16.rész: Álkapcsolat, avagy nem vagyok normális

Sziasztok! Megérkezett a 16.rész^^ Köszönjük a megtekintést és a kommenteket😍 Jó olvasást!:)

*Sarah szemszöge
Lassú, forró csókban forrtunk össze. Ez volt az első igazi csókunk, olyan érzés kapott el mintha minden sérelmünket “átadtuk„ volna egymásnak. Nem tudtam neki ellenkezni, megtörtént. Lehet,  hogy nem nagy dolog, de tisztába voltam azzal, hogy elárultam a legjobb barátnőmet, akivel ráadásul most rendeződött a kapcsolatunk. Hiába hoztam fel több ezet érvet az mellett, hogy toljam el magamtól, nem tettem. Csak álltunk egymást ölelve, csókolva, de már nem a szoba falánal hanem a kellős közepén. Levegő hiány miatt kénytelenek voltunk elszakadni egymástól.
  - Hát..Meglepődtem, hogy nem toltál el!-kuncogott fel édesen és kezemet megfogva maga mellé rántva engem. Mikor már feküdtünk ezeket a szavakat suttogta fülembe:
  - Tartsuk titokba! Kate ma este elmegy, két napot nem lesz itthon, nekünk pedig lesz időnk egymásra!-puszilt bele hajamba és mint egy féltő édesapa úgy szorított magához.
  - Rendben! Az esküvő utánig birjuk ki!-hajtottam rá fejemet mellkasára és lassan álomba szenderültünk, mind a ketten..
/másnap reggel/
Arra ébredtem fel, hogy valaki erő teljesen bámul. Lassan, de biztosan szememet megtörölve felültem és egy ágy szélén ülő, vigyorgó Ash-el találtam szembe magamat.
  - Nem mondom el senkinek!-suttogta halkan, továbbra is vigyorogva, azt hiszem lemondott rólam. A meglepődöttség azonnal kiült arcomra hisz Niall ott szundikált édesen mellettem, egyből megértettem miről beszélt Ash.
  - Úristen! Menj már ki!-pattantam ki az ágyból szinte üvöltve, hát ezt nem kellett volna mert az eddig édesen alvó ír fiú azonnal felébredt.
  - Mi folyik itt?-dörgölte meg szemeit és felült. Tekintete köztem és lakótársam között cikázott.
  - Na én mentem! Csak nyugodtan, Kate elment, két nap múlva jön!-vigyorgott a reggeli zaklatónk perverzül majd azonnal távozott. Niall megkönnyebbülten sóhajtott és visszadőlt az ágyba. Hogy bírja ilyen könnyen venni?
  - Ash a legnagyobb spicli akit ismerek! Nem hagyhatjuk ennyiben!-morogtam és mellé dőltem. Fejét bele nyomta a párnámba és nevetni kezdett, mire én enyhén háton vágtam mivel hason feküdt.
  - Hé!-mordult fel. Pozíciót váltott, elkapta csuklomat és magára húzott, éppen megcsókoltuk volna egymást, mikor kopogtak a szobaajtón.
  - Sarah! Én vagyok az, Kate anyukája! A fura hajú fiú azt mondta itt vagy!-hallottam meg legjobb barátnőm anyukájának lágy hangját. A mellettem fekvő fiú szemei kipattantak, állammal a fürdőszoba felé böktem, Ő bement oda, én pedig ajtót nyitottam.
  - Üdv!-mosolyogtam.
  - Szia! Bemehetek?-mosolygott ő is rám. Nagyobbra nyitottam az ajtót így be tudott lépni. Viszont arra nem gondoltam, hogy észre fogja venni a két oldalt besüppedt ágyat.
  - Vendéged volt az este?-nevetett fel kicsit furán, majd az ágyra ült.
  - Nem, dehogy! Csak..Ash..-harapdáltam ajkaimat össze-vissza és természetesen dadogtam.
  - Ohh a fura hajú fiú?-huzogatta szemöldökét. Úgy viselkedett mintha húsz éves lenne én meg a meglepettségtől majd' lehidaltam.
  - Uh..Hagyjuk! Mondja miért jött!-tereltem azonnal a témát, közben a szekrényemnek támaszkodtam.
  - Kate nem veszi fel a telefont, itt sincs, és a vőlegény sincs meg!-pillantott rám gyanúsan.
  - Kate elment két napra, majd jön, gondolkodni ment! Niall elment reggel a boltba, tíz perce!-indokoltam. Még egyszer gyanúsan rám nézett, pár másodperccel később becsapta maga után az ajtót és távozott.
  - Kijöhetsz fiú!-kiáltottam fel, Ő meg kijött. Elmeséltem neki a történteket, megcsókolt. Vészes és heves csókcsatát folytattunk, ami ölelkezésbe torkolt. Ölelésünket ajtóm nyitódása törte meg.
  - Gondoltam, hogy itt vagy Niall!-nevetett fel gúnyosan Mrs. Ashmor. Mit keres itt?
  - Ez nem..-engedtem el a fiút és azonnal magyarázkodni kezdtem.
  - Ez nem az aminek gondolom, csak egy baráti ölelés, ugye?-karba tett kézzel prédikált.
  - Igen az!-húztam ki magamat, kiálltam igazam mellett. Ugyanis nem tudhatta meg, hogy az ölelés előtt egymás ajkait faltuk. Rohanna vele Kate-hez.
  - Mi folyik itt?-jött be szobámba Ash, félre lökve az ajtóból Kate anyukáját és az ágyra vágodott.
  - Az volt és kész! Ne tessék teli tömni Kate fejét butaságokkal, ugyanis én meg Ash boldog párkapcsolatban élünk!-fogalmam sincs, hogy mit tudnék kitalálni, más nem jutott eszembe, csak ez..Nem vagyok normális..

