, hogy Kate lesz az.
  - Mi történt Ni? - nem válaszolt azonnal. Egy darabig csak nézett előre, utánna pedig, elmondta mi volt.
  - Elment. Azt mondta...gondolkodási időre van szüksége. Ezért, elment a hétvégére a szüleihez. De még nem indul. - meglepődtem, Kate-en, hogy miért megy el. Lehet, hogy csak azért, hogy hirtelen benyisson a házba.
  - Értem. De én most elmegyek sétálni. - felvettem kedvenc tornacipőmet, és a napszemüvegem. Lassú tempóban mentem. De nem szimpla séta miatt, Kate-et probáltam megtalálni. És meglepő módon a lehető leghamarabb ráakadtam. Egy hintán ücsörgött, melyhez még kiskoromból gyönyörű emlékek kötnek. Oda mentem, majd leülltem a mellette lévő, kissé nyikorgó hintára. Nem szóltam hozzá. Rám se nézett. Csak bámult előre, zöldeskék szemével, melyet a műszempillája is felülmúlt. Megszólalni, nem tudott. Úgy ahogyan én sem. Aztán véletlenül elhagyta a számat ez a mondat.
  - Haragszol rám? - nem akartam mondani, de muszály volt. Hiába, nem tudtam mást tenni megvártam míg feleszmél és válaszol.
  - Nem... Nem tudom. Őszíntén szólva rád nem tudok haragudni mivel, Niall akart megcsókolni téged és nem te őt. - bűntudatom volt ez miatt. Mert valójában tudatban, már sokszor elképzeltem ahogy Ni megcsókol.
  - De, nem megyek haza. Majd hétfőn találkozunk. Szia. - és elment tőlem. Én hazafelé vettem az irányt. Niall az ajtó mellett ülve nézett fel rám gyönyörű szemeivel.
  - Már azt hittem sose érsz vissza.
  - Kate-et kerestem. - válaszul ezt adtam neki. Lehet nem a legszebb, de ez megfelelt az elvárásainak. Felált majd megfogta a kezem és felhúzott magával az emeletre. Bezárta magunk mögött az ajtót amitől szemeim elkerekedtek, furcsán néztem rá. És rá is jött, hogy ezzel mire célzok.
  - Többé nem követem el ugyanazt a hibát mint egy órával ezelőtt. - nem habozott nekilökött a falnak majd hosszan megcsókolt engem....

14.rész: Újra fáj..

Sziasztok! Megérkezett az új rész! Ha tetszett kommentelj vagy iratkozz fel! Köszönjük a kommenteket és a megtekintést!:)  Jó olvasást!:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
-Ne! Ash!-toltam el magamtól, kezemet mellkasára helyezve.
  - Csak..Kérlek! Probáljuk meg!-nézett rám boci szemekkel. Bármennyi fájt el kellett küldenem. Meg is tettem, ő pedig poker arccal kiviharzott a szobából. Levágódtam az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Arra az elhatározásra jutottam, hogy Niall marad a legjobb barátnőm jegyese, Kate-val újra jóba leszünk, Ash-el nen kommunikálok sokat és elfelejtem a Niall iránt érzett nem helyes dolgokat...
/1 héttel később/
A terveim a legnagyobb sikerrel mentek végbe. Ott ültünk öten a ház konyhájába, az isteni ebédet eszegetve, nevetgéltünk is közben párszor. Niall furcsa módon nem sokat beszélt velem, sőt olyan volt mintha be lenne fenyítve, pedig ezt is megbeszéltük Kate-val, hogy nem talál ki szabályokat a fiú számára.
  - Én viszont elindulok a plázába! Este jövök!-nyomott puszit Kate Niall szájára majd tőlünk is elköszönt és elment.
  - Engem pedig vár Klaus! Szóval mentem!-vigyorgott Chris és ő is lelépett. Hárman mardtunk, egészen addig amíg Ash-nek nem jött telefon hívása, biztosan egy lánytól, ez által ő is elhagyta a házat. Igazándiból Ash-el azóta mióta szerelmet vallott nem beszéltünk szinte egy szót sem, viszont többször jártak lányok naponta a szobájába. Gondolataimból Niall még mindig édes hangja szakított ki.
  - Ketten maradtunk!-csapta kezét combjára és gondterhesen sóhajtott egyet. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy azok a gyönyörű szemei az egy hetes sikeremet lebombázzák ezért egyből probáltam menekülni a vele való kommunikálás elől.
  - Én felmegyek!-mosolyodtam el cseppet kínosan, nem néztem szemébe úgy indultam el a lépcső felé. Szinte imádkoztam, hogy ne jöjjön utánam. Azt hittem nem is fog, de mielőtt felléptem volna az első fokra ujjait csuklóm köré tekerte és konkrétan a falhoz nyomott. Meg se bírtam szólalni, csak vártam ‚sorsomat’
  - Szerinted nem tűnt fel, hogy hozzám se szólsz? Előtte meg leplezni se tudtad, hogy belém vagy zúgva!-nézett rám magyarázatot várva. Őszintén szólva teljesen igaza volt, most is szerettem, teljes szívemből, de felfogtam, hogy soha nem lehetünk együtt.
  - Niall állj le! Nem lehetünk soha együtt!-probáltam mellkasára helyezve a kezemet eltolni magamtól. Válaszul felkuncogott, majd ajkát enyém felé közelítette. Összeszorítottam fogaimat, tudtam, hogy ezt nem szabad. Már megcsókolt volna mikor nyílt a bejárati.
  - Haliho! Itthon hagytam a pénztárcámat!-csengett fel Kate hangja. Niall enyhített szorításán, én pedig kihasználtam a helyzetet és felrohantam oda ahova indultam, a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és térdre rogytam előtte. Megint hibáztam, megint elgyengített, majdnem megcsókolt. Bármennyire rossz volt ezt bevallani, nem tudtam tagadni előtte, hogy szerelmes vagyok belé. Szemeimet megtörölve ültem ágyamra, laptopomat ölembe véve. Tudatosult bennem, hogy nincs értelme Kate-val harcolnom, soha nem engedné el Niall-t..Ezekkel a gondolatokkal kezdtem neki az esküvőjök díszlet tervezéséhez. Többször bekönnyeztem, de muszáj volt kibírnom..Ezt a játékot elvesztettem..

