13.rész: Megváltoztam

Na sziasztok:8 Meghoztam az új részt. Nagyon sok meglepődöttség lesz ebben a részben amire talán a címből is tudtok következtetni:) És nagyon szépen szeretném/szeretnénk megköszönni azoknak akik olvassák/feliratkoztak/kommentelnek a blogunkhoz. Így még nagyobb örömmel csináljuk ezt az egészet. Na de nem húzom tovább az időt, ha tetszett iratkozz fel, kommentelj:)

#Tessa

/Sarah szemszöge

Még körülbelül ott feküdtem öt percig az örömömben amíg nem hallottam meg a veszekedés hangját. Ismételten. Kate hamarosan idegesen bejött a szobámba, de megijedtem tőle mivel egyből magunkra zárta az ajtót. De ő csak nézett majd az ajtónak támaszkodott, és lerogyott a földre. Nem akartam rossz barátnőt, se a mindig megbocsátó kis hülye libát játszani, ezért úgy döntöttem hogy odamegyek, és leülök mellé. Nem szólt semmit csak nézett és nézett. Majd beszélni nyitotta száját, de nem mondott semmit. Láttam ahogy könnybe lábadt szeme és elsírja magát. Borzalmas volt. Nem gondoltam volna, hogy azok után amik történtek Kate és köztem még tudok így tekinteni rá. Megváltoztam. Úgy érzem el tudom viselni őt, nem hányok attól amit művel. Ez azért van mert szeretem. Hiába a "volt" legjobb barátnőm, akkor is szeretem mint barátként. Nem értettem magam, azóta hogy megtudtam hogy megcsalja Niallt azt hittem nem fogom tudni elviselni. De aztán át kellett gondolnom miket éltünk át együtt, és elsírtam magam mellette. Könnyes szemmel öleltem át. Nem érdekelt mit tett, vagy éppen én mit tettem. Ő akkor is a legjobb barátnőm, ha utál is nem érdekel. Bármit mond rólam azt is leszarom. Mert ő az egyetlen olyan ember,
Aki megértett mikor szerelmes voltam.
Aki megvigasztalt mikor szomorú voltam.
Aki ha kellett anyjaként viselt.
És aki.. Igazán ismert engem.
Már patakokban folytak a könnyeim, nem hittem hogy fogok ennyit sírni. Muszáj volt megszólalnom mert már nagyon rossz volt hallani ezt a fülsüketítő csendet.
  - Mi történt?
  - Összevesztünk. Megint... - nem bírtam tovább. Ismételten sírtam és sírtam.
Már a depresszió zaklatott ezért, elráncigáltam magamat és Kate-et az ágyhoz. Bekapcsoltam az egyik kedvenc filmemet. A ha maradnék-ot. Egyikünk sem bírta ki sírás nélkül. Végül megbeszéltem Kate-el, bármennyire is fájt, hogy béküljenek ki Niall-el. Kiment majd elfeküdtem az álmosság miatt. Arra keltem, hogy valaki eszeveszettül dörömböl az ajtómon. A lehető legkomásabb fejjel kinyitottam. Ash állt ott. Kisírt szemekkel, és elázott fejjel. Beengedtem és megkérdeztem mi történt.
  - Eláztam. És arra a személyre gondoltam akit a világon a legjobban szeretek, de tudom hogy ő sohasem lehet az enyém -nem bírtam, nem akartam de kiejtettem a számon ezt a szót.
  - Kire?
  - Azt még egyenlőre nem mondhatom el. De szeretnék kérdezni tőled valamit amiből talán lekövetkeztetheted - előre féltem válaszától, de inkább csak bólogattam neki.
  - Szeretsz? - nem válaszoltam csak néztem előre rá. Mivel látta hogy nagyon kínos nekem ez a pillanat még rátett egy lapáttal.
Mivel odahajolt és megcsókolt....