15.rész:Haragszik...

Sziasztook! Sajnálom ezt a nagyon sok késést, de egyszerűen nem volt ihletem megírni a részt. Mégegyszer sajnálom! Ha tetszett jelezzétek kommenttel, és iratkozzatok fel!

# Tessa

    *Sarah szemszöge

Nem tudtam mit kezdjek ezzel az egésszel. Niall vajon megcsókolt volna ha nem jön be Kate? Nem, nem szabad ilyeneken gondolkoznom. Sokkal inkább azon kellene, hogy mi lesz azzal ami Kate-el volt. Nem értem, miért történnek velem ilyen furcsa dolgok. Hiába. Sok ordibálást, kiabálást hallottam, de eljutottam addig, hogy lemegyek. Gyorsan kicsaptam az ajtót, és lefutottam a lépcsőn le a konyhába, ahol Niall várt egy törött tányér kiséretében. Várható volt, hogy valamelyikük elmegy. De nem gondoltam volna, hogy Kate lesz az.
  - Mi történt Ni? - nem válaszolt azonnal. Egy darabig csak nézett előre, utánna pedig, elmondta mi volt.
  - Elment. Azt mondta...gondolkodási időre van szüksége. Ezért, elment a hétvégére a szüleihez. De még nem indul. - meglepődtem, Kate-en, hogy miért megy el. Lehet, hogy csak azért, hogy hirtelen benyisson a házba.
  - Értem. De én most elmegyek sétálni. - felvettem kedvenc tornacipőmet, és a napszemüvegem. Lassú tempóban mentem. De nem szimpla séta miatt, Kate-et probáltam megtalálni. És meglepő módon a lehető leghamarabb ráakadtam. Egy hintán ücsörgött, melyhez még kiskoromból gyönyörű emlékek kötnek. Oda mentem, majd leülltem a mellette lévő, kissé nyikorgó hintára. Nem szóltam hozzá. Rám se nézett. Csak bámult előre, zöldeskék szemével, melyet a műszempillája is felülmúlt. Megszólalni, nem tudott. Úgy ahogyan én sem. Aztán véletlenül elhagyta a számat ez a mondat.
  - Haragszol rám? - nem akartam mondani, de muszály volt. Hiába, nem tudtam mást tenni megvártam míg feleszmél és válaszol.
  - Nem... Nem tudom. Őszíntén szólva rád nem tudok haragudni mivel, Niall akart megcsókolni téged és nem te őt. - bűntudatom volt ez miatt. Mert valójában tudatban, már sokszor elképzeltem ahogy Ni megcsókol.
  - De, nem megyek haza. Majd hétfőn találkozunk. Szia. - és elment tőlem. Én hazafelé vettem az irányt. Niall az ajtó mellett ülve nézett fel rám gyönyörű szemeivel.
  - Már azt hittem sose érsz vissza.
  - Kate-et kerestem. - válaszul ezt adtam neki. Lehet nem a legszebb, de ez megfelelt az elvárásainak. Felált majd megfogta a kezem és felhúzott magával az emeletre. Bezárta magunk mögött az ajtót amitől szemeim elkerekedtek, furcsán néztem rá. És rá is jött, hogy ezzel mire célzok.
  - Többé nem követem el ugyanazt a hibát mint egy órával ezelőtt. - nem habozott nekilökött a falnak majd hosszan megcsókolt engem....

14.rész: Újra fáj..

