8.rész: Haragtartó

Sziasztok! Meghoztam a 8.részt!:) Kivételesen Chris szemszögével kezdek:) A megtekintés növekszik!  Köszönjük!:) Jó olvasást!:) xxIsabella

*Chris szemszöge

  - Te itt? - torpant meg a küszöbön Kate, arcára meglepődöttség ült ki.
  - Igen! Hiányoztál! - álltam fel és felé indultam.
  - Annyi a szerencséd, hogy Niall elment Sarah-ért a munkahelyére, így nincs itthon! - vágta hozzám flegmán. Nem szokott így viselkedni, sőt néha letámadott..
  - Kérlek Kate! Beszéljük meg! - vetettem be bociszemeimet. Tekintete lassan, de biztosan megenyhült, mire arcomon győzelemittas mosoly szaladt át. Most ő közeledett felém, kezét vállamra helyezte és megölelt, én pedig válaszul erősen öleltem vissza.
  - Rendben! De akkor ne itt, menjünk el egy kávézóba! - vetette fel az ötletet, ami még nekem is tetszett. Elmondtuk Ash-nek, hogy tartsa a száját, majd elindultunk a kávézóba.

*Sarah szemszöge

Fáradtan estem ki munkahelyem ajtaján, viszont így is két órával előbb elengedtek. Elindultam a forgalmas utcán, mikor egy hófehér Mercedes márkájú autó sofőrje fékezett le mellettem. Megtorpantam, hiába néztem ki ül benne, nem láttam, mert sötétített ablakai voltak. Hirtelen kicsapódott az ajtaja és egy szőke hajú, igazán ismerős srác tolta le napszemüvegét, úgy pillantott rám.
  - Niall! De jó, hogy itt vagy! - nyögtem fel kellemesen, ami kissé félre érthetőre sikeredett. Mivel pont akkor szólaltam meg, mikor mondani akarta, hogy szálljak be, így halkan kezdett kuncogni.
  - Már mondani se kell, hogy ülj be! - nevetett továbbra is, mire én csak bevágódtam mellé. A gázra taposott, eleinte gyorsan ment, de aztán lelassított.
  - Köszi, hogy haza hozol!-hálálkodtam - Nos, hogy-hogy eljöttél? - kíváncsiskodtam.
  - Hát..Elszeretnélek hívni kávézni! - kacsintott rám, mosolyogva biccentettem, hogy benne vagyok és a kávézó fele vette az irányt. Amikor beléptünk a hely ajtaján elég kellemetlen meglepetés fogadott minket, ugyanis Kate és a bátyám nevetve társalogtak egy eléggé eldugott asztalnál. Niall zavaros mosolyt invitált felém és lépeseit bátyámék fele tette meg, követtem őt. ‚Barátnőm’ arcára kétségbeesés ült ki, mikor se szó, se beszéd leültünk melléjük, történetesen én Chris mellett foglaltam helyet.
  - Mi járatban erre? - csavargatta zavartan egyik ujjával haját Kate. Látszott, hogy valamibe bele rondítottunk, de nagyon.
  - Ezt én, vagyis mi is kérdezhetnénk! - vágtam oda flegmán. Esküszöm, ha megtudom, hogy a testvéremmel kavar nem lát soha többet és még a nyakát is kitekerem. De ja vu érzésem volt, mivel pár évvel ezelőtt a bátyám és Kate kavartak, a lány összetörte a szívét, akkor Kate megígérte, hogy egy újjal sem ér Chris-hez.
  - Tudod a családi vacsorát szerettem volna lebeszélni a bátyáddal, mivel ha ezt a házban teszem akkor elméleteket szősz! - vigyorodott el mocskosul. Arcomról lefagyott minden érzelem, mikor a naiv Niall homlokon csókolta a hazudozó lányt.
  - Nem régen még egy tányért akart hozzád vágni te meg ilyen naivan megbocsájtasz neki! - csaptam az asztalra. Nem bírtam tovább ezzel a csürhével ott maradni. Haragszom, haragszom mindenkire, de legfőképpen Niall-re, kisírja magát a vállamon, majd visszaszalad ahhoz az emberhez aki össze-vissza csalja, minden második jóképű pasival. Úgy döntöttem Ash az egyetlen épelméjű akihez ilyen helyzetekkor fordulhatok, ezért gyorsan írtam neki egy SMS-t.
‚Ash! Beszélnünk kell! Gyere az elhagyatott sulihoz! xxS’-pötyögtem be és az említett helyszín fele vettem az irányt. Távolról már láttam, hogy a fiú ott vár, messziről mosolyogva integetett. Ajkaimra nekem is a nevetés első jele húzódott, de még mindig forrtam a dühtől.
  - Szia DühöngőHercegnő! - lepődött meg utálkozó arckifejezésemen.
  - De jó, hogy itt vagy! Kérdeznem kell valamit! - tértem egyből a lényegre. Tisztába voltam vele, ha valaki tudja, hogy Kate és Chris kavarnak az Ash.
  - Neked bármit! Mond! - pillantott rám biztatóan, miközben leültünk egy régi, roncsolt padra. Mély levegőt vettem és mondandómba kezdtem.
  - Szerinted Kate és Chris között történt valami, mióta Kate-nak jegyese van? - lassan ejtettem ki a szavakat számon. Hezitálni kezdett, de aztán egy egyszerű választ adott.
  - Nem! - ajkait beharapta, mint aki nem akarja, hogy leleplezzék a hazugságát. Vagy talán képzelődöm? Megköszöntem neki a választ, az egész találkozás hülyülésbe torkollott. Elköszönt, de én még maradtam. Ott ültem egyedül a sötétbe, akár el is rabolhattak volna. Nem volt nálam semmi, csak telefon meg cigi, még pénz se, mivel azt táskástól Niall kocsijában hagytam. Ahogy ez a név „elhangzott” gondolataimban eszembe jutott minden. Felálltam, megigazítottam ruhámat. Lehet hiba volt, de rágyújtottam. Egy elhagyatott iskola előtt álltam, mint egy rakás szerencsétlenség. Belöktem a régi vasajtót, mert mért ne? Az egész épületet cipőm minimális kopogása töltötte be. Régi teremben találtam helyet magamnak, felfeküdtem egy iskolapadra és agyalni kezdtem. Niall és Kate meztelen teste jelent meg agyamban, hányni tudtam volna, de lehet azért mert féltékenység töltött el? Gondolataim éles mentét valakinek futólépései szakították darabokra. Azonnal feltápászkodtam és az ajtóban álló sötét alakra vezettem látókáimat. Egy hiba volt az egészben, bőre és haja(?) világosabb színben pompázott, mint fekete ruhája, azaz szőke.
  - Meg ne ijedj! Niall vagyok és azért jöttem, hogy haza vigyelek! - tartotta fel kezét védekezés képpen nehogy valami erőszakolónak nézzem és hozzá vágjak valamit.
  - Menj Kate-hez, mielőtt mást visz az ágyába helyetted! - mutattam rá flegmán.
  - Hogy mondhatsz ilyet? Ő igenis hűséges! - védte be jegyesét. Röhögés szakadt fel torkom mélyéről.
  - Inkább menjünk! - állítottam magam talpra. Győzelemittasan elvigyorodott, biztosan azért amiért nem kellett könyörögnie, hogy vele menjek. Csak azért mentem vele, hogy ne kelljen sétálnom hazáig. ‚-Dehogy Sarah! Azért jöttél vele, mert azt akarod, hogy megdöntsön!-’súgta egy belsőhang amitől a hideg kirázott. Bevágódtam autójába, ma már másodszor. Csend telepedett le közénk, amit Ő tört meg rekedtes hangjával.
  - Megint cigizel? - célzott a kezemben lévő szálra ami már a második volt, kifújtam a füstöt.
  - Igen - válaszoltam egyhangúan. Haragudtam rá, de mégis kívántam.
  - Dobd el! - telibe taposta a féket, mivel nem voltam bekötve kissé előre buktam.
  - Nem! - szűkítettem össze szememet.
  - De! - vágott vissza. Lemondóan sóhajtottam és egy utolsó szívás után kidobtam az ablakon a csikket. Elégedetten mosolygott, újra beindította a motort, azaz újra úton voltunk. Elég érdekes dolgokról fantáziáltam hazáig. Úristen, mi van velem? Begurult a garázsba, innen pedig ketté váltak útjaink. Ő lent maradt a konyhába, én meg felmentem a szobámba. Pár perc se kellett mire kopogtak. Unottan kikiabáltam, hogy bejöhet az illető.
  - Gyere le, Kate összehívott minket! - mutogatott zavartan Niall. Érdekelt mit akar mondani. Együtt lementünk a konyhába, ahol Kate, Ash és még Chris is ott volt. Helyet foglaltunk az asztalnál, csak barátnőm állt fel, mosolygott, de kifejezetten Niall és Chris között cikázott a tekintete.
  - Arra szeretnélek titeket kérni, hogy legyetek holnap szabadok, mivel családi vacsorára megyünk a szüleimhez! - jelentette ki, ellentmondást nem tűrően. Na ne..

