12.rész: Jó hatással

Sziasztok! Megérkezett a 12.rész! Nagyon szépen köszönjük a kommenteket, és a megtekintést! Fantasztikusak vagytok^^ Ha tetszett a rész kommentelj, iratkozz fel! Jó olvasást! xxIsabella

*Sarah szemszöge
Ott álltam csendben, magamban őrlödve, hallgatva a veszekedő párt.
  - Azt, hogy nem..teheted ezt! Gondolj bele milyen neki!-túrt ingerültem Niall dús, szőke tincsei közé, miközben erősen szorította az egyik konyhaszék karfáját.
  - Miért is? Milyen neki?-vágta oda neki flegmán Kate, miközbe tekintete közte, és köztem cikázott.
  - Így is rengeteg dolga van! Térj már észhez!-vágott vissza a Szöszi. Szinte érezni lehetett a feszültséget a levegőben, de én nem tettem semmit, gyomrom még mindig fájt, és így is ki voltam készülve most meg Kate rátesz még egy lapáttal.
  - Csak nem lefektetted már? Azért véded ennyire?-szegezte felém mutatóujját dühösen a veszekedő tag női ‚szereplője’. Éreztem, hogy egy ideg elpattan valahol a fejemben.
  - Na jó! Most lesz elég ebből! Nem történt köztünk soha semmi, nem fogod fel?-üvöltöttem kikelve magamból, nem hagyhattam, hogy az egykori barátnőm konkrétan az higyje, hogy lefeküdtem a jegyesével. Mind a ketten visszafolytották lélegzetüket és csendben maradtak. Meguntam a várakozást, horkantottam egy szánalmasat Kate-nak célozva és visszarohantam a szobámba, az ajtót újra kulcsra zártam, nem akartam, hogy bárki is rám nyisson  így szétesve. Ugyanis sírva, könnyek között hullottam a földre mint egy darab rongybaba, amikor elejti egy kisgyermek. Semmi másra nem volt szükségem, mint Niall ölelésére. Ezekkel a vágyakozó gondolatokkal dőltem el ágyamon, lábaimat felhúzva, valami még mindig olyan érzést kelltett gyomromban, mintha késsel vagdalták volna belülről. Már egész héten nem kellett mennem dolgozni, azaz volt négy kerek napom, mivel még csak csütörtök volt. Eltelt bő két óra, addigra már lecsillapodott a lenti vita, de a gyomromban lévő fájdalom nem. A szobámba telepedett csendet lenti ajtócsapódás szakította félbe, majd rá két percre valaki az én ajtómon dörömbölt. Mivel a kulcs rá fordítva helyezkedett el az ajtóban, belülről, így nagy nehezen fel kellett tápászkodnom kinyitni.
  - Szia!-rontott be kérdezés nélkül Niall, engem gyorsaságával majdnem fellökve, mire felszisszentem a fájdalomtól.
  - Uhh bocsi!-húzta el száját és mintha régi jó barátok lettünk volna levágódott az ágyra, én pedig mellé ültem, hasam továbbra is fájt, már hányingerrel cifrázva.
  - Mit keresel itt?-probáltam szolídan feltenni a kérdést, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
  - Téged! Filmezhetnénk! Elterelem a figyelmedet..-mutatott hasam felé, mire csak elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy akkor is feltud vidítani, mikor legszívesebben levetném az életemet egy hídról, egyenesen a mélybe. Egy fej rázással tértem vissza gondolataim közül, Ő addigra már a dvd lejátszóba pakolta be a Démonok Között című filmet, még nem láttam de a címből vettem, hogy horror.
  - Horror, de nem vészes!-biztatott és lefeküdt mellém, mivel én már addigra elterültem az ágyon. A filmkockák pörögni kezdtek, olyan részek jöttek ahol kénytelen voltam Niall-hez bújni, amin Ő csak vigyorgott. Még mindig fájt a hasam, ezt észre is vette. Váratlanul felhúzta pólómat és az adott fájó részt kezdte simogatni. Mélyeket sóhajtottam, egyszer ki is néztem az ablakon már délután öt órát ütött az óra. Ezt sem akartam elhinni, hogy vele rettenetes gyorsan ment az idő. Már a második filmet néztük, csendben. Nem kérdeztünk semmit, így is pontosan értettük egymást. Meleg tenyere végig hasamon pihent, a fájdalom el is tűnt. Talán az érintésétől, talán mástól, nem tudom. Már csak arra emlékszem, hogy magához ölel, ad egy puszit, majd elalszunk.
/péntek reggel/
Valaki halk szuszogása csiklandozta nyakamon lévő bőrt. Kinyitottam látókáimat és másik kettővel találkoztam közvetlen közelről, ugyanis Niall-el orrunk már-már egymáshoz ért.
  - Kate? Ha ezt megtudja!-pattantam fel hirtelen.
  - Nyugi! Tegnap este összevesztünk, és lelépett! Haza se jött!-probált lenyugtatni, már felülve az ágyba. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt visszafekve mellé, de a plafont nézve.
  - Gyere ide! Fáj még?-nyúlt felém, közelebb húzodott és magához ölelt. Tiltakoztam volna, de azaz isteni illatta teljesen elvette eszemet, ezért nem is tudtam válaszolni. Szinte de ja vu érzésem volt, hisz ez tegnap este is megtörtént, ölelés nélkül. Tökéletes idilli, romantikus pillanatunkat lépcsőről származó trappolás szakította ketté. Niall felpattant, de az ajtómban állva még visszanézett.
  - Ha kérdezi, csak beszélgettünk!-kacsintott és elment. Én pedig ott feküdtem az ágyamon, egyedül, vigyorogva, a takarót szorongatva ami teljesen átvette az illatát...

