*Sarah szemszöge
Tátott szájjal bámultam barátnőmet és a rajta fekvő srácot, aki kicsit ismerős volt. Szemeimet szorosan lehunytam, megfordultam és rájuk csaptam az ajtót. Ash, a harmadik lakótársunk közvetlen előttem állt.
- Te erről tudtál?-szegeztem neki a kérdést. Milliónyi gondolat futott át agyamon, én ismertem Kate-t, nem ilyennek hittem. Mindig áradozott nekem Niall-ről, úgy véltem igazán szerette.
- Szerinted? Még segítettem is neki, hogy ne a legyél itthon, mikor hozza a srácokat!-nevetett fel undorítóan a fiú. Teljesen kiakadtam, szervezetem nem bírta feldolgozni ez a túl sok információt egyszerre.
- Na jó, tudod mit? Én most inkább elmegyek sétálni!-tartottam fel kezeimet feladás képpen.
Lebaktattam a lépcsőn, felhúztam Adidas cipőmet és fekete bőrkabátomat. Kilépve az ajtón a friss tavasz eleji hüvős levegő csapta meg arcomat, átjárt a hideg, szándékosan mélyet szippantottam az „oxigénből”. Volt egy káros szenvedélyem, a cigaretta, most is hozzá fordultam a feszültség feloldódását remélve. Zsebemből elő húztam egy szálat, ajkaim közé helyeztem és meggyújtottam. A közeli parkba vettem az irányt, számos sötét, koszos sikátor mellett elhaladtam, de ez csak mellékes volt az mellett, hogy mikor leültem egy padra a távolban Niall-t pillantottam meg, aki éppen a rózsák között válogatott.
- Oh ha tudnád, amit én-suttogtam magam elé. Határozottan indultam meg az ír szőke fiú felé. Érkezésemet azzal jeleztem, hogy széles vállaira helyeztem kezemet. Meglepetten fordult meg, én meg csak ravaszul rávigyorogtam.
- Csak nem megijedtél?-kuncogtam fel és mellé álltam a rózsákat bámulva.
- Vicces vagy, de inkább segíts! Mi a kedvenc színe?-nézett rám gyönyörű látókáival, amiktől a lábam azonnali remegésbe kezdett. Tudtam, hogy kiről beszél, ezzel ő is tisztába volt, ezért nem mondta barátnőm nevét.
- Fhu..hát..-kezdtem dadogásba. Zavarban voltam, nagyon is, de arról fogalmam sem volt, hogy hogyan sikerült ilyen érzéseket kiváltania belőlem.
- Nem tudod?-lepődött meg.
- Ja..hát..de..A fehér-árultam el, fejemet lehajtva.
- Köszi!-mosolygott rám, amitől csak jobban kezdtek „rezegni” lábaim. Ajkairól hirtelen lefagyott a mosoly, meglátta, hogy számhoz emelem a Marlboro márkájú cigaretta szálat. Kissé fintorogva fordította el fejét egy teljesen más irányba. Nem tudtam mit kellene mondanom, ezért inkább hátat fordítottam neki és a padok felé kezdtem el csoszogni.
- Mesélsz róla?-az ismerős hang hallatára sem fordultam meg, de megálltam. Pontosan tudtam, hogy a cigire céloz az ír szőkeség. Kérdésére csak egy apró bólintást ejtettem.
- Gyere! Üljünk le!-állt meg mellettem és egyszerre indultunk meg az egyik pad felé, „török” ülésbe ültem le a jobb szélre, Ő pedig a bal szélre. Pár perc kellett mire összeszedtem gondolataimat, és lassan neki álltam beszélni:
- Hogy miért kezdtem el cigizni? A válasz egyszerű. Mikor 15 éves voltam apám csúnyán megvert, lázadó tini voltam és azóta szívom ezt a szart-fújtam ki a füstöt, direkt úgy, hogy rá ne menjen.
- Probáltál már leszokni?-pillantott rám komolyan.
- Igen, de sose sikerült. Annyit értem el, hogy hetente egy dobozra csökkent az „adagom”-húztam ki magamat büszkén, mire rettenetesen aranyos nevetése kezdte kényeztetni füleimet.
- Mond csak, miért irtozól ennyire tőle?-koppintottam rá az előttem elhelyezett nikotint tartalmazó dobozra.
- Egy ismerősöm tüdőrákban halt meg e-miatt..-jelentette ki halkan, szinte suttogva. Szemeim kissé kitágultak. Kie halhatott meg? Mikor? Ezernyi kérdés futott át agyamon, de inkább visszafogtam kíváncsiságom.
- Értem..Részvétem!-nyílvánítottam ki sajnálatomat. Percekig csendben, szótlanul bámultuk egymást. A már kínosnak bizonyult csendet telefonom hangos csörgése törte meg, Kate hívott. Egyszerűen kinyomtam, és egy sms-t írtam neki:„A közeli parkban vagyok, de már uton”, pötyögtem be és visszatettem zsebembe a készüléket.
- Ne haragudj, de nekem most mennem kell!-szólaltam meg kissé éreztetve, hogy nem akarok még elmenni.
- Rendben. Biztosan találkozunk még! Szia!-köszönt el, én is megtettem. Felálltunk, én jobbra, ő balra indult. Titkon reméltem, hogy megáll és visszarántja karomat, de semmi ilyesmi nem történt. Pár méter megtétele után, 180°-os fordulatot vettem, pont akkor néztem hátra amikor bele túrt szőke, dús hajába. Alakja egyre jobban távolódott, és inkább én is ténylegesen haza fele tartottam. A ház előtt lelassítottam, és magamba mormoltam az imákat, hogy Kate ne csesszen le amiért rájuk nyitottam. Mint egy betörő, úgy lopakodtam be saját otthonoba, lábujjhegyen másztam fel a lépcsőn és bebújtam szobámba. A falak feketék voltak, az ágyhuzat fehér, a tévé be volt kapcsolva, nem tudtam, hogy most én hagytam így vagy valaki van a szobámban. Hirtelen a fürdőmből hangos vízcsobogás hallatszott ki.
- Kate te vagy az?-kiáltottam fel és levágodtam kabátostól, cipőstől fekvő garniturámra.
- Igen. Az én fürdőmben hideg a víz!-kiabálta vissza. Pár perccel később nyílt a fürdő ajtó, hatalmas gőz csapódott ki, amiből barátnőm lépett elő
- Niall egy óra múlva itt lesz. Ja és a történtekről egy szót se, megértetted? Vagy különben elintézem, hogy hétfőn már ne kelljen menned dolgozni!-fenyegett meg és Miss. Picsa módon kiballagott kis kuckomból. Én tényleg abban a hitben voltam, hogy legfőbb bizalmasom és legjobb barátnőm, de úgy látszik tévedtem, elég nagyot. Sós könnyek kezdték mardosni szememet. Minek sírjak egy olyan ember után, aki sosem ejtett egy könnycseppet se miattam? Tettem fel magamban a lelkileg eldöntendő kérdést. Feltápászkodtam, lerúgtam lábbelimet, megtöröltem szemeimet, lerántottam kabátomat és határozott nőként álltam be a tükör elé. Hajamat a fésű segítségével csomó mentesre bontottam, hajvasalóval egyenessé varázsoltam, kisebb szemfestéket és púdert tettem fel smink gyanánt. Hétköznapi ruhát vettem fel, nem szerettem volna túlságosan kiöltözni, de azért mégiscsak adtam magamra. Leültem az ágyamra és a fekete plafont bámultam megszállottan. A kis teret csak a HD tévéből kiszürődő idióta sorozatok párbeszédei törték meg.
- Fhu..iZombie jobb!-dörmögtem kedvenc sorozatom címét. Megszállotja voltam a zombis sorozatoknak, és ha jól tudom Niall is. A távirányítóért nyúltam, kezem megállt a levegőben egy pillanatra, mert meghallottam lentről, hogy csengettek. Pikk-pakk kikapcsoltam a televiziót és amilyen gyorsan csak lehetett lerohantam. A lépcső legaljára érve isteni csirke illat ütötte meg pisze orromat. Szemeim felcsillantak és gyorsabban szedtem lábaimat egyenesen a konyhába. Odaérve Kate-t és Niall-t láttam ahogyan egymás ajkait falva állnak és ölelkeznek.
- Kajálni is akartok?-kuncogtam fel hamisan, mire a pár szétvált. A szőke fiú felém fordult és megölelt.
- Szia! Köszi, hogy segítettél a szín választásban!-suttogta fülembe halkan, elengedett, rám nézett majd az asztalon lévő hófehér rózsára. Leesett miről is beszél, azt, hogy szívesen tettem egy apró bólintással jeleztem neki. Kissebb féltékenység futott át rajtam, így műmosollyal ültem le az asztalhoz, kezembe véve az evőeszközöket.
- Jó étvágyat!-kezdett bele barátnőm. Mind ketten leültek az asztalhoz, vőlegénye velem szemben. A vacsora alatt Niall és az én tekintetem sokszor, talán túl sokszor találkozott. Gyorsan helyeztem számba az ételt, ennek következtében hamar el is fogyott. Szalvétával megtisztítottam számszélét, tenyereimet combomra helyeztem.
- Finom volt, köszöntem szépen, de én inkább most felmegyek!-tápászkodtam volna fel, de Kate leintett.
- Hm..Még nem mondtam el amit szerettem volna!-mosolygott rám ravaszul. Kisebb kétségbeesés rohant keresztül szervezetem, fogalmam sincs mit tervez, de olyan elő érzetem van, hogy nekem ez nem lesz túl kedvező dolog.
- Niall..szeretném ha hozzánk költöznél! Sarah bátyja Chris lelépett, így csak hárman lakunk itt már egy ideje! Szóval van egy üres szoba, de inkább velem aludj!-állkapcsom a padlót súrolta. Célom volt elkerülni az ír fiút, ha sok a közös pillanat akkor hamarabb kialakul a szerelem. Ettől rettegtem a legjobban, hogy többet fogok érezni a legjobb barátnőm vőlegénye iránt.
Fantasztikus. Minél hamarabbi folytatást.😍😍😍
VálaszTörlésKoszonom/koszonjuk😍
VálaszTörlés