7.rész: Találkoztunk...

Sziasztok! Meghoztam a 7.részt. Bocsi hogy megint nagyon rövid
lett. De nagyon szépen köszönjük, hogy ennyi embert érdekel a blogunk! Nagyon sokat jelent ez nekünk. Ha tetszett a rész jelezd kommentel, iratkozz fel :)

#Tessa

 *Sarah szemszöge
Reggel bánatomra korán kellett kelnem, a munka miatt. Kiszáltam az ágyból és elkezdtem öltözködni. Egy kék ing, és egy kék farmer mellett döntöttem, a fekete tornacipőmmel együtt. Elindulva, az ajtóból még visszanéztem és meglepetésemre megpillantottam Ash-t ahogy éppen lesétál az emeletről. Inkább gyorsan elindultam nehogy valamelyik lakótársam észrevegyen. Pár perc múlva már megláttam a hatalmas felhőkarcolót. Elgondolkoztam mi fog várni a munkahelyemen, sürgés-forgás biztos hogy lesz. Hirtelen kipattantam a gondolataim világából és bementem az ajtón.
  - Jó reggelt, Sarah! Késett öt percet! - utáltam a főnökömet, és szerintem ez felőle is kölcsönös volt.
  - Elnézést, a késésért- próbáltam bocsánatot kérni, de ez nem az erősségem.
  - Jólvan, de most menjen az irodájába!-Inkább már nem válaszoltam csak elindultam a lift felé. Balszerencsémre, egy tábla állt kint ami arra figyelmeztetett, hogy: „A lift most nem üzemel! Kérem fáradjon a lépcsőházhoz!”
De jó, most sétálhatok harminc emeletet. Örülhetek ha egyszer az életbe felérek. A lépcsőzés amit meg kellett tennem csöndben telt.  De aztán csodák-csodájára felértem. Már a kilincsért nyúltam, de valaki utánam kiáltott.
  - Sarah! - ismerős hang ütötte meg a fülemet. Chris volt az.
  - Chris?! Te mit keresel itt? - picit hallatszodott a gyanakvodás a hangomon.
  - Gondoltam meglátogatlak. Hol voltál eddig? Már tíz perce itt ültem rád várva!-pillantott rám zavaros tekintettel.
  - Elromlott a lift!-ráztam meg fejemet fintorogva.
  - Dehogy, én azzal jöttem fel!- nem válaszoltam csak, elkezdtünk szinkronban nevetni. Én bememtem az irodámba Chris pedig elment valahova. Nem tudtam hova megy, de nem követtem. Leültem a laptopom elé és kezdőthetett a fárasztó munka.                              
 *Chris szemszöge
Miútán eljöttem a hugomtól egyből régi lakhelyem felé vettem az irányt. Rég láttam Kate-et és ez már nagyon zavart. Igazából nem is annyira Sarah miatt jöttem. Nem azt mondom hogy nem szeretem, de engem Kate most jobban érdekelt. Meg akarom szerezni attól a Niall gyerektől de nagyon sürgösen.
Semmivel nem törődve csaptam ki majd eztán be az ajtót.
 - Chris? Te itt? - a legjobb haverom Ash köszöntött.
  - Csá tes'. Kate? - egyből a lényegre tértem. Nem akartam megbántani de már nagyon rég nem láttam és hiányzik a hangja.
  - Még nincs itthon, de megvárhatod a szobájában!- perverz mosolyt vetett arcára, de ettől még jobban hiányzott Kate. Felmentem a szobájába, és ráfeküdtem az ágyára. Körülbelül fél órát ültem a szobába de aztán bejött Kate.....

6.rész: Nyílt lapokkal

Sziasztok! A 4.részhez egy komment sem érkezett, ez kissé elszomorított:/ Kommenteljetek, és iratkozzatok fel, hogy tudjam/tudjuk tetszenek a részek:) Viszont köszönjük az egyre növekvő betekintők számát:)*-* Itt a 6.rész, jó olvasást!:) U.I.: bocsi, hogy lapos és unalmas lett:/ xxIsabella