Sziasztok! Megérkezett az új rész! Ha tetszett kommentelj vagy iratkozz fel! Köszönjük a kommenteket és a megtekintést!:)  Jó olvasást!:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
-Ne! Ash!-toltam el magamtól, kezemet mellkasára helyezve.
  - Csak..Kérlek! Probáljuk meg!-nézett rám boci szemekkel. Bármennyi fájt el kellett küldenem. Meg is tettem, ő pedig poker arccal kiviharzott a szobából. Levágódtam az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Arra az elhatározásra jutottam, hogy Niall marad a legjobb barátnőm jegyese, Kate-val újra jóba leszünk, Ash-el nen kommunikálok sokat és elfelejtem a Niall iránt érzett nem helyes dolgokat...
/1 héttel később/
A terveim a legnagyobb sikerrel mentek végbe. Ott ültünk öten a ház konyhájába, az isteni ebédet eszegetve, nevetgéltünk is közben párszor. Niall furcsa módon nem sokat beszélt velem, sőt olyan volt mintha be lenne fenyítve, pedig ezt is megbeszéltük Kate-val, hogy nem talál ki szabályokat a fiú számára.
  - Én viszont elindulok a plázába! Este jövök!-nyomott puszit Kate Niall szájára majd tőlünk is elköszönt és elment.
  - Engem pedig vár Klaus! Szóval mentem!-vigyorgott Chris és ő is lelépett. Hárman mardtunk, egészen addig amíg Ash-nek nem jött telefon hívása, biztosan egy lánytól, ez által ő is elhagyta a házat. Igazándiból Ash-el azóta mióta szerelmet vallott nem beszéltünk szinte egy szót sem, viszont többször jártak lányok naponta a szobájába. Gondolataimból Niall még mindig édes hangja szakított ki.
  - Ketten maradtunk!-csapta kezét combjára és gondterhesen sóhajtott egyet. Tudtam, hogy nem szabad hagynom, hogy azok a gyönyörű szemei az egy hetes sikeremet lebombázzák ezért egyből probáltam menekülni a vele való kommunikálás elől.
  - Én felmegyek!-mosolyodtam el cseppet kínosan, nem néztem szemébe úgy indultam el a lépcső felé. Szinte imádkoztam, hogy ne jöjjön utánam. Azt hittem nem is fog, de mielőtt felléptem volna az első fokra ujjait csuklóm köré tekerte és konkrétan a falhoz nyomott. Meg se bírtam szólalni, csak vártam ‚sorsomat’
  - Szerinted nem tűnt fel, hogy hozzám se szólsz? Előtte meg leplezni se tudtad, hogy belém vagy zúgva!-nézett rám magyarázatot várva. Őszintén szólva teljesen igaza volt, most is szerettem, teljes szívemből, de felfogtam, hogy soha nem lehetünk együtt.
  - Niall állj le! Nem lehetünk soha együtt!-probáltam mellkasára helyezve a kezemet eltolni magamtól. Válaszul felkuncogott, majd ajkát enyém felé közelítette. Összeszorítottam fogaimat, tudtam, hogy ezt nem szabad. Már megcsókolt volna mikor nyílt a bejárati.
  - Haliho! Itthon hagytam a pénztárcámat!-csengett fel Kate hangja. Niall enyhített szorításán, én pedig kihasználtam a helyzetet és felrohantam oda ahova indultam, a szobámba. Becsaptam magam mögött az ajtót és térdre rogytam előtte. Megint hibáztam, megint elgyengített, majdnem megcsókolt. Bármennyire rossz volt ezt bevallani, nem tudtam tagadni előtte, hogy szerelmes vagyok belé. Szemeimet megtörölve ültem ágyamra, laptopomat ölembe véve. Tudatosult bennem, hogy nincs értelme Kate-val harcolnom, soha nem engedné el Niall-t..Ezekkel a gondolatokkal kezdtem neki az esküvőjök díszlet tervezéséhez. Többször bekönnyeztem, de muszáj volt kibírnom..Ezt a játékot elvesztettem..

13.rész: Megváltoztam

Na sziasztok:8 Meghoztam az új részt. Nagyon sok meglepődöttség lesz ebben a részben amire talán a címből is tudtok következtetni:) És nagyon szépen szeretném/szeretnénk megköszönni azoknak akik olvassák/feliratkoztak/kommentelnek a blogunkhoz. Így még nagyobb örömmel csináljuk ezt az egészet. Na de nem húzom tovább az időt, ha tetszett iratkozz fel, kommentelj:)