11.rész:Bizonytalan..

Sziasztok! Hatalmasnagy késéssel de itt az új rész! Ennek az oka az volt hogy megírtam a részt de a microsoft word szépen kitörölte magától, de nem is szaporítom a szót olvassátok a részt, ha tetszett jelezd kommenttel vagy iratkozz fel  #Tessa

Hamar rájöttem hogy a Szöszi van velem ebben a remek és egyben nagyon kínos pillanatban. Nem értettem minek hisz Kate párja. És nem értem őt, utálom és imádom azt a remek, de hülye fejét. Szeretném ha vége lenne ennek az egésznek, de elveszíteni sem szeretném Niallt. Túl fontossá vált az életemben, ő lett az értelme. Ki kell jelentenem. Azt hiszem szeretem, nem tudom hogy juthattam el idáig. De semmit nem tehetek, hisz Mást választott, azaz nem engem. Szóval a lényeg ez lenne. Gondolataimban nem sokáig tudtam eszmélni, mivel Ni nem bírt csendben maradni.
- Beszélnünk kell Sarah!
- Nincs miről Niall.
- Akkor te nem gondolod hogy esetleg van köztünk... - félbe kellett szakítanom mivel nem volt értelme tovább beszélnem erről vele. Tudom hogy nem hagyná ott Kate-et. Főleg nem miattam, különben sem vagyok olyan lány aki elvenné más pasiját. Még az is rá dob egy lapáttal hogy ő a legjobb barátnőmé, vagyis csak a volt legjobb barátnőmé. Nem sokat kellett sétálnunk hazáig de ő lehajtott fejjel ballagott, na jó. Én sem voltam a legjobb kedvemben de azért ennyire nem lehet ilyen velem. Elég rég óta ismer ahhoz hogy tudja milyen vagyok. Tudja hogy állandóan bűntudatom lesz az ilyenek miatt. Ennyire nem lehet köcsög velem. Rám nézett mire én elmosolyodtam. Nem tudom miért de mást már nem tudtam csinálni. Sok minden történt velem mióta megismertem. Jobb ember lettem, sőt azóta hogy mindent megbeszélek vele nem is gyújtottam rá. Megváltozott az életem miatta. Jó hatással van rám, lehet hogy jól is mutatnánk együtt de Kate soha nem viselné el. Az is meglehet hogy bosszút állna vagy hasonlót.
- Nem lehet Niall.
- De miért? Nem lehetne, hogy legalább egy kicsit átgondold? Kérlek Sarah, tudod hogy mi mindig is összeilletünk. Csak nem gondoltunk bele. Én nemrég rájöttem hogy nem szeretem Kate-et. A szüleim miatt van az egész. Kérlek! Csak annyit kérlek gondold át! – annyira aranyos volt de én viszont...
- Sajnálom de nem lehet – berohantam a szobámba. Mást nem igazán tudtam tenni, csak ez az egy dolog volt biztos. Bezártam, hogy méh véletlenül se  jöjjön utánam, ha akar ha nem. Utáltam az ilyen pillanatokat. Egyik pillanatról a másikra zuhantam a földre. Se kép, se hang. Azt hiszem elájulhattam.

/Másnap reggel/
Hatalmas fej és hasfájásra keltem fel. Nem tudom mit érezhettem de reméltem elmúlik. Borzasztó volt, olyan mintha késsel vágnák fel a gyomrom. Le kellett mennem reggelizni de előbb lecsekkoltam a telefonomat. Egy halom messengeres üzenet Nialltől, amiben harmincezerszer leírja hogy menjek le mert Kate szeretne kérdezni valamit. Úgy voltam vele, hogy miért ne annyira biztos nem lehet borzalmas. A konyhában először Niallt szúrtam ki aki odajött megkérdezni hogy szerintem mit akar Kate. Nem válaszoltam, hanem inkább odamentem és szépen egyszerűen megkérdeztem mit akar mondani.
- Niall, gyere te is mert nem csak én kérdezem ezt Sarah-tól. – Már megilyedtem mit akarhat, de előre nem tudhatok semmit. Annyi  biztos hogy nekem rossz dolog lesz.
- Sarah! Arra szeretnélek, pontosabban szeretnénk megkérni téged,  hogy szervezd meg az esküvőnket. – elállt a szavam ettől az egész szarságtól, és ahogy áttam nem csak én fagytam le, hanem Niall is. Látszott hogy Kate ezt is nélküle döntötte el.
- Kate! Nem zúdíthatod ezt egyből a nyakába! És amúgy is, megtudhatom kivel beszélted meg? Mert velem ugyan nem.
- Sarah kérlek válaszolj. Ez számunkra nagyon fontos.
- Kate, beszélj a magad nevében! – Ni-n látszott az idegesség és a megterheltség. Tudta hogy be fog következni ez a nap de ő még várni akart, a megfelelő pillanatra.
- Ezzel mit akarsz mondani? – hallatszott a félelem hangjában, amit fejlehajtással majd egy hatalmas sóhajtással jelzett.
- Azt hogy....