*Sarah szemszöge

Megálltam a fürdőszoba ajtajában, szorosan tartottam a törülközőt nehogy lecsavarodjon rólam.
- Mit szeretnél? - néztem Ash-re az ajtófélfának támaszkodva. Fejemben a tegnap esti csók járt, nem tehettem róla, ha csak ránéztem lakótársamra mindig eszembe jutott.
- Én sajnálom a tegnap estét! Tényleg! - emelte fel fejét és bűnbánó szemeket meresztett rám.
- Tudod te is, hogy te másztál rám! - rántottam meg vállamat hanyagul. Úgy tettem mintha nem is érdekelne ez az egész, de nagyon is megrendített.
-Ne mond, hogy nem élvezted!-kacsintott rám kajlán, de elnevette magát, mire belőlem is nevetés tört ki.
- Annyira hülye vagy! Felejtsük el inkább ezt az egészet! Tudjuk, hogy hiba volt! - adtam meg magamat, olyan érzésem támadt mintha szívemről egy hatalmas kő esett volna le.
- Tereljük ezt a témát! Hallottad lent a kiabálást? - sóhajtott fel.
- Umh..Nem..De inkább felöltözök, mert ez így kicsit ciki! - mentem a szekrényhez. Csőgatyát, trikót, fehérneműt vittem be magammal a mosdóba, felrángattam cuccaimat és visszacsoszogtam Ash-hez, aki már az ágyamon feküdt. Csend honolt a szobámba, sőt, az egész házba. Az idilli képet hangos csörömpölés, eztán ajtócsapódás törte ketté. Meglepődve néztem lakótársamra. Egyszerre pattantunk fel a fekvőgarnitúráról, szaladtunk le a lépcsőn. Ash a nappaliba, míg én konyhába rohantam ahol Kate szedegette a tányér szilánkokat a földről. Szemeim kikerekedtek, azonnal mellé guggoltam és segíteni kezdtem.
- Mi történt? - dobtam ki a kukába a darabokat, aggódóan fordultam „barátnőm” felé.
- Niall beidegesedett, összetört egy tányért, majd lelépett! - könnyek gyűltek a szemébe, de valamiért olyan érzésem lett, hogy hazudik és a könnyei sem igazak. Megszeppentem, nem így ismertem Niall-t, mint aki egy idegbeteg barom.
- Megkeresem! - vetettem fel az ötletet, ott is hagytam Kate-t. Kabátot rántottam, cipőt húztam, a fűző bekötésekor tűnt fel, hogy kezemből folyik a vér, elvágta a szilánk. Zsepit fogtam rá, nem fájt, csak vérzett.
- Ash elmentem! - kiabáltam vissza már a küszöbön állva. Becsaptam magam mögött az ajtót. Arcomat megcsapta a csípős szellő. Agykerekeim forogni kezdtek, hogy hova is mehetett. Belegondoltam ha én kerülnék ilyen helyzetbe hova mennék. Volt egy régi, elhagyatott hely pár utcányira innen, én mindig oda szoktam menni, ha gondolkodásra volt szükségem. Lábaim tudták az utat, közben egy kukába kidobtam a zsebkendőt. Teli grafitizett falak között sétáltam el, amikor hirtelen megpillantottam azt az elhagyatott hidat, amin valaki fekete kabátban, felhúzott lábakkal üldögélt. Arra vettem az irányt, megkocogtattam az illető vállát, ki lerántotta kapucniját, így már fel is ismertem.
- Hello Niall! - mosolyogtam rá biztatás képen.
- Szia! -köszönt vissza egyhangúan.  
- Leülhetek? -idióta kérdés volt, de nem tudtam mit kéne mondanom, és azt sem, hogy minek is jöttem utána, talán tudni akartam mi van vele. Gondolatmenetemből egy erős kéz rántott ki, egyenesen lefele kezdett húzni, ez által leültem az ír fiú mellé. Miért kell ilyeneket csinálnia? Nem lett volna egyszerűbb csak azt mondania, hogy „Igen, leülhetsz”? Megráztam, majd lehajtottam fejemet. „török” ülésbe tettem lábaimat. Csend szállt le közénk, amit ő tört meg.
- Mit keresel itt? - vetette nekem hanyagul.
- Téged - magam elé meredtem, úgy beszéltem hozzá.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - fordította felém fejét kíváncsian Niall.
- Az mindegy. Te mondd inkább mi történt? - ráncoltam össze homlokomat és felé fordultam teljes testtel.
- Tudom, hogy azt mondta én törtem szét a tányért, de egyáltalán nem így volt! Összevesztünk, majd hozzám akarta vágni! - rázta meg fejét kissé dühösen. Szemöldökömet felhúztam, nem akartam elhinni, hogy Kate valahe veszélyeztetné bárki életét is, plána a vőlegényéét. Nagyot nyeltem, belegondoltam, hogy mi történ volna ha velem veszik össze és engem talál be a tányérral. Gondolataim kissé elkalandoztak.
- Hahó itt vagy? - lengette meg kezét a fiú arcom előtt.
- Persze! - erőltettem kínos mosolyt ajkaimra.
- Beszéljünk nyílt lapokkal! - csapta össze kezét-Ki vele, mi történt tegnap éjjel!-húzott pimasz vigyort arcára.
- Hát..Ash..Kicsit megcsókolt! - nem néztem szemeibe, nem tudom miért, de nem mertem, sőt nem akartam.
- Hogy lehet valakit kicsit megcsókolni? - nevet fel aranyosan, amin kicsit meglepődtem, hisz azt hittem mélyebben fogja érinteni ez a téma. Újra rávezettem tekintetem, így eszméletlen gyönyörű szemeivel találkoztam. Nevetése miatt az én számra is mosoly húzódott. Sokat beszélgettünk, talán órákig, már esteledett, úgy öt-hat óra lehetett. Sok mindent megtudtam róla, többek közt azt is, hogy kije és mikor halt meg tüdőrákban. Haza fele tartottunk, a csendes utcát párhuzamos hahotánk tette hangossá.
- Menjünk el valahova! Nem akarok még haza menni! - torpant meg a ház előtt. Agykerekeim forogni kezdtek, a buli az ki van zárva, egy ideig nem teszem be a lábam egyetlen szórakozóhelyre sem. Tovább agyaltam, mikor ötletem támadt.
- Parkba! Stipi-stopi enyém a hinta! - röhögtem fel. Egyszerre kezdtünk rohanni a köztér felé. Sikeresen előnyt szereztem, mert megbotlott egy tuskóban. Én ültem fel a hintára ő pedig hátulról lökött.
- Vesztettél! - dörgöltem orra alá a tényt. Pár percre hunytam le látókáimat ő meg ott termett előttem. Lábaimmal próbáltam lefékezni a gyerekeknek kitalált játékot, sikertelenül, ugyanis lábam elakadt, lerepültem róla, így pedig egyenesen Niall-re zuhantam, fellökve őt. A levegő megszilárdult, minden lecsendesedett, szívem a torkomban dobogott. Mentolos leheletét éreztem arcomon, mi a hideg miatt meglátszott. 
- Ö..Bocsi! - tértem észhez és leszálltam róla. Levertem ruhámról a port, ami igazából nem is volt, mert Niall-en feküdtem.
- Semmi baj! - kacsintott rám, miközben ő is felállt a földről. Eldöntöttük, hogy ideje lenne már tényleg haza indulni. Így is tettünk, a hatalmas ház most sötétségben pihent, már bőven este volt. Niall-től elköszöntem, lábujjhegyen másztam fel a lépcsőn, mivel már a „házlakói”, Ni kivételével, az igazak álmát aludták. Szobámban feloltottam a lámpát, kikészítettem a holnapi munkába szánt ruháimat. Úgy döntöttem gyorsan csak lemosakszom, fogat mosok, esti teendőimet meg is tettem. Átvettem pizsamámat, megágyaztam, ásítva dőltem be a párnák közé. Hiába éreztem, hogy fáradt vagyok, képtelen voltam elaludni. Ki és-be takargattam magam, hiába. Egyszer melegem volt, egyszer fáztam. Felkapcsoltam kislámpámat, jobb oldalamra fordultam, mire megszúrta szememet egy fekete póló, kinyújtottam kezemet, így elértem. Mélyen bele szagoltam, Niall-é, biztosan az első együtt alvásunkkor maradt itt. Gondolkodás nélkül magamhoz öleltem, leoltottam a lámpát, felhúztam lábaimat, majd álomba szenderültem...