#Tessa

/Sarah szemszöge

Még körülbelül ott feküdtem öt percig az örömömben amíg nem hallottam meg a veszekedés hangját. Ismételten. Kate hamarosan idegesen bejött a szobámba, de megijedtem tőle mivel egyből magunkra zárta az ajtót. De ő csak nézett majd az ajtónak támaszkodott, és lerogyott a földre. Nem akartam rossz barátnőt, se a mindig megbocsátó kis hülye libát játszani, ezért úgy döntöttem hogy odamegyek, és leülök mellé. Nem szólt semmit csak nézett és nézett. Majd beszélni nyitotta száját, de nem mondott semmit. Láttam ahogy könnybe lábadt szeme és elsírja magát. Borzalmas volt. Nem gondoltam volna, hogy azok után amik történtek Kate és köztem még tudok így tekinteni rá. Megváltoztam. Úgy érzem el tudom viselni őt, nem hányok attól amit művel. Ez azért van mert szeretem. Hiába a "volt" legjobb barátnőm, akkor is szeretem mint barátként. Nem értettem magam, azóta hogy megtudtam hogy megcsalja Niallt azt hittem nem fogom tudni elviselni. De aztán át kellett gondolnom miket éltünk át együtt, és elsírtam magam mellette. Könnyes szemmel öleltem át. Nem érdekelt mit tett, vagy éppen én mit tettem. Ő akkor is a legjobb barátnőm, ha utál is nem érdekel. Bármit mond rólam azt is leszarom. Mert ő az egyetlen olyan ember,
Aki megértett mikor szerelmes voltam.
Aki megvigasztalt mikor szomorú voltam.
Aki ha kellett anyjaként viselt.
És aki.. Igazán ismert engem.
Már patakokban folytak a könnyeim, nem hittem hogy fogok ennyit sírni. Muszáj volt megszólalnom mert már nagyon rossz volt hallani ezt a fülsüketítő csendet.
  - Mi történt?
  - Összevesztünk. Megint... - nem bírtam tovább. Ismételten sírtam és sírtam.
Már a depresszió zaklatott ezért, elráncigáltam magamat és Kate-et az ágyhoz. Bekapcsoltam az egyik kedvenc filmemet. A ha maradnék-ot. Egyikünk sem bírta ki sírás nélkül. Végül megbeszéltem Kate-el, bármennyire is fájt, hogy béküljenek ki Niall-el. Kiment majd elfeküdtem az álmosság miatt. Arra keltem, hogy valaki eszeveszettül dörömböl az ajtómon. A lehető legkomásabb fejjel kinyitottam. Ash állt ott. Kisírt szemekkel, és elázott fejjel. Beengedtem és megkérdeztem mi történt.
  - Eláztam. És arra a személyre gondoltam akit a világon a legjobban szeretek, de tudom hogy ő sohasem lehet az enyém -nem bírtam, nem akartam de kiejtettem a számon ezt a szót.
  - Kire?
  - Azt még egyenlőre nem mondhatom el. De szeretnék kérdezni tőled valamit amiből talán lekövetkeztetheted - előre féltem válaszától, de inkább csak bólogattam neki.
  - Szeretsz? - nem válaszoltam csak néztem előre rá. Mivel látta hogy nagyon kínos nekem ez a pillanat még rátett egy lapáttal.
Mivel odahajolt és megcsókolt....

12.rész: Jó hatással

Sziasztok! Megérkezett a 12.rész! Nagyon szépen köszönjük a kommenteket, és a megtekintést! Fantasztikusak vagytok^^ Ha tetszett a rész kommentelj, iratkozz fel! Jó olvasást! xxIsabella

*Sarah szemszöge
Ott álltam csendben, magamban őrlödve, hallgatva a veszekedő párt.
  - Azt, hogy nem..teheted ezt! Gondolj bele milyen neki!-túrt ingerültem Niall dús, szőke tincsei közé, miközben erősen szorította az egyik konyhaszék karfáját.
  - Miért is? Milyen neki?-vágta oda neki flegmán Kate, miközbe tekintete közte, és köztem cikázott.
  - Így is rengeteg dolga van! Térj már észhez!-vágott vissza a Szöszi. Szinte érezni lehetett a feszültséget a levegőben, de én nem tettem semmit, gyomrom még mindig fájt, és így is ki voltam készülve most meg Kate rátesz még egy lapáttal.
  - Csak nem lefektetted már? Azért véded ennyire?-szegezte felém mutatóujját dühösen a veszekedő tag női ‚szereplője’. Éreztem, hogy egy ideg elpattan valahol a fejemben.
  - Na jó! Most lesz elég ebből! Nem történt köztünk soha semmi, nem fogod fel?-üvöltöttem kikelve magamból, nem hagyhattam, hogy az egykori barátnőm konkrétan az higyje, hogy lefeküdtem a jegyesével. Mind a ketten visszafolytották lélegzetüket és csendben maradtak. Meguntam a várakozást, horkantottam egy szánalmasat Kate-nak célozva és visszarohantam a szobámba, az ajtót újra kulcsra zártam, nem akartam, hogy bárki is rám nyisson  így szétesve. Ugyanis sírva, könnyek között hullottam a földre mint egy darab rongybaba, amikor elejti egy kisgyermek. Semmi másra nem volt szükségem, mint Niall ölelésére. Ezekkel a vágyakozó gondolatokkal dőltem el ágyamon, lábaimat felhúzva, valami még mindig olyan érzést kelltett gyomromban, mintha késsel vagdalták volna belülről. Már egész héten nem kellett mennem dolgozni, azaz volt négy kerek napom, mivel még csak csütörtök volt. Eltelt bő két óra, addigra már lecsillapodott a lenti vita, de a gyomromban lévő fájdalom nem. A szobámba telepedett csendet lenti ajtócsapódás szakította félbe, majd rá két percre valaki az én ajtómon dörömbölt. Mivel a kulcs rá fordítva helyezkedett el az ajtóban, belülről, így nagy nehezen fel kellett tápászkodnom kinyitni.
  - Szia!-rontott be kérdezés nélkül Niall, engem gyorsaságával majdnem fellökve, mire felszisszentem a fájdalomtól.
  - Uhh bocsi!-húzta el száját és mintha régi jó barátok lettünk volna levágódott az ágyra, én pedig mellé ültem, hasam továbbra is fájt, már hányingerrel cifrázva.
  - Mit keresel itt?-probáltam szolídan feltenni a kérdést, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
  - Téged! Filmezhetnénk! Elterelem a figyelmedet..-mutatott hasam felé, mire csak elmosolyodtam. Hihetetlen, hogy akkor is feltud vidítani, mikor legszívesebben levetném az életemet egy hídról, egyenesen a mélybe. Egy fej rázással tértem vissza gondolataim közül, Ő addigra már a dvd lejátszóba pakolta be a Démonok Között című filmet, még nem láttam de a címből vettem, hogy horror.
  - Horror, de nem vészes!-biztatott és lefeküdt mellém, mivel én már addigra elterültem az ágyon. A filmkockák pörögni kezdtek, olyan részek jöttek ahol kénytelen voltam Niall-hez bújni, amin Ő csak vigyorgott. Még mindig fájt a hasam, ezt észre is vette. Váratlanul felhúzta pólómat és az adott fájó részt kezdte simogatni. Mélyeket sóhajtottam, egyszer ki is néztem az ablakon már délután öt órát ütött az óra. Ezt sem akartam elhinni, hogy vele rettenetes gyorsan ment az idő. Már a második filmet néztük, csendben. Nem kérdeztünk semmit, így is pontosan értettük egymást. Meleg tenyere végig hasamon pihent, a fájdalom el is tűnt. Talán az érintésétől, talán mástól, nem tudom. Már csak arra emlékszem, hogy magához ölel, ad egy puszit, majd elalszunk.
/péntek reggel/
Valaki halk szuszogása csiklandozta nyakamon lévő bőrt. Kinyitottam látókáimat és másik kettővel találkoztam közvetlen közelről, ugyanis Niall-el orrunk már-már egymáshoz ért.
  - Kate? Ha ezt megtudja!-pattantam fel hirtelen.
  - Nyugi! Tegnap este összevesztünk, és lelépett! Haza se jött!-probált lenyugtatni, már felülve az ágyba. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt visszafekve mellé, de a plafont nézve.
  - Gyere ide! Fáj még?-nyúlt felém, közelebb húzodott és magához ölelt. Tiltakoztam volna, de azaz isteni illatta teljesen elvette eszemet, ezért nem is tudtam válaszolni. Szinte de ja vu érzésem volt, hisz ez tegnap este is megtörtént, ölelés nélkül. Tökéletes idilli, romantikus pillanatunkat lépcsőről származó trappolás szakította ketté. Niall felpattant, de az ajtómban állva még visszanézett.
  - Ha kérdezi, csak beszélgettünk!-kacsintott és elment. Én pedig ott feküdtem az ágyamon, egyedül, vigyorogva, a takarót szorongatva ami teljesen átvette az illatát...

11.rész:Bizonytalan..

Sziasztok! Hatalmasnagy késéssel de itt az új rész! Ennek az oka az volt hogy megírtam a részt de a microsoft word szépen kitörölte magától, de nem is szaporítom a szót olvassátok a részt, ha tetszett jelezd kommenttel vagy iratkozz fel  #Tessa

Hamar rájöttem hogy a Szöszi van velem ebben a remek és egyben nagyon kínos pillanatban. Nem értettem minek hisz Kate párja. És nem értem őt, utálom és imádom azt a remek, de hülye fejét. Szeretném ha vége lenne ennek az egésznek, de elveszíteni sem szeretném Niallt. Túl fontossá vált az életemben, ő lett az értelme. Ki kell jelentenem. Azt hiszem szeretem, nem tudom hogy juthattam el idáig. De semmit nem tehetek, hisz Mást választott, azaz nem engem. Szóval a lényeg ez lenne. Gondolataimban nem sokáig tudtam eszmélni, mivel Ni nem bírt csendben maradni.
- Beszélnünk kell Sarah!
- Nincs miről Niall.
- Akkor te nem gondolod hogy esetleg van köztünk... - félbe kellett szakítanom mivel nem volt értelme tovább beszélnem erről vele. Tudom hogy nem hagyná ott Kate-et. Főleg nem miattam, különben sem vagyok olyan lány aki elvenné más pasiját. Még az is rá dob egy lapáttal hogy ő a legjobb barátnőmé, vagyis csak a volt legjobb barátnőmé. Nem sokat kellett sétálnunk hazáig de ő lehajtott fejjel ballagott, na jó. Én sem voltam a legjobb kedvemben de azért ennyire nem lehet ilyen velem. Elég rég óta ismer ahhoz hogy tudja milyen vagyok. Tudja hogy állandóan bűntudatom lesz az ilyenek miatt. Ennyire nem lehet köcsög velem. Rám nézett mire én elmosolyodtam. Nem tudom miért de mást már nem tudtam csinálni. Sok minden történt velem mióta megismertem. Jobb ember lettem, sőt azóta hogy mindent megbeszélek vele nem is gyújtottam rá. Megváltozott az életem miatta. Jó hatással van rám, lehet hogy jól is mutatnánk együtt de Kate soha nem viselné el. Az is meglehet hogy bosszút állna vagy hasonlót.
- Nem lehet Niall.
- De miért? Nem lehetne, hogy legalább egy kicsit átgondold? Kérlek Sarah, tudod hogy mi mindig is összeilletünk. Csak nem gondoltunk bele. Én nemrég rájöttem hogy nem szeretem Kate-et. A szüleim miatt van az egész. Kérlek! Csak annyit kérlek gondold át! – annyira aranyos volt de én viszont...
- Sajnálom de nem lehet – berohantam a szobámba. Mást nem igazán tudtam tenni, csak ez az egy dolog volt biztos. Bezártam, hogy méh véletlenül se  jöjjön utánam, ha akar ha nem. Utáltam az ilyen pillanatokat. Egyik pillanatról a másikra zuhantam a földre. Se kép, se hang. Azt hiszem elájulhattam.

/Másnap reggel/
Hatalmas fej és hasfájásra keltem fel. Nem tudom mit érezhettem de reméltem elmúlik. Borzasztó volt, olyan mintha késsel vágnák fel a gyomrom. Le kellett mennem reggelizni de előbb lecsekkoltam a telefonomat. Egy halom messengeres üzenet Nialltől, amiben harmincezerszer leírja hogy menjek le mert Kate szeretne kérdezni valamit. Úgy voltam vele, hogy miért ne annyira biztos nem lehet borzalmas. A konyhában először Niallt szúrtam ki aki odajött megkérdezni hogy szerintem mit akar Kate. Nem válaszoltam, hanem inkább odamentem és szépen egyszerűen megkérdeztem mit akar mondani.
- Niall, gyere te is mert nem csak én kérdezem ezt Sarah-tól. – Már megilyedtem mit akarhat, de előre nem tudhatok semmit. Annyi  biztos hogy nekem rossz dolog lesz.
- Sarah! Arra szeretnélek, pontosabban szeretnénk megkérni téged,  hogy szervezd meg az esküvőnket. – elállt a szavam ettől az egész szarságtól, és ahogy áttam nem csak én fagytam le, hanem Niall is. Látszott hogy Kate ezt is nélküle döntötte el.
- Kate! Nem zúdíthatod ezt egyből a nyakába! És amúgy is, megtudhatom kivel beszélted meg? Mert velem ugyan nem.
- Sarah kérlek válaszolj. Ez számunkra nagyon fontos.
- Kate, beszélj a magad nevében! – Ni-n látszott az idegesség és a megterheltség. Tudta hogy be fog következni ez a nap de ő még várni akart, a megfelelő pillanatra.
- Ezzel mit akarsz mondani? – hallatszott a félelem hangjában, amit fejlehajtással majd egy hatalmas sóhajtással jelzett.
- Azt hogy....

10.rész: Régi ismerős és a vacsora

Sziasztok! Megérkezett a 10.rész! Viszont már van chat is, és ha kommentbe linkelitek a blogotokat vagy a chatbe akkor kiteszem a cserékhez!:) Érdemes megnézni a szereplőket mert lett egy új srác, aki most még kevés szerepet tölt be a történetben, de később picivel több jelentősége lesz:) Köszönjük a kommenteket és a növekvő megtekintést:) Jó olvasást!:) xxIsabella

*Sarah szemszöge
Az ajtót egy húsz évesnek látszó nő nyitotta ki, igazából ötven volt, de sokkal fiatalabbnak nézett ki. Természetesen megismertem, Ő Kate anyukája, Mrs. Ashmor. Bőre makulátlan, vékony kecsesek a lábai, néhány ékszer a nyakába, tiszta Kate és pontosan olyan, mint egy évvel ezelőtt, hisz akkor láttam utoljára. Feszülő térdig érő szoknyát és vajszínű inget viselt, most, hogy jobban megnéztem még a stílusa is hasonlít egykori legjobb barátnőmére.
  - Üdv itt gyerekek! - köszöntött minket kedvesen, kissé "nyalisan". Mielőtt becsapódott mögöttünk az ajtó hátra néztem, a parkolóba tucat autó állt. Nem családi vacsora? A ház falait fekete színek fedték le, csodálatos bútorokkal. A hatalmas konyhából eléggé hangos beszélgetés foszlányok szűrődtek ki. Besétáltunk az említett helyiségbe. A tizenöt emberből csak Kate apukáját, anyukáját, aki bevezetett minket és pár unokatestvért, akik Kate-é voltak természetesen, csak őket ismertem fel, régen sokat lógtunk együtt. A többi tíz emberhez csatlakoztunk, pontosabban én, Ash, Niall és Kate üdvözöltük az asztalnál ülőket, és helyet foglaltunk. Enni kezdtünk, mikor feltűnt, hogy két szék üres. Ahogy ez a gondolat megfordult a fejembe, csengettek.
  - Nyitom! - kiáltottunk fel szinkronba Niall-el. Pár másodperces hatásszünet után mindenki nevetésbe tört ki, kivétel Kate-t. Végül Mr. Ashmor nyitott ajtót. Hangos trappolás, majd egy nagy barna lóbonc jelent meg a konyha ajtajában. Vigyor kerekedett a fiú arcára, belém csapott a felismerés.
  - Klaus! - pattantam fel reflexszerűen. Az egyik unokatestvérem volt, akit biztosan Chris hozott magával, hisz pár perccel később Ő is belépett.
  - Sarah! - ölelt meg szorosan. Pontosan két éve annak, hogy nem láttam. Nagyon örültem, majd kicsattantam. Pár percig ölelgettük egymást, hátamat égette Niall féltékeny(?) tekintete. Leültünk, pontosan egymással szembe Klaus-sal. Végig hülyéskedtünk, szórakoztunk, rugdaltuk egymást az asztal alatt, megszakadtunk a nevetéstől, de aztán a sok-sok ember kínos kérdésekkel kezdett bombázni engem.
  - Azt hiszem megkeresem a mosdót! - tettem két kezemet az asztalra és feltápászkodtam. Elindultam a lépcsőn felfele, de volt egy bibi. Nem tudtam merre van a mosdó. Kikötöttem egy teljesen idegen helyen. Levágódtam az ágyra, és hosszan fújtam ki a levegőt.
  - Végre megszabadultam azoktól.. - mondtam magamnak, kicsit se halkan. Úgysem hallhatta senki, hiszen egyedül voltam, vagyis azt hittem.
  - Én is így vagyok vele, nyugi! - nevetett fel valaki az ajtóban állva. Szívem biztosan kihagyott egy ütemet, de aztán felültem és rájöttem, hogy a bolond Klaus az.
  - Ahh..a frászt hoztad rám! De akkor nem vagyok ezzel a véleménnyel egyedül! - röhögtem fel. Megpaskoltam a mellettem lévő helyet, becsukta az ajtót és leült. Biztosan eltelt tíz perc, nagyon jól elbeszélgettünk, sokat mesélt Kanadáról ahova kiköltözött, én pedig mosolyogva hallgattam. Megszokásunk volt nagyon régen, hogy szana-szét csikiztük egymást, hát ez most is megtörtént. Hangos nevetésünket ajtó nyitódás fojtotta vissza.
  - Bocsi ha megzavartam valamit-fintorgott Niall. Mit keres itt? - De elvagytok tűnve már vagy húsz perce! - magyarázkodott az ajtófélfának támaszkodva.
  - Szerintem beszéljétek meg! - slisszolt ki az ajtón Klaus. De mire is célzott ezzel? Nem tudom. Egyedül hagyva az ír fiúval engem, aki a távozott után bevágta az ajtót és szinte követelőző szemekkel vizslatott.
  - Ki ez a srác? - szűkítette össze szemeit, mondhatni undorodva.
  - Az unokaöcsém!-itt büszkén elmosolyodtam.  - Inkább magyarázd el mi volt a múltkori! - értetlen szemeket meresztett rám, ezért folytattam. - Mond el, hogy mit érzel Kate iránt! - nem gondolkodtam, kicsúszott a számon az amire igazából kíváncsi voltam, biztosan csak a kis pezsgő szállt a fejembe. Szemeit pár másodpercre szorosan lehunyta és mélyet sóhajtott. Miután visszanyitotta látókáit azzal a ‚Te ezt nem értheted’ arckifejezéssel bámult mereven rám, üveges tekintettel. Nem szólt semmit se, én pedig nem értettem semmit.
  - Akkor elmondom! Szerettem, tényleg. Aztán kiderült, hogy csak érdekből van velem, a családjaink miatt! Elmúlott az amikor ránézel és remeg a lábad, amikor ellep a rózsaszín köd! De erről csak te tudsz, így azt is tudhatod, hogy én - szakította félbe mondatát Kate hangja a küszöbről. Próbálkozott a mosollyal, ami természetesen sikerült is, de látszott, hogy nem igazi. Most nem volt dühös, sem haragos. Azt hiszem tökéletesen játszotta a szerepét. Együtt, szótlanul visszamentünk a konyhába. Roppantul elszaladt az idő, már este hét órát mutatott a bizsu karórám. Mr. Ashmor kiterelt minket a hatalmas nappaliba, míg a vacsora második fele elkészül. Néhányan beszélgettek, Olívia, azaz Kate anyukája szegény Niall-t nyaggatta az eljegyzéssel kapcsolatban. Én meg csak ott ültem a kanapén, és bámultam a szerepüket játszó színészeket a tévében. Ujjaimmal doboltam a combomon, közben azon gondolkodtam, hogy vajon mit is szeretett volna mondani Niall amikor jegyese félbe szakította. Talán azt akarta mondani, hogy nem vagyok számára közömbös? Ugyan dehogy! Sarah hova gondolsz, a barátnőd jegyese! Egészen addig ‚nyaggattam’ magamat ezekkel a kitalációkkal amíg az egyik aranyos kislány le nem ült mellém.
  - Téged hogy hívnak? - nézett rám aranyosan, amitől nekem azonnal mosolyognom kellett. Milyen ártatlan, fogalma sincsen még, hogy az élet milyen kemény is tud lenni.
  - Sarah vagyok, és te? - simogattam meg arcát, mire felkuncogott.
  - Sabrina! És mond szerelmes vagy? Én igen, van egy fiú az oviban! - áradozott kissé pöszén, de ez csak még aranyosabbá tette az egész szituációt. Valahogy a kisugárzása megnyugtatta szívemet, viszont a kérdése újabb kételyeket tépett fel bennem.
  - Nem, nem vagyok az! - kacsintottam rá, igazából nem is tudtam a választ. Hirtelen a kis testét egy anya védelmező kezei emelték el a kanapéról.
  - Bocsánat a sok buta kérdésért! - mosolyodott el Sabrina édesanyja, simogatva kislánya szőke tincseit. Közölte, hogy még a vacsora előtt el kell menniük, így már nem is beszélgettem többet a lánnyal, se az anyukájával. Újra egyedül éreztem magamat, hiába voltam társaságba, mégis a magány húzta a padló fele lelkemet. Mielőtt elkezdtem volna agyalni Niall-en addigra már bent helyezkedtünk el a konyhában. A lehető leggyorsabban elfogyasztottam az ételt.
  - Szerintem én haza indulok! - tisztába voltam vele, hogy vagy egy órás séta lesz, de nem érdekelt. Nem akartam Niall-el egy helyen tartózkodni. Vagy inkább nem akartam azt az érzést amit Ő okozott, igen erről van szó. Mindenkitől elköszöntem, kivételek a lakótársaim mivel velük ma még minden bizonnyal találkozom, őket úgy hagytam ott, hogy ‚majd gyertek’. A konyha ajtóból még visszapillantottam a kisebb ‚tömegre’, egyedül Niall tekintete volt aggódó, de zavart is. Mindenki más arcán a felhőtlen boldogság tükröződött. Miután a házi gazda kikísért a sötét úton, magányosan, összezárva agyszüleményeimmel sétáltam. Járt az eszem, mint a gép, hihetetlen elképzeléseim születtek Niall-ről, meg arról amit mondani akart. Legalább tíz percet sétálhattam, mikor valaki futólépéseit hallottam meg magam mögül. Szemeim kipattantak, majd' elállt a lélegzetem amikor a ‚titkos idegen’ kezét gyengéden szám elé helyezte. Várjunk! Mi van? Gyengéden?
  - Shht! Csak én vagyok! - szívemről hatalmas kő esett le..