10.rész: Régi ismerős és a vacsora

Sziasztok! Megérkezett a 10.rész! Viszont már van chat is, és ha kommentbe linkelitek a blogotokat vagy a chatbe akkor kiteszem a cserékhez!:) Érdemes megnézni a szereplőket mert lett egy új srác, aki most még kevés szerepet tölt be a történetben, de később picivel több jelentősége lesz:) Köszönjük a kommenteket és a növekvő megtekintést:) Jó olvasást!:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
Az ajtót egy húsz évesnek látszó nő nyitotta ki, igazából ötven volt, de sokkal fiatalabbnak nézett ki. Természetesen megismertem, Ő Kate anyukája, Mrs. Ashmor. Bőre makulátlan, vékony kecsesek a lábai, néhány ékszer a nyakába, tiszta Kate és pontosan olyan, mint egy évvel ezelőtt, hisz akkor láttam utoljára. Feszülő térdig érő szoknyát és vajszínű inget viselt, most, hogy jobban megnéztem még a stílusa is hasonlít egykori legjobb barátnőmére.
  - Üdv itt gyerekek! - köszöntött minket kedvesen, kissé "nyalisan". Mielőtt becsapódott mögöttünk az ajtó hátra néztem, a parkolóba tucat autó állt. Nem családi vacsora? A ház falait fekete színek fedték le, csodálatos bútorokkal. A hatalmas konyhából eléggé hangos beszélgetés foszlányok szűrődtek ki. Besétáltunk az említett helyiségbe. A tizenöt emberből csak Kate apukáját, anyukáját, aki bevezetett minket és pár unokatestvért, akik Kate-é voltak természetesen, csak őket ismertem fel, régen sokat lógtunk együtt. A többi tíz emberhez csatlakoztunk, pontosabban én, Ash, Niall és Kate üdvözöltük az asztalnál ülőket, és helyet foglaltunk. Enni kezdtünk, mikor feltűnt, hogy két szék üres. Ahogy ez a gondolat megfordult a fejembe, csengettek.
  - Nyitom! - kiáltottunk fel szinkronba Niall-el. Pár másodperces hatásszünet után mindenki nevetésbe tört ki, kivétel Kate-t. Végül Mr. Ashmor nyitott ajtót. Hangos trappolás, majd egy nagy barna lóbonc jelent meg a konyha ajtajában. Vigyor kerekedett a fiú arcára, belém csapott a felismerés.
  - Klaus! - pattantam fel reflexszerűen. Az egyik unokatestvérem volt, akit biztosan Chris hozott magával, hisz pár perccel később Ő is belépett.
  - Sarah! - ölelt meg szorosan. Pontosan két éve annak, hogy nem láttam. Nagyon örültem, majd kicsattantam. Pár percig ölelgettük egymást, hátamat égette Niall féltékeny(?) tekintete. Leültünk, pontosan egymással szembe Klaus-sal. Végig hülyéskedtünk, szórakoztunk, rugdaltuk egymást az asztal alatt, megszakadtunk a nevetéstől, de aztán a sok-sok ember kínos kérdésekkel kezdett bombázni engem.
  - Azt hiszem megkeresem a mosdót! - tettem két kezemet az asztalra és feltápászkodtam. Elindultam a lépcsőn felfele, de volt egy bibi. Nem tudtam merre van a mosdó. Kikötöttem egy teljesen idegen helyen. Levágódtam az ágyra, és hosszan fújtam ki a levegőt.
  - Végre megszabadultam azoktól.. - mondtam magamnak, kicsit se halkan. Úgysem hallhatta senki, hiszen egyedül voltam, vagyis azt hittem.
  - Én is így vagyok vele, nyugi! - nevetett fel valaki az ajtóban állva. Szívem biztosan kihagyott egy ütemet, de aztán felültem és rájöttem, hogy a bolond Klaus az.
  - Ahh..a frászt hoztad rám! De akkor nem vagyok ezzel a véleménnyel egyedül! - röhögtem fel. Megpaskoltam a mellettem lévő helyet, becsukta az ajtót és leült. Biztosan eltelt tíz perc, nagyon jól elbeszélgettünk, sokat mesélt Kanadáról ahova kiköltözött, én pedig mosolyogva hallgattam. Megszokásunk volt nagyon régen, hogy szana-szét csikiztük egymást, hát ez most is megtörtént. Hangos nevetésünket ajtó nyitódás fojtotta vissza.
  - Bocsi ha megzavartam valamit-fintorgott Niall. Mit keres itt? - De elvagytok tűnve már vagy húsz perce! - magyarázkodott az ajtófélfának támaszkodva.
  - Szerintem beszéljétek meg! - slisszolt ki az ajtón Klaus. De mire is célzott ezzel? Nem tudom. Egyedül hagyva az ír fiúval engem, aki a távozott után bevágta az ajtót és szinte követelőző szemekkel vizslatott.