5.rész: Többet ésszel..

 Sziasztok! Bocsi hogy ilyen rövid lett! Ha tetszett kommentelj, iratkozz fel! Nagyon szépen köszönjük a 852 betekintést és azt az egy feliratkozást! Sokat jelent nekünk! ❤❤ #Tessa

*Sarah szemszöge

Azért szóltam utána, mert szerettem volna ha itt aludna mellettem.
- Kérlek itt maradnál? – ejtettem ki számon a talán meggondolatlan szavakat, de már aludtunk egyszer egymás mellett, így reméltem, hogy beleegyezik.
- Öhm... Sarah... Nem is tudom.. Ha Kate megtudja akkor összeveszik velem... És megvan arra is az esély, hogy neked esik!- érvelt. Még a sötétben is láttam ahogy szemei csillognak.
- Nem baj... A múltkor is melletted aludtam és akkor se hisztizett sokat, és túl is éltük! - nevettem fel. Nem tudom, hogy a pia beszélt-e belőlem vagy tényleg ennyire arra vágytam, hogy mellettem szenderüljön álomba.
- Ne Sarah, nem lehet! - sóhajtott fel sajnálattal a hangjába.
- Kérlek! – pillantottam rá kajlán, de aztán elfordultam, és azt tettettem, hogy haragszom. Az ágy besüppedt mellettem, Niall feküdt be mellém. Győzelem ittas mosoly keletkezett ajkaimon. Csak annyit értettem abból a mondatból amit mondott, hogy ”Jó éjt Sarah!” a mondat többi részét nem hallottam, mert egy kicsit még ott volt bennem az esti bulizásból való szeszes ital. Pár perccel később „alvótársam” már aludt, úgy gondoltam már ideje lenne nekem is.

/reggel/

 Arra ébredtem hogy az imádni való ír fiú halkan próbál trágárkodni, de sikertelenül. Felültem és pont láttam ahogy véletlenül bele rúg az ágy oldalába. Halk nevetés tört ki belőlem. Még mérgelődés közbe is aranyos volt.
  - Jó reggelt! Ne haragudj, hogy felkeltettelek! - nézett rám megbánással látókáiban.
- Neked is! - mosolyogtam-Mikor indulunk hazafelé? - tettem fel a kérdést, még mindig az ágyon ülve.
- Körülbelül egy óra múlva, úgyhogy ha szeretnél aludhatsz még egy kicsit - vakarta tarkóját kissé zavartan.
- Rendben. És még egyszer köszi, hogy nem haza vittél hanem erre a csodálatos helyre – nem akartam az a rámenős nagyvárosi csaj lenni aki bármelyik fiút ugráltatja azért hogy eljöjjön érte, és ne haza hanem egy másik helyre vigye.
Inkább elkezdtem öltözködni a tegnapi ruhámba, aminek egy picikét alkohol szaga volt. Úgy döntöttem nem alszok, inkább otthon, és a fürdéssel is így voltam.
  - Mehetünk? - trappoltam le a lépcsőn. Niall már készen várt rám. Kimentünk a házból, és megvártam míg „sofőröm” bezárja az ajtót. Pár percig sétáltunk majd odaértünk az autójához. Beszálltam a járműbe, Niall azonnal kérdésekkel bombázott.
  - Hogy kerültél arra a helyre? - szegezte nekem kissé élesen szavait.
  - Buliból! Szerintem érezted.. - húztam el számat fintorogva. Feltett még néhány hasonló kérdést, de azokra nem feleltem. Válaszomat várta, de amikor meglátta, hogy nem szívesen beszélek erről elhallgatott, ennek következtében síri csendben ültük végig az egész utat.
- Hol voltatok?! – megláttam felénk rohanni a dühös Kate-et. Éreztem, hogy mindjárt hallgathatom hogy miért voltam vele, mi a szart képzelek magamról stb..
- Buliba volt és megkért, hogy hozzam haza. És úgy gondoltam, nem hozom haza, mert sokat hányt! Nincs értelme ezen vitatkozni! - csapta kezét combjához Niall unottan.
- Felmentem zuhanyozni!  -bújtam ki a vita alól ami már a házban zajlott, pontosabban a nappaliban.
Elindultam a lépcső felé, hamarosan már szobámnál találtam magam mire feleszméltem gondolataim éles menetéből. Bementem és egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt. Beálltam a zuhany alá, és megengedtem a meleg vizet. Szeretek így gondolkodni, megnyugtató. Bekentem testemet rózsa illatú tusfürdőmmel, ismerős volt ez az illat mivel Ash is hasonlót használ, ettől bódultam el tegnap Hirtelen eszembe jutott az egész buli. Átgondoltam mindent,  hogy Ash eljött a munkahelyemre, hogy elvitt bulizni, megcsókolt, és elkezdett tapizni. Ha belegondoltam egyből kirázott a hideg. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?! Miért kellett hagynom magam? Ezekkel a gondolatokkal mostam meg hajamat, majd lemostam a habot magamról. Még egy tíz percet bent áztattam magamat, eztán kiszálltam. Törülközőt csavartam magam köré, és hajamat bebugyoláltam. Kinyitottam az ajtót, de meglepetésemre Ash ott ült az ágyamon lehajtott fejjel..

