*Sarah szemszöge
Miután megcsináltuk a fotót eltávolodtam Niall-től.
-Ne haragudj,hogy ilyen..közel-kezdtem hirtelen dadogásba. Kissé megbántam, hogy az előbb úgy hozzá simultam.
-Ugyan! Semmiség!-kuncogott fel úgy, mint akinek tetszett ez az egész dolog.
-Azt hiszem én inkább megyek!-fordítottam neki hátat.
-Hova?-hallottam meg aggódó hangját.
-Munkába!-sóhajtottam, majd inkább faképnél hagytam. El kell kerülnöm a közös pillanatokat. A tegnap este is nagy hiba volt. Fejemben össze-vissza cikáztak a gondolatok. Felérve a szobámba, azonnal öltözni kezdtem, ugyanis öt percem volt beérni a munkába. Hajamat kifésültem, alap sminket tettem fel, ruháimat kivételesen nem válogattam meg. Felkaptam oldaltáskámat, bele léptem lábbelimbe, kabát nélkül indultam el. Kirohantam a házból, gyalog kezdtem rohanni. A távolban hamar feltűnt az a hatalmas, sárga épület. Az automatikus ajtó magától kitárult előttem.
-Jó reggelt!-köszöntem többnyire munkatársaimnak.
-Késett, két percet!-dorgált le a főnőköm egyből mikor bekopogtattam az irodájába.
-Elnézést..csak..-megállított.
-Nem kell magyarázat!-mondta gúnyosan a nő, akinek a munkahelyemet köszönhetem. Arca makulátlan volt, ajkain vörös rúzs ‚pihent’, haja szorosan kontyba kötve meredt az égnek mozdulatlanul.
-Befejezné a bámulást?-szakította félbe gondolataimat Miss. Clary, ugyanis így hívták.
-Elnézést!-hajtottam le fejemet. Nem ez a legjobb napon, sőt eddig a munka volt a mindenem, de most képtelen voltam koncentrálni.
-Vágjunk a közepébe! Smith-éknek kellenne kiválasztani a meghívót, és megtervezni a virágok helyét a templomba..McCall-éknak rózsa bokrokat kell rendezni. Egyeztetni a virágboltossal. Mára ennyi!-csapta össze tenyerét. Sóhajtva bólintottam. Felkeltem a kényelmetlen iroda székből, elköszöntem, hátat fordítottam és becsaptam magam mögött az ajtót. Bedobtam táskámat irodámba, majd munkához láttam..
/munkaidő vége;18:00/
Mint egy élőhalott estem vissza a sok meló után munkahelyemre. A folyosók csak cipőm halk kopogásától voltak hangosak. Senki sem volt már az épületbe. Felmentem a márvány lépcsőn, egyenesen irodámba. Lassan nyitottam ki az ajtót, teljesen sötétség terítette be a helyiséget, ezért egyből a villanykapcsolót kerestem. Meg is találtam, feloltottam a lápmát. Megfordultam egyenesen egy erős mellkasnak ütköztem. Az ijedség lett úrrá rajtam, fogalmam sem volt ki lehetett az. Sikítani készültem, de az idegen befogta számat. Magassága miatt nem láttam arcát.
-Shhh! Csak én vagyok! Ash!-engedett el. Szívem még mindig gyorsan vert, felnéztem a fiú arcára, tényleg lakótársam állt előttem.
-Megmondanád mit keresel itt ilyenkor?-hátráltam meg tőle. Lassan probáltam lélegezni, így visszanyerte szívem az eredeti tempóját.
-Gondoltam jól esne egy kis kikapcsolódás, menjünk el a helyi szórakozóhelyre!-ajánlotta fel. Régen voltam már bulizni, ez tény. Holnap amúgy se kellett jönnöm dolgozni.
-Remélem nincs hátsószándékod!-löktem meg röhögve a fiú vállát. Tudtam, hogy az albérletbe költözése óta érzéseket táplál irántam, de ezt nem szerettem volna sohasem kihasználni.
-Min gondolkozol hercegnő?-most ő lökte meg az én vállamat.
-Na, úgy van, hogy nem csinálsz semmi kétértelműt!-szűkítettem össze szemeimet, de hiába probáltam meg komoly lenni elnevettem magamat. Csak megrántotta vállát.
-Inkább induljunk!-kacsintott rám. Egyetértettem vele, így el is indultunk. Táskámat bent hagytam ‚dolgozó’ szobámba, valamikor visszajövök érte. Jelen pillanatban semmi nem érdekelt, kiakartam kapcsolódni, bulizni és elengedni magamat. Amikor már a klub felé ballagtunk ‚forrni’ kezdett a vérem, agyamban az járt, hogy inkább visszafordulok mielőtt még hülyeséget csinálok. Sóhajtottam és megálltam Ash kezét is visszarántva.
-Nem megyek. Nem lehet, ne haragudj!-húztam el ajkaimat. Pont egy lámpafény alatt álldogáltunk. Megrázta fejét, halkan felnevett. Felém fordult teljes testével, megint picinek éreztem magam mellette.
-Fejezd be a hisztit, és told be abba a klubba a formás seggedet!-elnézett válla felett a neon fényektől vílágító szórakozóhely felé.
-Kétségeim támadtak! Ismersz milyen hülyeségek tudok csinálni részegen!-csaptam kezemet combomhoz.
-Most az egyszer! Légyszi!-kéklő szemeit a lámpa fényben láttam csak csillogni. Derekamat karjával köre fogta, közel rántott magához, megdőlt előre. Vészesen közeledett, én nem tettem semmit.