  - Ki ez a srác? - szűkítette össze szemeit, mondhatni undorodva.
  - Az unokaöcsém!-itt büszkén elmosolyodtam.  - Inkább magyarázd el mi volt a múltkori! - értetlen szemeket meresztett rám, ezért folytattam. - Mond el, hogy mit érzel Kate iránt! - nem gondolkodtam, kicsúszott a számon az amire igazából kíváncsi voltam, biztosan csak a kis pezsgő szállt a fejembe. Szemeit pár másodpercre szorosan lehunyta és mélyet sóhajtott. Miután visszanyitotta látókáit azzal a ‚Te ezt nem értheted’ arckifejezéssel bámult mereven rám, üveges tekintettel. Nem szólt semmit se, én pedig nem értettem semmit.
  - Akkor elmondom! Szerettem, tényleg. Aztán kiderült, hogy csak érdekből van velem, a családjaink miatt! Elmúlott az amikor ránézel és remeg a lábad, amikor ellep a rózsaszín köd! De erről csak te tudsz, így azt is tudhatod, hogy én - szakította félbe mondatát Kate hangja a küszöbről. Próbálkozott a mosollyal, ami természetesen sikerült is, de látszott, hogy nem igazi. Most nem volt dühös, sem haragos. Azt hiszem tökéletesen játszotta a szerepét. Együtt, szótlanul visszamentünk a konyhába. Roppantul elszaladt az idő, már este hét órát mutatott a bizsu karórám. Mr. Ashmor kiterelt minket a hatalmas nappaliba, míg a vacsora második fele elkészül. Néhányan beszélgettek, Olívia, azaz Kate anyukája szegény Niall-t nyaggatta az eljegyzéssel kapcsolatban. Én meg csak ott ültem a kanapén, és bámultam a szerepüket játszó színészeket a tévében. Ujjaimmal doboltam a combomon, közben azon gondolkodtam, hogy vajon mit is szeretett volna mondani Niall amikor jegyese félbe szakította. Talán azt akarta mondani, hogy nem vagyok számára közömbös? Ugyan dehogy! Sarah hova gondolsz, a barátnőd jegyese! Egészen addig ‚nyaggattam’ magamat ezekkel a kitalációkkal amíg az egyik aranyos kislány le nem ült mellém.
  - Téged hogy hívnak? - nézett rám aranyosan, amitől nekem azonnal mosolyognom kellett. Milyen ártatlan, fogalma sincsen még, hogy az élet milyen kemény is tud lenni.
  - Sarah vagyok, és te? - simogattam meg arcát, mire felkuncogott.
  - Sabrina! És mond szerelmes vagy? Én igen, van egy fiú az oviban! - áradozott kissé pöszén, de ez csak még aranyosabbá tette az egész szituációt. Valahogy a kisugárzása megnyugtatta szívemet, viszont a kérdése újabb kételyeket tépett fel bennem.
  - Nem, nem vagyok az! - kacsintottam rá, igazából nem is tudtam a választ. Hirtelen a kis testét egy anya védelmező kezei emelték el a kanapéról.
  - Bocsánat a sok buta kérdésért! - mosolyodott el Sabrina édesanyja, simogatva kislánya szőke tincseit. Közölte, hogy még a vacsora előtt el kell menniük, így már nem is beszélgettem többet a lánnyal, se az anyukájával. Újra egyedül éreztem magamat, hiába voltam társaságba, mégis a magány húzta a padló fele lelkemet. Mielőtt elkezdtem volna agyalni Niall-en addigra már bent helyezkedtünk el a konyhában. A lehető leggyorsabban elfogyasztottam az ételt.
  - Szerintem én haza indulok! - tisztába voltam vele, hogy vagy egy órás séta lesz, de nem érdekelt. Nem akartam Niall-el egy helyen tartózkodni. Vagy inkább nem akartam azt az érzést amit Ő okozott, igen erről van szó. Mindenkitől elköszöntem, kivételek a lakótársaim mivel velük ma még minden bizonnyal találkozom, őket úgy hagytam ott, hogy ‚majd gyertek’. A konyha ajtóból még visszapillantottam a kisebb ‚tömegre’, egyedül Niall tekintete volt aggódó, de zavart is. Mindenki más arcán a felhőtlen boldogság tükröződött. Miután a házi gazda kikísért a sötét úton, magányosan, összezárva agyszüleményeimmel sétáltam. Járt az eszem, mint a gép, hihetetlen elképzeléseim születtek Niall-ről, meg arról amit mondani akart. Legalább tíz percet sétálhattam, mikor valaki futólépéseit hallottam meg magam mögül. Szemeim kipattantak, majd' elállt a lélegzetem amikor a ‚titkos idegen’ kezét gyengéden szám elé helyezte. Várjunk! Mi van? Gyengéden?
  - Shht! Csak én vagyok! - szívemről hatalmas kő esett le..