4.rész: Részeg csók

Sziasztok! Meghoztam a 4. részt! A 2. részhez köszönöm azt az egy kommentet, sokat jelent!:) A részhez ajánlom Alan Walker-Faded című számát, én ezalatt írtam meg a részt:) Na de jó olvasást! Ha tetszik a blog iratkozz fel és kommentelj:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
Miután megcsináltuk a fotót eltávolodtam Niall-től.
-Ne haragudj,hogy ilyen..közel-kezdtem hirtelen dadogásba. Kissé megbántam, hogy az előbb úgy hozzá simultam.
-Ugyan! Semmiség!-kuncogott fel úgy, mint akinek tetszett ez az egész dolog.
-Azt hiszem én inkább megyek!-fordítottam neki hátat.
-Hova?-hallottam meg aggódó hangját.
-Munkába!-sóhajtottam, majd inkább faképnél hagytam. El kell kerülnöm a közös pillanatokat. A tegnap este is nagy hiba volt. Fejemben össze-vissza cikáztak a gondolatok. Felérve a szobámba, azonnal öltözni kezdtem, ugyanis öt percem volt beérni a munkába. Hajamat kifésültem, alap sminket tettem fel, ruháimat kivételesen nem válogattam meg. Felkaptam oldaltáskámat, bele léptem lábbelimbe, kabát nélkül indultam el. Kirohantam a házból, gyalog kezdtem rohanni. A távolban hamar feltűnt az a hatalmas, sárga épület. Az automatikus ajtó magától kitárult előttem.
-Jó reggelt!-köszöntem többnyire munkatársaimnak.
-Késett, két percet!-dorgált le a főnőköm egyből mikor bekopogtattam az irodájába.
-Elnézést..csak..-megállított.
-Nem kell magyarázat!-mondta gúnyosan a nő, akinek a munkahelyemet köszönhetem. Arca makulátlan volt, ajkain vörös rúzs ‚pihent’, haja szorosan kontyba kötve meredt az égnek mozdulatlanul.
-Befejezné a bámulást?-szakította félbe gondolataimat Miss. Clary, ugyanis így hívták.
-Elnézést!-hajtottam le fejemet. Nem ez a legjobb napon, sőt eddig a munka volt a mindenem, de most képtelen voltam koncentrálni.
-Vágjunk a közepébe! Smith-éknek kellenne kiválasztani a meghívót, és megtervezni a virágok helyét a templomba..McCall-éknak rózsa bokrokat kell rendezni. Egyeztetni a virágboltossal. Mára ennyi!-csapta össze tenyerét. Sóhajtva bólintottam. Felkeltem a kényelmetlen iroda székből, elköszöntem, hátat fordítottam és becsaptam magam mögött az ajtót. Bedobtam táskámat irodámba, majd munkához láttam..
/munkaidő vége;18:00/
Mint egy élőhalott estem vissza a sok meló után munkahelyemre. A folyosók csak cipőm halk kopogásától voltak hangosak. Senki sem volt már az épületbe. Felmentem a márvány lépcsőn, egyenesen irodámba. Lassan nyitottam ki az ajtót, teljesen sötétség terítette be a helyiséget, ezért egyből a villanykapcsolót kerestem. Meg is találtam, feloltottam a lápmát. Megfordultam egyenesen egy erős mellkasnak ütköztem. Az ijedség lett úrrá rajtam, fogalmam sem volt ki lehetett az. Sikítani készültem, de az idegen befogta számat. Magassága miatt nem láttam arcát.
-Shhh! Csak én vagyok! Ash!-engedett el. Szívem még mindig gyorsan vert, felnéztem a fiú arcára, tényleg lakótársam állt előttem.
-Megmondanád mit keresel itt ilyenkor?-hátráltam meg tőle. Lassan probáltam lélegezni, így visszanyerte szívem az eredeti tempóját.
-Gondoltam jól esne egy kis kikapcsolódás, menjünk el a helyi szórakozóhelyre!-ajánlotta fel. Régen voltam már bulizni, ez tény. Holnap amúgy se kellett jönnöm dolgozni.
-Remélem nincs hátsószándékod!-löktem meg röhögve a fiú vállát. Tudtam, hogy az albérletbe költözése óta érzéseket táplál irántam, de ezt nem szerettem volna sohasem kihasználni.
-Min gondolkozol hercegnő?-most ő lökte meg az én vállamat.
-Na, úgy van, hogy nem csinálsz semmi kétértelműt!-szűkítettem össze szemeimet, de hiába probáltam meg komoly lenni elnevettem magamat. Csak megrántotta vállát.
-Inkább induljunk!-kacsintott rám. Egyetértettem vele, így el is indultunk. Táskámat bent hagytam ‚dolgozó’ szobámba, valamikor visszajövök érte. Jelen pillanatban semmi nem érdekelt, kiakartam kapcsolódni, bulizni és elengedni magamat. Amikor már a klub felé ballagtunk ‚forrni’ kezdett a vérem, agyamban az járt, hogy inkább visszafordulok mielőtt még hülyeséget csinálok. Sóhajtottam és megálltam Ash kezét is visszarántva.
-Nem megyek. Nem lehet, ne haragudj!-húztam el ajkaimat. Pont egy lámpafény alatt álldogáltunk. Megrázta fejét, halkan felnevett. Felém fordult teljes testével, megint picinek éreztem magam mellette.
-Fejezd be a hisztit, és told be abba a klubba a formás seggedet!-elnézett válla felett a neon fényektől vílágító szórakozóhely felé.
-Kétségeim támadtak! Ismersz milyen hülyeségek tudok csinálni részegen!-csaptam kezemet combomhoz.
-Most az egyszer! Légyszi!-kéklő szemeit a lámpa fényben láttam csak csillogni. Derekamat karjával köre fogta, közel rántott magához, megdőlt előre. Vészesen közeledett, én nem tettem semmit.
-Ezt többet ne!-toltam el mellkasát. Megadtam magam, haladtunk tovább az úton, de még mindig nem tartottam jó ötletnek ezt az egészet. A biztonságiőr könnyedén beengedett minket.
-Akkor kezdődjön a buli!-
/fél órával később/
Ott ültem az egyik bárszéken a sokadik felest lecsúsztatva torkomon.
-Jack Daniels-t!-nyögtem ki a pultosnak a sok pia már marta nyelőcsövemet. Elém tolta a srác a poharat, megköszöntem és megittam az italt. Valaki megkopogtatta a hátamat, átfordultam a székkel, Ash hívott táncolni. Azt gondoltam miért ne, így belementem. Még csak most kezdődtek az igazán vad zenék, a tánctér besötétült, csak a neon fények világították meg a sok részeg embert. Szégyen ezt kimondani, de én is egy voltam a ‚sok részeg ember tömegének’. Elvesztettem a fejemet, szorosan simultunk egymáshoz lakótársammal. Keze derekamom pihent, állát vállamra támasztotta, többször bele puszilt nyakamba amitől libabőrös lettem. Megfogta jobb kezemet, maga felé fordított, így táncoltunk tovább. Keze derekamról fenekemre vándorolt. Fejemet felhajtottam, mélyen bele néztem szemeibe, ő pedig egyre jobban közeledett ajkaim felé. Egészen addig jött, amíg ajka enyémhez nem ért. Vad csók csatába kezdtünk. A cigi íze bőszen átérződőtt, de nem érdekelt. Fogai közé vette alsóajkamat, gyengéden ráharapott. Viszonoztam gesztusát. Elszakadtunk egymástól, nyakamra tért át, nedves csókokat hagyott vékony bőrömön. Mancsai polóm alá csúsztak, elvesztette a fejét, én pedig feleszmélten és ellöktem magamtól. Hátat fordítottam, felkaptam kabátját a bárpultról, magamra rántottam. A táncoló tömegen keresztül rohantam ki a nyílt utcára. Futottam, nem néztem merre, csak mentem amerre vitt az út. Tüdőm nem jutott levegőhőz, azaz meg kellett állnom. Egy poros sikátor kellős közepén találtam magamat. Neki dőltem a falnak, agyalni kezdtem.
-Hülye vagy! Hülye vagy Sarah!-olyan erősen löktem fejemet hátra, hogy az hangosan csapódott a mögöttem levő épületnek. Kihalásztam telefonomat zsebemből. Kit hívjak? Ki jönne el értem? Úgy döntöttem egyik barátnőm számát tárcsázom, de nem vette fel. Az egyetlen ember akibe bízhatok az Niall, beütöttem mobilszámát, és vártam, hogy felvegye
„-Igen?-szólalt meg.
-Niall kérlek gyere értem!-
-Sarah? Hol vagy?-
-Egy húsbolt melletti sikátornál!-
-Azt hiszem tudom hol vagy! Indulok!-mondta, majd ki is nyomta.”
 Pár perccel később fékcsikorgásra eszméltem fel. Éj fekete BMW ajtaja csapódott ki. Benne egy szőke fiúval. Niall. Felpattantam, a járműhőz szaladtam és beültem.
-Istenem, de jó, hogy itt vagy!-csuktam be az ajtót. Gázt adott, otthunk fele vette az irányt. Nem szólt semmit, úgy látszott, hogy haragszik rám. Az ablakon bámultam ki, azt hittem haza akar vinni, de ez egy teljesen másik út volt.
-Ö..hova megyünk?-tettem fel neki a kérdést. Még bőven a pia hatalma alatt álltam.
-A régi házamba viszlek! Kate otthon van, alszik, de inkább ide hozlak!-mondta. Most szólalt meg először. Nem szeretném vele megosztani hogy is kerültem arra a sötét helyre. Lefékezett egy hatalmas ház előtt. Azonnal kiszálltam a kocsiból.
-Ez a tiéd?-ámultam el. Ő is kiszállt, kérdésemre pedig csak bólintott egyet. Kulcscsomót húzott elő zsebéből, kinyitotta a „palota” ajtaját. Lerúgtuk cipőnket, Ash kabátját ledobtam a nappaliban lévő kanapéra. Felvezetett az egyik szobába. Minden kék színű volt, a falak, az ágy, a szőnyeg, minden. Levágódtam az ágyra, de egyből le is szálltam róla mert hánynom kellett. Jött utánam a fürdőbe. Letérdeltem a vécé elé, ami bennem volt, az most ki is jött. Hajamat hátra fogta.
-Köszönöm!-töröltem meg számat. Segítségével feltápászkodtam a földről.
-Adok neked ruhát! Addig menj feküdj le! Holnap reggel megfürdesz!-ment ki a fürdőből, én is kimentem, a fekvőgarnitúrára dőltem. Hátam sajgott a fájdalomtól, ugyanúgy ahogyan fejem.
-Hoztam gyógyszert is!-úgy viselkedett mintha aggódna értem, de egyben harag is csillogott a szemében, mintha azért haragudna amiért nem vigyáztam magamra. Felültem, számba vettem a gyógyírt, vízzel lenyeltem. Lehámoztam ruháimat.
-Kikapcsolod?-céloztam a melltartóra. Tette amit kértem, és elfordult. Felvettem a polót amit hozott. Tudtam, hogy nézi ahogyan nadrágomat húzom le.
-Köszönöm!-háláltam meg neki. Újra ledőltem az ágyra, Niall betakart.
-Nincs mit! Jó éjszakát! Holnap reggel mesélsz..-köszönt el tőlem. Különös érzésem támadt.
-Niall! Várj!-szóltam utána..

3.rész: Szerencse vagy mégsem?

Sziasztok!
Meghoztam az új részt! :)
Mint a múltkori rész amit írtam (első) ez is rövid lett :(. Jelezzétek kommenttel, ha tetszett.
U.i: köszönjük Hanga Bálintnak a rész végén lévő képet!

#Tessa

*Sarah szemszöge*

-Persze. De ugye neked sem baj? – aranyosan próbálta leplezni mosolyát, de nem tudta.
- Nem dehogy is. Ugyanannyi jogod van itt lenni, mint ahogy Chris is itt lakhatott. – mosolyától nekem is mosolyognom kellett, olyan életvidám srác. Kate kifogta a főnyereményt. De a barátnőm valamit mondani akart, de csak valami elfojtott hangot hallottunk.
Megettük a vacsoránkat, és felmentünk mindannyian a szobánkba. Nem értettem a mai napot, csak gondolkodtam és gondolkodtam. Végül hangos kopogásra lettem figyelmes. Odamentem ajtót nyitni.
- Nem zavarok? - meglepődtem Ni állt az ajtóban.
- Nem, gyere csak. – beengedtem. A tévében persze pont az alkonyat ment. Elkezdtük nézni, de itt-ott beszélgettünk kicsit. Hangos veszekedésre lettünk figyelmesek. És persze lent pont Chris hangját hallottam. Hurrá! Párszor megfordult a fejembe, hogy Kate lefeküdt vele, de ez lehetetlen, egyszeűen csak nem bírják egymást. Szeretem a bátyámat, csak tudja hogy Niall itt van a házban, nem csak barátnőmet, de még vőlegényét se bírja. Még a vacsora előtt lefürödtem, így most nem kellett. Felálltam, lerángattam ruhámatés fehérneműben feküdtem vissza. A fiú is levette ruháját, csak egy CK boxer volt rajta. Megvártam míg Ő elalszik, így szuszogására merültem álomba.

*Kate szemszöge*

Megvacsoráztunk, és a többiek felmentek a szobájukba. Csak én maradtam itt lent.
Valaki nagyon nagy lendülettel berontott az ajtón... Chris volt az. Odajött hozzám. Sarah soha sem tudhatja meg, hogy Chirs-sel lefeküdtünk, már azt is megbántam, hogy megfenyegettem. Addig hátráltam amíg a falnak csapódtam.
- Itt van? – kezdett egyre  közelebb hajolni hozzám.
- Igen! – a határozott mondatom után nagyon gyorsan elhúzódtam tőle mielőtt többet akarna tőlem.
Nagyon gyorsan elkapta a kezem, és magához húzott. Azt hajtogatta egyfolytában, hogy ”tőlem nem menekülsz”. Nem értettem igazán mit jelentett ez. Egy órámba tellett  míg eltüntettem otthonról.
 Felballagtam a fürdőszobámba, és elkezdtem zuhanyozni. Elgondolkodtam ötünkről. Rólam, Sarah-ról, Niall-ről, Ash-ről, és Chris-ről. Egy közös van mind annyiónkban. Egy banda vagyunk\leszünk. Ez nem is annyira tulajdonság, de akkor is jó hogy közéjük tartozok! Kiszálltam a fürdőből, és Niall szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam. Semmi válasz. Biztos lent van a többiekkel. Ezután inkább saját szobám felé baktattam. Felvettem a rózsaszín pizsamámat, és már aludtam is.

