2016. március 27., vasárnap

7.rész: Találkoztunk...

Sziasztok! Meghoztam a 7.részt. Bocsi hogy megint nagyon rövid
lett. De nagyon szépen köszönjük, hogy ennyi embert érdekel a blogunk! Nagyon sokat jelent ez nekünk. Ha tetszett a rész jelezd kommentel, iratkozz fel :)

#Tessa

 *Sarah szemszöge
Reggel bánatomra korán kellett kelnem, a munka miatt. Kiszáltam az ágyból és elkezdtem öltözködni. Egy kék ing, és egy kék farmer mellett döntöttem, a fekete tornacipőmmel együtt. Elindulva, az ajtóból még visszanéztem és meglepetésemre megpillantottam Ash-t ahogy éppen lesétál az emeletről. Inkább gyorsan elindultam nehogy valamelyik lakótársam észrevegyen. Pár perc múlva már megláttam a hatalmas felhőkarcolót. Elgondolkoztam mi fog várni a munkahelyemen, sürgés-forgás biztos hogy lesz. Hirtelen kipattantam a gondolataim világából és bementem az ajtón.
  - Jó reggelt, Sarah! Késett öt percet! - utáltam a főnökömet, és szerintem ez felőle is kölcsönös volt.
  - Elnézést, a késésért- próbáltam bocsánatot kérni, de ez nem az erősségem.
  - Jólvan, de most menjen az irodájába!-Inkább már nem válaszoltam csak elindultam a lift felé. Balszerencsémre, egy tábla állt kint ami arra figyelmeztetett, hogy: „A lift most nem üzemel! Kérem fáradjon a lépcsőházhoz!”
De jó, most sétálhatok harminc emeletet. Örülhetek ha egyszer az életbe felérek. A lépcsőzés amit meg kellett tennem csöndben telt.  De aztán csodák-csodájára felértem. Már a kilincsért nyúltam, de valaki utánam kiáltott.
  - Sarah! - ismerős hang ütötte meg a fülemet. Chris volt az.
  - Chris?! Te mit keresel itt? - picit hallatszodott a gyanakvodás a hangomon.
  - Gondoltam meglátogatlak. Hol voltál eddig? Már tíz perce itt ültem rád várva!-pillantott rám zavaros tekintettel.
  - Elromlott a lift!-ráztam meg fejemet fintorogva.
  - Dehogy, én azzal jöttem fel!- nem válaszoltam csak, elkezdtünk szinkronban nevetni. Én bememtem az irodámba Chris pedig elment valahova. Nem tudtam hova megy, de nem követtem. Leültem a laptopom elé és kezdőthetett a fárasztó munka.                              
 *Chris szemszöge
Miútán eljöttem a hugomtól egyből régi lakhelyem felé vettem az irányt. Rég láttam Kate-et és ez már nagyon zavart. Igazából nem is annyira Sarah miatt jöttem. Nem azt mondom hogy nem szeretem, de engem Kate most jobban érdekelt. Meg akarom szerezni attól a Niall gyerektől de nagyon sürgösen.
Semmivel nem törődve csaptam ki majd eztán be az ajtót.
 - Chris? Te itt? - a legjobb haverom Ash köszöntött.
  - Csá tes'. Kate? - egyből a lényegre tértem. Nem akartam megbántani de már nagyon rég nem láttam és hiányzik a hangja.
  - Még nincs itthon, de megvárhatod a szobájában!- perverz mosolyt vetett arcára, de ettől még jobban hiányzott Kate. Felmentem a szobájába, és ráfeküdtem az ágyára. Körülbelül fél órát ültem a szobába de aztán bejött Kate.....






2 megjegyzés: