*Sarah szemszöge
Lassú, forró csókban forrtunk össze. Ez volt az első igazi csókunk, olyan érzés kapott el mintha minden sérelmünket “átadtuk„ volna egymásnak. Nem tudtam neki ellenkezni, megtörtént. Lehet, hogy nem nagy dolog, de tisztába voltam azzal, hogy elárultam a legjobb barátnőmet, akivel ráadásul most rendeződött a kapcsolatunk. Hiába hoztam fel több ezet érvet az mellett, hogy toljam el magamtól, nem tettem. Csak álltunk egymást ölelve, csókolva, de már nem a szoba falánal hanem a kellős közepén. Levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól.
- Hát..Meglepődtem, hogy nem toltál el!-kuncogott fel édesen és kezemet megfogva maga mellé rántva engem. Mikor már feküdtünk ezeket a szavakat suttogta fülembe:
- Tartsuk titokba! Kate ma este elmegy, két napot nem lesz itthon, nekünk pedig lesz időnk egymásra!-puszilt bele hajamba és mint egy féltő édesapa úgy szorított magához.
- Rendben! Az esküvő utánig birjuk ki!-hajtottam rá fejemet mellkasára és lassan álomba szenderültünk, mind a ketten..
/másnap reggel/
Arra ébredtem fel, hogy valaki erő teljesen bámul. Lassan, de biztosan szememet megtörölve felültem és egy ágy szélén ülő, vigyorgó Ash-el találtam szembe magamat.
- Nem mondom el senkinek!-suttogta halkan, továbbra is vigyorogva, azt hiszem lemondott rólam. A meglepődöttség azonnal kiült arcomra hisz Niall ott szundikált édesen mellettem, egyből megértettem miről beszélt Ash.
- Úristen! Menj már ki!-pattantam ki az ágyból szinte üvöltve, hát ezt nem kellett volna mert az eddig édesen alvó ír fiú azonnal felébredt.
- Mi folyik itt?-dörgölte meg szemeit és felült. Tekintete köztem és lakótársam között cikázott.
- Na én mentem! Csak nyugodtan, Kate elment, két nap múlva jön!-vigyorgott a reggeli zaklatónk perverzül majd azonnal távozott. Niall megkönnyebbülten sóhajtott és visszadőlt az ágyba. Hogy bírja ilyen könnyen venni?
- Ash a legnagyobb spicli akit ismerek! Nem hagyhatjuk ennyiben!-morogtam és mellé dőltem. Fejét bele nyomta a párnámba és nevetni kezdett, mire én enyhén háton vágtam mivel hason feküdt.
- Hé!-mordult fel. Pozíciót váltott, elkapta csuklomat és magára húzott, éppen megcsókoltuk volna egymást, mikor kopogtak a szobaajtón.
- Sarah! Én vagyok az, Kate anyukája! A fura hajú fiú azt mondta itt vagy!-hallottam meg legjobb barátnőm anyukájának lágy hangját. A mellettem fekvő fiú szemei kipattantak, állammal a fürdőszoba felé böktem, Ő bement oda, én pedig ajtót nyitottam.
- Üdv!-mosolyogtam.
- Szia! Bemehetek?-mosolygott ő is rám. Nagyobbra nyitottam az ajtót így be tudott lépni. Viszont arra nem gondoltam, hogy észre fogja venni a két oldalt besüppedt ágyat.
- Vendéged volt az este?-nevetett fel kicsit furán, majd az ágyra ült.
- Nem, dehogy! Csak..Ash..-harapdáltam ajkaimat össze-vissza és természetesen dadogtam.
- Ohh a fura hajú fiú?-huzogatta szemöldökét. Úgy viselkedett mintha húsz éves lenne én meg a meglepettségtől majd' lehidaltam.
- Uh..Hagyjuk! Mondja miért jött!-tereltem azonnal a témát, közben a szekrényemnek támaszkodtam.
- Kate nem veszi fel a telefont, itt sincs, és a vőlegény sincs meg!-pillantott rám gyanúsan.
- Kate elment két napra, majd jön, gondolkodni ment! Niall elment reggel a boltba, tíz perce!-indokoltam. Még egyszer gyanúsan rám nézett, pár másodperccel később becsapta maga után az ajtót és távozott.
- Kijöhetsz fiú!-kiáltottam fel, Ő meg kijött. Elmeséltem neki a történteket, megcsókolt. Vészes és heves csókcsatát folytattunk, ami ölelkezésbe torkolt. Ölelésünket ajtóm nyitódása törte meg.
- Gondoltam, hogy itt vagy Niall!-nevetett fel gúnyosan Mrs. Ashmor. Mit keres itt?
- Ez nem..-engedtem el a fiút és azonnal magyarázkodni kezdtem.
- Ez nem az aminek gondolom, csak egy baráti ölelés, ugye?-karba tett kézzel prédikált.
- Igen az!-húztam ki magamat, kiálltam igazam mellett. Ugyanis nem tudhatta meg, hogy az ölelés előtt egymás ajkait faltuk. Rohanna vele Kate-hez.
- Mi folyik itt?-jött be szobámba Ash, félre lökve az ajtóból Kate anyukáját és az ágyra vágodott.
- Az volt és kész! Ne tessék teli tömni Kate fejét butaságokkal, ugyanis én meg Ash boldog párkapcsolatban élünk!-fogalmam sincs, hogy mit tudnék kitalálni, más nem jutott eszembe, csak ez..Nem vagyok normális..
Nagyon nagyon jó!! Folytit!! ❤
VálaszTörlés