\Reggel/

Az ébresztőm hangjára ébredtem. Úgy gondoltam ideje átmennem Niall-hoz, hátha már felébredt. Bementem a szobájába, de semmi. Megnéztem, hogy Ash-nél van e de nem. Ettől féltem. Ha Sarah-nál van biztos felpofozom. Bementem, és ott feküdt édesen Sarah ágyán, de amit láttam... Sarah-n egy bugyi és egy sport melltartó, Niall-en pedig csak egy alsónadrág. Odamentem és felráztam mind a kettőjüket. Sarah egyből feelébredt.
- Neked mi a szar bajod van? – rám ordított, de rohadtul nem érdekelt, mert jó érzés volt.
- Mondjuk, hogy Ni megcsalt veled! – ki kellett mondanom, de amint megláttam Sarah nem tetsző arcát...
- Ezt meg honnan veszed? –  kivételesen Niall mondta picit hangosabban, mint ahogyan beszélni szokott.
- Mondjuk hogy fél pucérak vagytok! – elordítottam magam, de végül kimentem és rájuk csaptam az ajtót.
      
* Sarah szemszöge*

 Miután Kate felkapta a vizet és kiment mi bent maradtunk beszélgetni. De egy idő után Ni elballagott megnézni hogy Kate le nyugodt- e már.
Ismét kopogásra lettem figyelmes, mint egy nappal ezelőtt. Ismét ajtót nyitottam, de most Ash állt az ajtóban.
-Jó reggelt! Keltettelek? – aranyos volt, rám meresztette gyönyörűen kéklő szemeit.
- Nem csak az előbb vesztem össze Kate-el – nem kellett volna megmondanom de egy idő után így is megtudta volna, hogy mi már nem vagyunk olyan jóba a ”legjobb barátnőmmel" mint, régen.
Ash nem válaszolt, mert tudta hogy most szarul érzem magam.
- Akkor inkább hagylak gondolkodni. – kiment és én azon agyaltam, hogy miért vesztünk össze? Mi rosszat tettem vele? Legalább Niall nem csalta meg őt. De ha meg is csalta volna, ugyanannyi joga van hozzá mint a menyasszonyának. Lementem a konyhába, de Kate nélkül Ni-t találtam az asztalnál ahol épp öt adag kávét főzött.
- Szia. Kiknek lesz a kávé? – próbáltam nem zavartnak tűnni, de az voltam.
- Nektek. Hogy szereted?-mosolyodott el halványan.
- Három kanál cukor, és nem sok tej-ültem le vele szemmben.
- Rendben. - annyira aranyos volt, hogy kávét főzött nekünk.
Megittam a jó forró koffeines italt, éppen felálltam a székről, de az ír fiú megállított.
-Csináljunk egy képet!-kacsintott rám. Bármennyire lepődtem meg ötletén belementem. Hátam mellkasának simult..

 

2.rész: A rózsa és a vacsora

Sziasztok! Meghoztam a 2. részt:) Ha tetszik a blog iratkozz fel és kommentelj!:) Köszönjük az 1.részhez a kommentet:) Jó olvasást!:) xxIsabella
*Sarah szemszöge