13.rész: Megváltoztam

Na sziasztok:8 Meghoztam az új részt. Nagyon sok meglepődöttség lesz ebben a részben amire talán a címből is tudtok következtetni:) És nagyon szépen szeretném/szeretnénk megköszönni azoknak akik olvassák/feliratkoztak/kommentelnek a blogunkhoz. Így még nagyobb örömmel csináljuk ezt az egészet. Na de nem húzom tovább az időt, ha tetszett iratkozz fel, kommentelj:)

#Tessa

/Sarah szemszöge

Még körülbelül ott feküdtem öt percig az örömömben amíg nem hallottam meg a veszekedés hangját. Ismételten. Kate hamarosan idegesen bejött a szobámba, de megijedtem tőle mivel egyből magunkra zárta az ajtót. De ő csak nézett majd az ajtónak támaszkodott, és lerogyott a földre. Nem akartam rossz barátnőt, se a mindig megbocsátó kis hülye libát játszani, ezért úgy döntöttem hogy odamegyek, és leülök mellé. Nem szólt semmit csak nézett és nézett. Majd beszélni nyitotta száját, de nem mondott semmit. Láttam ahogy könnybe lábadt szeme és elsírja magát. Borzalmas volt. Nem gondoltam volna, hogy azok után amik történtek Kate és köztem még tudok így tekinteni rá. Megváltoztam. Úgy érzem el tudom viselni őt, nem hányok attól amit művel. Ez azért van mert szeretem. Hiába a "volt" legjobb barátnőm, akkor is szeretem mint barátként. Nem értettem magam, azóta hogy megtudtam hogy megcsalja Niallt azt hittem nem fogom tudni elviselni. De aztán át kellett gondolnom miket éltünk át együtt, és elsírtam magam mellette. Könnyes szemmel öleltem át. Nem érdekelt mit tett, vagy éppen én mit tettem. Ő akkor is a legjobb barátnőm, ha utál is nem érdekel. Bármit mond rólam azt is leszarom. Mert ő az egyetlen olyan ember,
Aki megértett mikor szerelmes voltam.
Aki megvigasztalt mikor szomorú voltam.
Aki ha kellett anyjaként viselt.
És aki.. Igazán ismert engem.
Már patakokban folytak a könnyeim, nem hittem hogy fogok ennyit sírni. Muszáj volt megszólalnom mert már nagyon rossz volt hallani ezt a fülsüketítő csendet.
  - Mi történt?
  - Összevesztünk. Megint... - nem bírtam tovább. Ismételten sírtam és sírtam.
Már a depresszió zaklatott ezért, elráncigáltam magamat és Kate-et az ágyhoz. Bekapcsoltam az egyik kedvenc filmemet. A ha maradnék-ot. Egyikünk sem bírta ki sírás nélkül. Végül megbeszéltem Kate-el, bármennyire is fájt, hogy béküljenek ki Niall-el. Kiment majd elfeküdtem az álmosság miatt. Arra keltem, hogy valaki eszeveszettül dörömböl az ajtómon. A lehető legkomásabb fejjel kinyitottam. Ash állt ott. Kisírt szemekkel, és elázott fejjel. Beengedtem és megkérdeztem mi történt.
  - Eláztam. És arra a személyre gondoltam akit a világon a legjobban szeretek, de tudom hogy ő sohasem lehet az enyém -nem bírtam, nem akartam de kiejtettem a számon ezt a szót.
  - Kire?
  - Azt még egyenlőre nem mondhatom el. De szeretnék kérdezni tőled valamit amiből talán lekövetkeztetheted - előre féltem válaszától, de inkább csak bólogattam neki.
  - Szeretsz? - nem válaszoltam csak néztem előre rá. Mivel látta hogy nagyon kínos nekem ez a pillanat még rátett egy lapáttal.
Mivel odahajolt és megcsókolt....