9.rész: Indulás

Sziasztok! Itt az új rész! Jó olvasást!:)
#Tessa

/Kate szemszöge\

 Na ne már... Egy Kate családjával lévő idill délutánunk lesz. Ash nem volt  ezeken a dolgokon, de most eljött. Kate biztosan említette neki, hogy lesz pár rokon, akik nő neműek és olyanok, mint a barbie babák. Csak engem és Ni-t lepte meg ez az egész dolog. Inkább nem is szóltam semmit, csak felálltam az asztaltól vetettem még egy pillantást Niall-re, majd felballagtam a szobámba. Átöltöztem, majd bekapcsoltam a tv-t. Nem ment semmi érdekes, ezért beraktam a pendrive-ot, és elkezdtem nézni egy random filmet. Tizenöt perc után álomba merültem. Nem volt különösebb álmom, ugyanaz mint mindig. Egy álom egy varázslatos sráccal, és az álom végén megcsókol. De hisz, ez csak egy hülye álom és sohasem fog valóra válni.
/a vacsora napja/
Elkezdtem öltözködni, míg Kate be nem rontott a szobába. Sírva leült mellém majd rám nézett.
- Kate? Mi a baj? – próbáltam együtt érző pillantást vetni rá, de valahogy olyan „mi a faszt keresel a szobámban” lett.
- Niallel összevesztünk... megint.. -
Nem tudtam mit mondani neki. Hisz biztosan a vacsora miatt vesztek össze. Őszintén nem érdekel mi lesz velük. Lehet hogy ez bunkóság, de én így gondolom. Várva válaszomra, rám nézett, majd az ajtóban álló Niall-re. Tudtam hogy ott áll. Mikor Kate mondta mondandóját én össze vissza nézegettem, és megpillantottam öt. De csendre intett mielőtt még megszólalhattam volna. Nem szóltak egymáshoz, míg Kate sírt Niall dühös volt. De ennek az okát ki kellett derítenem. Arra a döntésre jutottam, hogy kimegyek a szobámból, had beszéljék meg a dolgaikat. Átmentem Ash-ez beszélgetni, de főként kideríteni a dolgokat. Igazam volt, a vacsora miatt vesztek össze.

/fél órával később\

Kate bekopogott az ajtón, és elkezdett beszélni.
- Öltözzetek tíz perc múlva indulunk!-
Fura hanggal beszélt hozzánk. Semmilyen kedve nem volt, ahogy nekünk sem. Niall és Kate sokáig birtokolták a szobámat, addig én Ash-nél voltam. Szó nélkül átmentem kuckómba. Passzos fekete pólót és térdnél szaggatott nadrágot húztam fel, tornacipővel. Lekullogtam a lépcsőn, nekem kellett bezárnom az ajtót. Beszálltam Kate autójába. Ash-el hátul ültünk, Chris másik autóval ment. Úgy tűnt hogy csak rám vártak, na meg a lassan kullogó Ash-re, aki valahonnan a hátsó kertből jött, azt hiszem telefonált. Sokat utaztunk míg el nem értük a hatalmas Ashmor birtokot. Kate lefékezett majd tisztázta a ”szabályokat”. Nyitódtak a kapuk majd bementünk autóval a „házi-parkolóba”, kiszálltunk és kopogtattunk a bazi nagy ajtón...