Tátott szájjal bámultam barátnőmet és a rajta fekvő srácot, aki kicsit ismerős volt. Szemeimet szorosan lehunytam, megfordultam és rájuk csaptam az ajtót. Ash, a harmadik lakótársunk közvetlen előttem állt.
- Te erről tudtál?-szegeztem neki a kérdést. Milliónyi gondolat futott át agyamon, én ismertem Kate-t, nem ilyennek hittem. Mindig áradozott nekem Niall-ről, úgy véltem igazán szerette.
- Szerinted? Még segítettem is neki, hogy ne a legyél itthon, mikor hozza a srácokat!-nevetett fel undorítóan a fiú. Teljesen kiakadtam, szervezetem nem bírta feldolgozni ez a túl sok információt egyszerre.
- Na jó, tudod mit? Én most inkább elmegyek sétálni!-tartottam fel kezeimet feladás képpen.
 Lebaktattam a lépcsőn, felhúztam Adidas cipőmet és fekete bőrkabátomat. Kilépve az ajtón a friss tavasz eleji hüvős levegő csapta meg arcomat, átjárt a hideg, szándékosan mélyet szippantottam az „oxigénből”. Volt egy káros szenvedélyem, a cigaretta, most is hozzá fordultam a feszültség feloldódását remélve. Zsebemből elő húztam egy szálat, ajkaim közé helyeztem és meggyújtottam. A közeli parkba vettem az irányt, számos sötét, koszos sikátor mellett elhaladtam, de ez csak mellékes volt az mellett, hogy mikor leültem egy padra a távolban Niall-t pillantottam meg, aki éppen a rózsák között válogatott.
- Oh ha tudnád, amit én-suttogtam magam elé. Határozottan indultam meg az ír szőke fiú felé. Érkezésemet azzal jeleztem, hogy széles vállaira helyeztem kezemet. Meglepetten fordult meg, én meg csak ravaszul rávigyorogtam.
- Csak nem megijedtél?-kuncogtam fel és mellé álltam a rózsákat bámulva.
- Vicces vagy, de inkább segíts! Mi a kedvenc színe?-nézett rám gyönyörű látókáival, amiktől a lábam azonnali remegésbe kezdett. Tudtam, hogy kiről beszél, ezzel ő is tisztába volt, ezért nem mondta barátnőm nevét.
- Fhu..hát..-kezdtem dadogásba. Zavarban voltam, nagyon is, de arról fogalmam sem volt, hogy hogyan sikerült ilyen érzéseket kiváltania belőlem.
- Nem tudod?-lepődött meg.
- Ja..hát..de..A fehér-árultam el, fejemet lehajtva.
- Köszi!-mosolygott rám, amitől csak jobban kezdtek „rezegni” lábaim. Ajkairól hirtelen lefagyott a mosoly, meglátta, hogy számhoz emelem a Marlboro márkájú cigaretta szálat. Kissé fintorogva fordította el fejét egy teljesen más irányba. Nem tudtam mit kellene mondanom, ezért inkább hátat fordítottam neki és a padok felé kezdtem el csoszogni.
- Mesélsz róla?-az ismerős hang hallatára sem fordultam meg, de megálltam. Pontosan tudtam, hogy a cigire céloz az ír szőkeség. Kérdésére csak egy apró bólintást ejtettem.
- Gyere! Üljünk le!-állt meg mellettem és egyszerre indultunk meg az egyik pad felé, „török” ülésbe ültem le a jobb szélre, Ő pedig a bal szélre. Pár perc kellett mire összeszedtem gondolataimat, és lassan neki álltam beszélni:
- Hogy miért kezdtem el cigizni? A válasz egyszerű. Mikor 15 éves voltam apám csúnyán megvert, lázadó tini voltam és azóta szívom ezt a szart-fújtam ki a füstöt, direkt úgy, hogy rá ne menjen.
- Probáltál már leszokni?-pillantott rám komolyan.
- Igen, de sose sikerült. Annyit értem el, hogy hetente egy dobozra csökkent az „adagom”-húztam ki magamat büszkén, mire rettenetesen aranyos nevetése kezdte kényeztetni füleimet.
 - Mond csak, miért irtozól ennyire tőle?-koppintottam rá az előttem elhelyezett nikotint tartalmazó dobozra.
- Egy ismerősöm tüdőrákban halt meg e-miatt..-jelentette ki halkan, szinte suttogva. Szemeim kissé kitágultak. Kie halhatott meg? Mikor? Ezernyi kérdés futott át agyamon, de inkább visszafogtam kíváncsiságom.
- Értem..Részvétem!-nyílvánítottam ki sajnálatomat. Percekig csendben, szótlanul bámultuk egymást. A már kínosnak bizonyult csendet telefonom hangos csörgése törte meg, Kate hívott. Egyszerűen kinyomtam, és egy sms-t írtam neki:„A közeli parkban vagyok, de már uton”, pötyögtem be és visszatettem zsebembe a készüléket.
- Ne haragudj, de nekem most mennem kell!-szólaltam meg kissé éreztetve, hogy nem akarok még elmenni.
 - Rendben. Biztosan találkozunk még! Szia!-köszönt el, én is megtettem. Felálltunk, én jobbra, ő balra indult. Titkon reméltem, hogy megáll és visszarántja karomat, de semmi ilyesmi nem történt. Pár méter megtétele után, 180°-os fordulatot vettem, pont akkor néztem hátra amikor bele túrt szőke, dús hajába. Alakja egyre jobban távolódott, és inkább én is ténylegesen haza fele tartottam. A ház előtt lelassítottam, és magamba mormoltam az imákat, hogy Kate ne csesszen le amiért rájuk nyitottam. Mint egy betörő, úgy lopakodtam be saját otthonoba, lábujjhegyen másztam fel a lépcsőn és bebújtam szobámba. A falak feketék voltak, az ágyhuzat fehér, a tévé be volt kapcsolva, nem tudtam, hogy most én hagytam így vagy valaki van a szobámban. Hirtelen a fürdőmből hangos vízcsobogás hallatszott ki.
- Kate te vagy az?-kiáltottam fel és levágodtam kabátostól, cipőstől fekvő garniturámra.
- Igen. Az én fürdőmben hideg a víz!-kiabálta vissza. Pár perccel később nyílt a fürdő ajtó, hatalmas gőz csapódott ki, amiből barátnőm lépett elő
- Niall egy óra múlva itt lesz. Ja és a történtekről egy szót se, megértetted? Vagy különben elintézem, hogy hétfőn már ne kelljen menned dolgozni!-fenyegett meg és Miss. Picsa módon kiballagott kis kuckomból. Én tényleg abban a hitben voltam, hogy legfőbb bizalmasom és legjobb barátnőm, de úgy látszik tévedtem, elég nagyot. Sós könnyek kezdték mardosni szememet. Minek sírjak egy olyan ember után, aki sosem ejtett egy könnycseppet se miattam? Tettem fel magamban a lelkileg eldöntendő kérdést. Feltápászkodtam, lerúgtam lábbelimet, megtöröltem szemeimet, lerántottam kabátomat és határozott nőként álltam be a tükör elé. Hajamat a fésű segítségével csomó mentesre bontottam, hajvasalóval egyenessé varázsoltam, kisebb szemfestéket és púdert tettem fel smink gyanánt. Hétköznapi ruhát vettem fel, nem szerettem volna túlságosan kiöltözni, de azért mégiscsak adtam magamra. Leültem az ágyamra és a fekete plafont bámultam megszállottan. A kis teret csak a HD tévéből kiszürődő idióta sorozatok párbeszédei törték meg.
 - Fhu..iZombie jobb!-dörmögtem kedvenc sorozatom címét. Megszállotja voltam a zombis sorozatoknak, és ha jól tudom Niall is. A távirányítóért nyúltam, kezem megállt a levegőben egy pillanatra, mert meghallottam lentről, hogy csengettek. Pikk-pakk kikapcsoltam a televiziót és amilyen gyorsan csak lehetett lerohantam. A lépcső legaljára érve isteni csirke illat ütötte meg pisze orromat. Szemeim felcsillantak és gyorsabban szedtem lábaimat egyenesen a konyhába. Odaérve Kate-t és Niall-t láttam ahogyan egymás ajkait falva állnak és ölelkeznek.
- Kajálni is akartok?-kuncogtam fel hamisan, mire a pár szétvált. A szőke fiú felém fordult és megölelt.
- Szia! Köszi, hogy segítettél a szín választásban!-suttogta fülembe halkan, elengedett, rám nézett majd az asztalon lévő hófehér rózsára. Leesett miről is beszél, azt, hogy szívesen tettem egy apró bólintással jeleztem neki. Kissebb féltékenység futott át rajtam, így műmosollyal ültem le az asztalhoz, kezembe véve az evőeszközöket.
- Jó étvágyat!-kezdett bele barátnőm. Mind ketten leültek az asztalhoz, vőlegénye velem szemben. A vacsora alatt Niall és az én tekintetem sokszor, talán túl sokszor találkozott. Gyorsan helyeztem számba az ételt, ennek következtében hamar el is fogyott. Szalvétával megtisztítottam számszélét, tenyereimet combomra helyeztem.
- Finom volt, köszöntem szépen, de én inkább most felmegyek!-tápászkodtam volna fel, de Kate leintett.
- Hm..Még nem mondtam el amit szerettem volna!-mosolygott rám ravaszul. Kisebb kétségbeesés rohant keresztül szervezetem, fogalmam sincs mit tervez, de olyan elő érzetem van, hogy nekem ez nem lesz túl kedvező dolog.
- Niall..szeretném ha hozzánk költöznél! Sarah bátyja Chris lelépett, így csak hárman lakunk itt már egy ideje! Szóval van egy üres szoba, de inkább velem aludj!-állkapcsom a padlót súrolta. Célom volt elkerülni az ír fiút, ha sok a közös pillanat akkor hamarabb kialakul a szerelem. Ettől rettegtem a legjobban, hogy többet fogok érezni a legjobb barátnőm vőlegénye iránt.