-Ezt többet ne!-toltam el mellkasát. Megadtam magam, haladtunk tovább az úton, de még mindig nem tartottam jó ötletnek ezt az egészet. A biztonságiőr könnyedén beengedett minket.
-Akkor kezdődjön a buli!-
/fél órával később/
Ott ültem az egyik bárszéken a sokadik felest lecsúsztatva torkomon.
-Jack Daniels-t!-nyögtem ki a pultosnak a sok pia már marta nyelőcsövemet. Elém tolta a srác a poharat, megköszöntem és megittam az italt. Valaki megkopogtatta a hátamat, átfordultam a székkel, Ash hívott táncolni. Azt gondoltam miért ne, így belementem. Még csak most kezdődtek az igazán vad zenék, a tánctér besötétült, csak a neon fények világították meg a sok részeg embert. Szégyen ezt kimondani, de én is egy voltam a ‚sok részeg ember tömegének’. Elvesztettem a fejemet, szorosan simultunk egymáshoz lakótársammal. Keze derekamom pihent, állát vállamra támasztotta, többször bele puszilt nyakamba amitől libabőrös lettem. Megfogta jobb kezemet, maga felé fordított, így táncoltunk tovább. Keze derekamról fenekemre vándorolt. Fejemet felhajtottam, mélyen bele néztem szemeibe, ő pedig egyre jobban közeledett ajkaim felé. Egészen addig jött, amíg ajka enyémhez nem ért. Vad csók csatába kezdtünk. A cigi íze bőszen átérződőtt, de nem érdekelt. Fogai közé vette alsóajkamat, gyengéden ráharapott. Viszonoztam gesztusát. Elszakadtunk egymástól, nyakamra tért át, nedves csókokat hagyott vékony bőrömön. Mancsai polóm alá csúsztak, elvesztette a fejét, én pedig feleszmélten és ellöktem magamtól. Hátat fordítottam, felkaptam kabátját a bárpultról, magamra rántottam. A táncoló tömegen keresztül rohantam ki a nyílt utcára. Futottam, nem néztem merre, csak mentem amerre vitt az út. Tüdőm nem jutott levegőhőz, azaz meg kellett állnom. Egy poros sikátor kellős közepén találtam magamat. Neki dőltem a falnak, agyalni kezdtem.
-Hülye vagy! Hülye vagy Sarah!-olyan erősen löktem fejemet hátra, hogy az hangosan csapódott a mögöttem levő épületnek. Kihalásztam telefonomat zsebemből. Kit hívjak? Ki jönne el értem? Úgy döntöttem egyik barátnőm számát tárcsázom, de nem vette fel. Az egyetlen ember akibe bízhatok az Niall, beütöttem mobilszámát, és vártam, hogy felvegye
„-Igen?-szólalt meg.
-Niall kérlek gyere értem!-
-Sarah? Hol vagy?-
-Egy húsbolt melletti sikátornál!-
-Azt hiszem tudom hol vagy! Indulok!-mondta, majd ki is nyomta.”
Pár perccel később fékcsikorgásra eszméltem fel. Éj fekete BMW ajtaja csapódott ki. Benne egy szőke fiúval. Niall. Felpattantam, a járműhőz szaladtam és beültem.
-Istenem, de jó, hogy itt vagy!-csuktam be az ajtót. Gázt adott, otthunk fele vette az irányt. Nem szólt semmit, úgy látszott, hogy haragszik rám. Az ablakon bámultam ki, azt hittem haza akar vinni, de ez egy teljesen másik út volt.
-Ö..hova megyünk?-tettem fel neki a kérdést. Még bőven a pia hatalma alatt álltam.
-A régi házamba viszlek! Kate otthon van, alszik, de inkább ide hozlak!-mondta. Most szólalt meg először. Nem szeretném vele megosztani hogy is kerültem arra a sötét helyre. Lefékezett egy hatalmas ház előtt. Azonnal kiszálltam a kocsiból.
-Ez a tiéd?-ámultam el. Ő is kiszállt, kérdésemre pedig csak bólintott egyet. Kulcscsomót húzott elő zsebéből, kinyitotta a „palota” ajtaját. Lerúgtuk cipőnket, Ash kabátját ledobtam a nappaliban lévő kanapéra. Felvezetett az egyik szobába. Minden kék színű volt, a falak, az ágy, a szőnyeg, minden. Levágódtam az ágyra, de egyből le is szálltam róla mert hánynom kellett. Jött utánam a fürdőbe. Letérdeltem a vécé elé, ami bennem volt, az most ki is jött. Hajamat hátra fogta.
-Köszönöm!-töröltem meg számat. Segítségével feltápászkodtam a földről.
-Adok neked ruhát! Addig menj feküdj le! Holnap reggel megfürdesz!-ment ki a fürdőből, én is kimentem, a fekvőgarnitúrára dőltem. Hátam sajgott a fájdalomtól, ugyanúgy ahogyan fejem.
-Hoztam gyógyszert is!-úgy viselkedett mintha aggódna értem, de egyben harag is csillogott a szemében, mintha azért haragudna amiért nem vigyáztam magamra. Felültem, számba vettem a gyógyírt, vízzel lenyeltem. Lehámoztam ruháimat.
-Kikapcsolod?-céloztam a melltartóra. Tette amit kértem, és elfordult. Felvettem a polót amit hozott. Tudtam, hogy nézi ahogyan nadrágomat húzom le.
-Köszönöm!-háláltam meg neki. Újra ledőltem az ágyra, Niall betakart.
-Nincs mit! Jó éjszakát! Holnap reggel mesélsz..-köszönt el tőlem. Különös érzésem támadt.
-Niall! Várj!-szóltam utána..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése